„Amit tudok megteszek…
…és hiszem, hogy ez elég!”
Dr. Domján Mihály önismereti tréninget tartott a Szakmaközi Művelődési Házban.

A Mozgáskorlátozottak Kiskunfélegyházi Egyesületének vendége 2015. március 4-én 13-17 óráig Dr. Domján Mihály volt, akit teltházas érdeklődés fogadott.
A három részből álló előadássorozatra nem csak klubtagok érkeztek, hanem olyan érdeklődők is, akik nyitottak a mindennapos problémák pszichológus általi megközelítésére.

Az előadás első részében a nemet mondás, megelégedettség, hála és önbecsülés témakörére épült. Ezek a fogalmak jelen vannak az egészséges ember életében ugyanúgy, mint a csökkent szellemi képességű ill. mozgásában korlátozottak életében. Az utóbbiak helyzetét persze jóval nehezebbnek gondolnánk, hiszen kívülállóként más szemmel nézünk a sérült emberekre. Az előadás végére egyöntetű volt a vélemény: semmivel sem vagyunk különbek másoknál. Sem szebbek, sem jobbak, sem okosabbak. Az sem jelent hátrányt a boldogság elérésében, ha tolószékben ülünk vagy épp szellemileg korlátozottak a határaink.

Dr. Domján Mihály kellemes, fesztelen előadásmódjával és közvetlen stílusával azonnal megnyerte a hallgatóság figyelmét, így férkőzve bizalmába mindenkinek. Nem volt nehéz elfogadni szavait igazságként, főleg azért, mert sokak magukra ismertek a felhozott példákban.

Megtudhattuk, hogy a legfontosabb pont életünkben Önmagunk. Ha azt akarjuk, hogy megbecsüljenek minket, először Önmagunkat kell megbecsülnünk. Ha azt akarjuk, hogy szeressenek bennünket, akkor először Önmagunkat kell megszeretnünk. Ha azt szeretnénk, hogy bízzanak bennünk, először Önmagunkban kell bíznunk. Tehát minden cselekvésünk központjában az „Én” kivetülése áll.

Hogyan lehet magunkat elfogadni?
Önmagunk elfogadása egy döntés. Szembenézek önmagammal. Elfogadom magam olyannak, amilyen. Elfogadjuk azt, hogy nem lehetünk tökéletesek, nem tudhatunk mindent. A kulcsszó pedig az, hogy „MOST”. Nem akkor fogom elfogadni és megszeretni magam, ha 10 kilóval könnyebb leszek, ha egészséges leszek, ha … Ez hosszú és fájdalmas folyamat. Egy mozgássérültnek el kell fogadnia a jelen helyzetét és a jelen pillanatban megtalálni a boldogságot és a szépséget az életben. Hiszen „Minden rosszban van valami jó és minden jóban van valami rossz is!” Amikor egy egészséges ember megsérül (pl.: tolószékbe kényszerül) a női oldala sérül. Ha egészségesen kifejlődött énjének női oldala, akkor el tudja fogadni mások segítségét és megengedővé válik. Amennyiben a férfi oldal is kifejlett az egyénnél, akkor aktívvá is válik és újra teremteni akar a megváltozott körülmények ellenére is. Tehát egy szellemi vagy testi sérülésnél el kell indulni azon a fájdalmas úton, amelyen megtanulja elfogadni az ember új énjét és meg is szeresse újra a megváltozott önmagát.

Megfelelés
Napjaink egyik legfőbb problémája a megfelelés. A munkahelyen, a családban, szülőként, gyerekként való megfelelés. Az élet bármely területén való megfelelés magában hordozza a szerepvállalást. Ha meg akarunk felelni, akkor mártírkodunk. Nem mondjuk el a véleményünket, inkább beletörődünk a dolgokba. A másik oldalon, ha épp nem mi játsszuk a mártír szerepet, akkor ítélkezünk és kritizálunk. A mai kor embere elfelejtett kijelentő módban beszélni. Parancsolunk, kérdezünk, kérünk, utasítunk, kritizálunk. Jó ha tudjuk azonban, hogy a kritika mögött mindig önkritika van. Tehát itt is találkozunk azzal, hogy „ön”magunk rossz tulajdonságait kivetítjük a másikra. Újra visszakanyarodtunk arra, hogy önmagunk megbecsülése, önmagunk szeretete a legfontosabb. Ha mindez teljesül, akkor tudunk véleményt mondani és nem hagyjuk, hogy mások uralkodjanak gondolataink és érzéseink felett.

A fent leírtak csak kiragadott ízelítőként szolgálnak az előadásból. Akik jelen voltak, olyan lelki feltöltődést kaptak, ami kézzel nem fogható, mégis rendkívüli hatása lesz az elkövetkező életükre nem csak a mozgássérült hallgatóságnak, hanem az egészséges résztvevőknek is. Dr. Domján Mihály nem csak egy kulcsot adott a boldog hétköznapok kapujához, hanem meg is mutatta az utat ahhoz, hogy kiteljesedhessen ki-ki a maga módján. Az utóbbi persze mindenkinek egyénre szabott, hiszen a „BOLDOGSÁG ÖNMAGUNKBAN VAN!”.