Előkészületek:
Van egy csomó dolog, amit el kell még intézni egy ekkora túra előtt, így volt ez most is. Jobb lenne nem az utolsó pillanatra hagyni mindent, de sajnos így volt, mivel egyikünknek sem volt valami sok szabadideje a túráig. Fruzsi is, és én is a vizsgaidőszak után rögtön megkezdtük a kötelező nyári gyakorlatunkat. Fruzsinak ez egy hónap volt, de neki a vizsgaidőszak hosszú volt. Én szerencsére a vizsgákat gyorsan letudtam, utána letöltöttem a 6 hét gyakszimat, és még volt egy hónap, hogy dolgozzak is, aminek nagyon örültem, és utólag azért kellett is ez a plusz pénz. Kötöttünk még biztosítást is, arra az időszakra, ameddig a tervek szerint külföldön tartózkodunk. Visszakanyarodva az elintéznivalókhoz… Reggel 9 órára hivatalosak voltunk a Sirius rádióhoz, hogy egy rövid kis interjút készítsenek velünk a túra előtt. Ezután meglátogattunk néhány boltot, hogy megvegyük azt a minimális élelmet, amit az indulástól viszünk magunkkal. Késő délutánra pedig maradt a pakolás, ami sosem könnyű, hogy mindent vigyünk, amire szükség lehet, de el is férjünk. A lényeg, hogy mindent sikerült bepakolni, így nyugodtan feküdtünk le, és vártuk a reggelt.

1.nap: (2014. augusztus 01.)

Elérkezett a reggel, körülbelül 7 óra magasságában keltünk fel. Szép lassan magunkhoz tértünk, felöltöztünk, és bekaptunk pár falatot. Ezután jöhetett a legizgalmasabb rész, a bicajokat levittük, majd minden csomagot, és elkezdtünk felpakolászni mindent a bicajokra.

Ez már könnyen ment, mert mindennek megvolt a maga helye, igazából csak rögzíteni kellett őket. Szépen összegyűlt a család egy helyen, és jöhetett a búcsúzkodás, ami a szülők részéről nem történhetett könnyek nélkül. Sok sikert kívántak, majd szép lassan elgurultunk. Az első nap útvonala már fejből ment, mert tavaly az augusztusi hosszúhétvégén is eltekertünk már a Balatonhoz, egészen pontosan Balatonakarattyára.

Az út első felénél ragyogó időnk volt, sütött a nap, és természetesen jól le is égtünk. Legelőször Jakabszállás után álltunk meg egy benzinkútnál, itt egy kicsit feltöltöttük levegővel az abroncsainkat, ettünk egy kicsit, és ittunk egy kávét. Egészen Izsákig mentünk, ahol találtunk egy ideális helyet, hogy megebédeljünk. Úgy gondoltuk, hogy Dunaföldvárig már nem állunk meg, ott is csak azért, hogy a jól megszokott táblás képet megcsináljuk. Fülöpszállástól Soltig valami iszonyatos az út, és csak rátesz egy lapáttal, hogy nagyon forgalmas is, de muszáj volt ott mennünk, hogy ne tegyünk nagy kitérőt, és időben érjünk a kempingbe. Amilyen szép időnk volt, Enying előtt olyan szép kis eső kapott el bennünket. Meg kellett állnunk egy buszmegállóban, mert szakadt, dörgött, villámlott, és úgy éreztük, hogy szerencsésebb megpihenni, ameddig nem csendesedik. Ahogy ez megtörtént elindultunk, már be is értünk Enyingbe, amikor láttuk, hogy felhőszakadás van mögöttünk, és a szél egyenesen felénk fújta. Megláttam egy gyárat, ahol volt egy fedett rész, ez a Cornexi gyár volt, ahol a müzliket készítik. Gondoltuk, nagy baj nem lehet, ha addig bemegyünk a fedett rész alá. Jól is tettük, mert elért a nagy zuhé, és az ott dolgozók is kedvesek voltak, mondták, hogy nyugodtan támasszuk le a bicajokat valahol, és menjünk bentebb, sőt a végén még 1-1 müzlit is kaptunk, ami másnap nagyon jól esett. Ezután már zökkenőmentesen értünk a kempingbe, ahol felállítottuk a sátrat, kiteregettük a vizes ruháinkat, lezuhanyoztunk, vacsiztunk, és végül aludhattunk.

2.nap: (2014. augusztus 02.)

Reggel 9 óra körül ébredtünk, de elárulhatom, hogy ennél hamarabb csak 1-2 alkalommal sikerült. Egész szép időnk volt, a kiteregetett dolgaink nagyjából megszáradtak. Balatonfüreden megálltunk ebédelni és általában én kávéztam is, mivel reggelente nem mindig volt rá lehetőség, így mindig egy boltnál kerítettem rá sort. Ezt követően már csak Badacsonytomajon álltunk meg a vasútállomásnál, ahol megettünk egy-két frissítő barackot, és úgy döntöttünk, hogy a Maniac Kerékpárüzlettől kapott táplálék kiegészítőkből is megkóstolunk egyet-egyet.

Ja igen, aki nem tudta volna, egy szegedi kerékpárüzletről van szó, akik úgy döntöttek, hogy segítenek nekünk, és szponzorként támogatnak minket néhány dologgal, mint például a táplálék kiegészítők. Állagilag és ízileg olyan volt, mint az összenyomkodott vattacukor. Kicsit furcsa volt, de ha egyet megevett belőle az ember, az tuti, hogy egy jó ideig nem volt éhes.

Említettem, hogy voltunk már erre tavaly augusztusban is, amikor beiktattunk egy esti túrát is, ezt itt most nem részletezném, akit érdekel elolvashatja a túrabeszámolók között. A lényeg, hogy akkor is Keszthelyig jutottunk, és jó volt visszaemlékezni, és megtalálni azt a helyet, ahol akkor aludtunk kint a szabadban, a bicajút mellett egy kertben. Most azért egy kicsit tovább mentünk, és megkerestük a kempinget. Menet közben azon gondolkoztunk, mivel egész jó időnk volt és víz közelben egy jó ideig nem leszünk, mi lenne, ha fürdenénk egyet a Balatonban. Gyorsan felállítottuk a sátrat, beöltöztünk fürdőruhába, de mire kijöttünk a sátorból már a nap sem sütött, és feltámadt a szél. Úgy gondoltuk most már csak azért is, de ahogy odaértünk a kempingben lévő szabad strandig elég nagy hullámokra lettünk figyelmesek, így mégis visszavonultunk a kis lakásunkba, vacsit csináltunk és pihentünk.

3.nap: (2014. augusztus 03.)

Reggel összepakoltunk, így már csak egy jó kis reggeli kellett az induláshoz. Felsőpáhok után, ami Hévíz mellett van minden fel volt túrva, rájöttünk, hogy útépítés van. El is fordultunk rossz irányba, de gyorsan rájöttem, hogy nem arra kell mennünk, de az ott haladó autóból egy idős pár segített is útbaigazítani minket. Vicces volt, mert mondták, hogy erre meg arra elmegyünk, és utána sokáig csak gurulunk majd.

Annyira nem örültünk, mert előtte nem igazán emelkedett az út, szóval biztosak voltunk benne, hogy ha lejt, akkor emelkedni is fog...hát nem tévedtünk. Szerencsére nem volt vészes, és forgalom sem igazán volt, ráadásul az útépítés miatt egész jó aszfalton haladtunk. Biztos, ami biztos utána tényleg egy jót gurultunk. A Zalacsányi tónál meg is pihentünk egy kicsit, de csak az út széléről nézelődtünk. Nagyobb pihenőt már csak Zalaegerszegen töltöttünk a Mária Magdolna Plébániatemplom tövében, ahol meg is ebédeltünk, igaz 2-2 mekis hamburgert, de a célnak megfelelt, én még egy fagyit is benyomtam utána. Szép lassan megérkeztünk Csörötnekre, ahol én még a barátaimmal néhány éve közösen is voltam, és azt tapasztaltam, hogy a hely szinte semmit nem változott azóta.

Érkezésünkkor telefonáltunk a táblán feltüntetett számra, és mondták, hogy nyugodtan menjünk be, másnap majd mindent elintézünk. Rajtunk kívül egy egész tájfutó csapat is volt még a kempingben, de amikor mi érkeztünk meg csak egy édesapa volt ott, aki tócsnival kínált bennünket, és közölte, hogy együnk csak nyugodtan, mert kicsit több lett, mint kellett volna. Hozzáteszem mi már akkor a maradékból ettünk, de az is szép adag volt. Később a többiek is megérkeztek. Kellemes meglepetés volt, mert kiderült, hogy a szervezők Zita és Árpi (akik kerékpáros világkörüli útra mentek) jó barátaik. Megkértek minket, mint külsősöket, hogy állítsunk sorrendet 4 kitűző, és 4 csapatlogó között, amiket ők maguk készítettek. Valamiféle házibajnokság lehetett, 4 csapat volt, így zsűriként egy kicsit mi is részt vettünk benne. Elintéztük a szokásos esti dolgokat, majd lefeküdtünk.

4.nap: (2014. augusztus 04.)

Reggel a szokásos 9 óra körüli kelésünk után megreggeliztünk, összepakoltunk, elköszöntünk az ott lévőktől, majd a községházhoz mentünk, ahol fizettünk. Izgatottan indultunk el, mert tudtuk, hogy ezen a napon lépjük át a határt, és Grazban szállásadóink is lesznek. Alsószölnök után megláttuk a táblát, ami azt jelezte, hogy utána Ausztriában vagyunk.

Itt még utoljára felhívtuk az otthoniakat, hogy megnyugodjanak eddig minden rendben. Ahogy beértünk az egyik városba szemmel láthatóan szebb volt a környezet. Mindenhol virágok, frissen nyírt fű, és ami a legjobb volt mindezt a Rába menti bicajúton csodálhattuk. A Rába folyó mellett délután fél 2 körül megálltunk ebédelni. Ezen a részen kifejezetten koszos volt. Tovább haladva egy idő után persze elkanyarodott a Rába, de szerencsére továbbra is bicajúton folytattuk az utunkat egészen Grazig.

Szép nagy város, de a GPS segítségével viszonylag könnyen odataláltunk a megadott címre. Ahogy megérkeztünk Anita és András már vacsorával várt bennünket, kicsit beszélgettünk, majd gondoltuk haza is telefonálunk, hogy ne aggódjanak. Igen ám, de a telefonok nem váltottak át automatikusan másik hálózatba, így nem volt térerőnk. Mire megtaláltuk, hogy is kell átváltani, addig szépen el is szaladt az idő, és meg is kaptuk a magunkét az otthoniaktól.

5.nap: (2014. augusztus 05.)

Reggel már megterített asztal várt minket a reggelivel és még kávét is tudtunk inni. Nagyon kedves pár volt, igyekeztek mindent megadni, amire éppen szükségünk volt. Ezúton is nagyon köszönjük a vendégszeretetüket.

Ez a nap nem okozott nagy problémát, szinte végig kerékpárúton tudtunk jönni, szint is csak 253m volt, ráadásul 83km-re, szóval viszonylag laza napot zártunk. Az időjárás is kegyesebb volt hozzánk, mert nem sütött a nap, igaz egy pici eső elkapott minket, de nem tartott sokáig. Összefutottunk egy magyar apa-fia párossal is Frohnleitenben, akik szintén egy nagy túrán voltak.

Itt csak pár szót beszéltünk, mert ők egy buszmegállóban pihentek, mi pedig az út túloldalán voltunk, de kiderült, hogy ők is München felé tartanak, így úgy köszöntünk el, hogy biztosan találkozunk még. Így is volt, később találkoztunk velük, és kiderült, hogy a fiú 10 éves, és nagy álma volt, hogy Münchenbe bicajozzon, ahol focizhat egyet a korosztályának megfelelő fiúkkal. Az apa pedig segített ezt az álmát megvalósítani. Sajnos Gergő cukorbeteg, ezért is szép teljesítmény amit csinált. A boltokban is állandóan figyelniük kellett, hogy miben mi van, nehogy olyat egyen, amit nem szabadna. Jó volt tekerni velük, de ők úgy döntöttek, hogy kimennek az országútra, mert ott gyorsabb, nem olyan emelkedős, és kevésbé kanyarog. Sok szerencsét kívántunk egymásnak és külön folytattuk utunkat. Elértük a mai napra kitűzött célt, Leobent. Itt nagyon szuper kempingünk volt, egy kis rész el volt kerítve, ahol csak mi voltunk. Este csináltunk gyorslevest, hogy egy kicsit felmelegedjünk, mert elég hideg volt már.

6.nap: (2014. augusztus 06.)

Reggel már 7 óra környékén sikerült kimászni a hálózsákokból. Találtunk egy vendéget is az előtérben, aki meztelen csiga formájában mászkált a cuccainkon. Sokáig nem maradt, mert kidobtuk. :D

Az első 50 km-en iszonyatosan nagy szelünk volt, és ahogy ez lenni szokott a bicajosoknál: szembeszél. A táj látványa azért kárpótolt minket, mert az továbbra is nagyon szép volt. Ezen a napon is többször összefutottunk Tamással és Gergővel, akik egy idő után szintén az országutat választották.

Elköszöntünk egymástól, számot cseréltünk, ha véletlen nem találkoznánk már, akkor a túra után fel tudjuk venni a kapcsolatot. Az indulásnál Fruzsi bicaja eldőlt, és a fogaskerék szerencsétlen módon felhasította a lábát. A nap vége felé még falatoztunk egy kicsit, hogy biztos elég legyen az energiánk a kempingig. Este fél 8 körül érkeztünk meg, ahonnan nagyon szépen lehetett látni a Grimming hegységet, ami 2351m magas. Estére csináltunk még magunknak sajtos-tejfölös tésztát, ami végre nem kenyér alapú volt. Később jöhetett a megérdemelt pihenő.

7.nap: (2014. augusztus 07.)

Reggel meglepő módon 8 óra körül sikerült kelni. Ettünk, összepakoltunk és folytattuk tovább az utunkat. Egy jó ideig csodáltuk még a Grimminget, ugyanis egyenesen felé mentünk, persze egy idő után elvitt az út mellette. Nagyon tetszett a környék, mindenfelé hegyeket lehetett látni.

Nekem személy szerint egyébként is nagyon tetszik az ilyen környezet, szóval élvezet volt itt haladni. Néha sajnos elég rossz minőségű útra tévedtünk, de mindenben a jót kerestük, így örültünk, hogy legalább nincs autó. Eselsbach után két irányba ment az út, balra egy nagy emelkedőt láttunk, egyenesen pedig viszonylag sík terepet. Arról is jöttek bicajosok, ráadásul a GPS szerint is járható útnak tűnt, de tévedtünk, egy idő után már gyalogosan is nehezen lehetett volna ott közlekedni, nem hogy jól megpakolt bicajokkal. Teljesen nem mentünk vissza, mert rá tudtunk csatlakozni arra az útra, amin haladnunk kellett, de az emelkedőt erre sem úsztuk meg.

Valamivel később pihenőt tartottunk és ettünk, hogy pótoljuk az elvesztett energiát. Ahogy haladtunk tovább észrevettem egy 23%-os táblát, ami szerencsénkre lejtő volt. A gurulásnál azért elég erősen kellett fékezni is, és egyszer azt vettem észre, hogy nem igazán akar fogni a fékem, így nagyjából félúton megálltam(egy bokornak köszönhetően), hogy kicsit hűljenek a tárcsák és a pofák. Közben néhány bicajos legalább 60km/h-val gurulhatott el előttünk. Pár perc kényszerszünet után sikeresen leértünk, ahol egy tó kezdődött, nem is akármilyen tó, az, aminek a túlpartján Hallstatt, barokk kisváros állt. Tovább haladva volt egy rész, ahol közvetlenül a tó fölött vitt a bicajút. A tavat elhagyva jó ideig a Traun folyó mentén mentünk tovább, ahol szintén volt egy kis döngölt földutunk, de itt jól lehetett haladni. Este 8 óra körül érkeztünk meg a kempingbe, ami szintén egy tó mellett volt Aberseeben. Örültünk, mert tudtuk tartani az útitervet, amiben nem voltunk biztosak, hogy menni fog, főleg az emelkedők miatt. Végül jöhetett a megérdemelt pihenés.

Folyt. holnap ugyanebben az időben....

Még több kép:

https://plus.google.com/photos/106533496951088240319/albums/6059329196910122561

Video:

https://www.youtube.com/watch?v=8nfJrwCG78U