A Területi Művelődési Intézmények Egyesülete 2015-ben 62 kulturális és közösségi intézmény tulajdonosa az országban. Működése olyan kulturális érték, amely hozzájárul a helyi közösségek művelődési, művészeti kínálatához, a települések népességmegtartó erejéhez, a közösségi élet, a közéleti aktivitás színtereinek alakításához.

Az elmúlt 25 évben is számos városi, közösségi és család rendezvénynek adott otthont a ház. Ezekről a régebbi időkről Kertész Jánosné Rozika tartott beszámolót az est folyamán.

A Szakmaközi Művelődési Ház, vagy ahogyan belépett és beivódott a köztudatba, a Szakma évtizedeken át – az utóbbi 25 esztendőben más fenntartóval – töretlenül folytatta azon kulturális küldetését, amellyel létrehozásakor elindult. Létének hosszú ideje alatt rengeteg klub, közösség, egyesület vert tanyát falai között s érezték otthonuknak a házat. Nagyon sokféle rendezvényt, összejövetelt tartottak a házban, de két közösség mindvégig meghatározó szerepet töltött be a Szakmaközi életében. Az egyik a Holló László Képzőművész Kör, mely lényegében több mint fél évszázada itt született és vált igazi közösséggé, a másik a Móra Ferenc Gimnázium képzőművész körének két évenként rendezvénye a Biennálé. Rosta Ferenc alpolgármester e mondatokkal vezette fel az évforduló alkalmából rendezett kiállítás megnyitását.

Tisztelettel említette azokat a nagy neveket, akiknek tárlata különleges élményt nyújtott a Szakmaközibe látogatóknak így például elhangzott Keserű László, Terescsényi Endre, Dulity Tibor neve, csakúgy mint Kolozsvári Sándoré és Faragó Józsefé. Értük egy mécses lángja lobogott az este folyamán, melyet Rosta Ferenc gyújtott meg.

Megtudhattuk, hogy az alpolgármester életének jelentős és meghatározó eseménye volt az a két Szakmaköziben rendezett kiállítás, amelyhez a legnagyobb élményei kötődnek. Az egyik egy kedves tanítványa, a bugaci Fekete Csaba kiállítási anyaga jelentette, aki magyar kastély maketteket épített és húsznál is több valósághű kastély makettet varázsolt a terem közepén lévő asztalokra, melyekre vörös salakot terítve kerültek elhelyezésre az aprólékos munkával elkészített miniatűr paloták.

A másik kiállítás pedig Félegyháza művészettörténetének mindmáig legbizarabb, leglátványosabb bemutatója volt, Kolozsvári Sándor által rendezett Berczeller Rudolf szoboranyagának kiállítása (1991.). Amikor a nézők beléptek a terembe az egész felület fekete fóliával volt bevonva. Az ablakok, a plafon, a falak és a padló is. A terem közepén nagy háromszög formában 10 cm-es zöldellő búzamező lengedezett a nyitott ajtón beáramló hűvös áprilisi szélben és vagy 100 gyertya lobogott. A szobrok, melyek hajlított drótból és gézből készültek kísérteties fényben horrorisztikusan tűntek elő. Bizony hosszú ideig nem tudtak megszólalni az emberek, amikor szembesültek ezzel a hatással.

Ebből a kiállításból hírmondónak egy a rendezvény termének közepén állt az este folyamán. A szobrot Kolozsvári Sándor haláláig őrizte az ágya mellett.
A furcsa, hátborzongató figura mellett sok-sok kiállításról szóló anyagot láthattak a vendégek Dulity Kálmán jóvoltából, aki a legtöbb ilyen jellegű eseményt megörökítette. A rendezvény ideje alatt a Holló László Képzőművész Kör és a Móra Ferenc Gimnázium rajz szakkör alkotásaiból összeállított kiállítást és a Szakmaközi Művelődési Ház elmúlt 25 évének rendezvényeiről készült fotósorozatok és vendégkönyveket is megtekinthették a vendégek.
Az est színvonalát a Móra Ferenc Gimnázium diákjainak műsora színesítette, akik gitárzenével, énekkel és verssel szórakoztatták a közönséget.