A napkelte már a buszon érte vándorainkat, hiszen jó korán kellett ahhoz indulni, hogy minden beleférjen a programba. Az utazás hosszúsága abszolút nem tűnt fel egyik klubtagnak sem, mert egész út alatt folyt a terefere és a bolondozás a buszon. Odaérve a kiszemelt úticélhoz máris a csavargásé volt a főszerep. A csapat egyik fele kisvasúttal indult útnak, a másik fele pedig gyalogosan, meglátogatva a Kis-Hideg hegyet és a Nagy-Hideg hegyet.

Mint az már köztudott, a Nagy-Hideg-hegy a Duna-Ipoly Nemzeti területén található, 864 m magasságával a Börzsöny harmadik legmagasabb hegycsúcsa. A hegy egy rétegvulkán maradványa. A tetőn álló turistaházat a Turisták Inóci Társasága építette az 1930-as években. 1947-ben készült el az északi oldalon a lesiklópálya, majd pedig az 50-es évek elején itt épült meg Magyarország első sífelvonója. Mindezeket a dolgokat félretéve is káprázatos látványosság tárult a természetbarátok szeme elé.

A két Hideg-hegyet elhagyva a népszerű Csóványos után a Magos-fa hegyére vezetett túrázóink útja. A Magos-fa a Magas-Börzsönyben, a Csóványostól 1,3 km-re északnyugatra található. A Csóványostól egy kb. 50 méterrel alacsonyabb nyereg választja el, a többi irányból viszont 4-500 méterrel kiemelkedik környezetéből. E páratlan szépségű táj zöldellő fáit elhagyva a Fekete-patak mellékágai között húzódó Halyagos teteje csábította tovább útjuk folytatására az erdőjárókat, mely semmivel sem nyújtott kevesebb látnivalót, mint az idáig vezető ösvények. Itt, Halyagosnál találkozott a két csapat – a kisvasúttal utazók és a talpalók – majd közösen a kis vonattal utaztak vissza a kiindulási pontra.

A kellemes fáradtságtól kicsit zsibongó tagokkal érkeztek meg túrázóink éjjeli szálláshelyükre, melyet ezúttal Kemencén a Kőrózsa Panzió testesített meg. Másnap pedig újult erővel indult útnak a csapat a Honti parkolóból, hogy meglátogassa a Honti szakadékot, mely kiemelt látnivaló a Börzsönyben. A tudósok szerint az Ős-Ipoly medre volt a szakadék, így pleisztocén kori ősállatmaradványokban gazdag. Korallmaradványok és megkövesedett cápafogak is láthatók kőbe zárva. Hóolvadáskor és esős időben a szurdokvölgybe látogatók páratlan vízesésben gyönyörködhetnek, mely ezúttal a száraz idő miatt kimaradt túrázóink repertoárjából. Az Ős-Ipoly medrét elhagyva Drégely várába vezetett a természetjáróink útja, mely Börzsöny északi részén, Drégelypalánk és Nagyoroszi községektől egyforma távolságra, a zöldellő hegyek egyik 444 méter magas sziklacsúcsán található. A török korszak után, a 18. századtól kezdve a vár állapota fokozatosan tovább romlott. A fennsíkra épült külső vár alaprajza ma már nehezen rekonstruálható. Ennek ellenére, mint történelmi jelentőségű idegenforgalmi látványosságot évente ezrek keresik fel.

Ezt követően túrázóink útja a Bernecei-patak völgyébe vezetett. A Bernecei-patak a Börzsönyben ered, Nógrád megyében, mintegy 500 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak forrásától kezdve északnyugati irányban halad, majd eléri a Kemence-patakot Bernecebarátinál. A patak-menti séta ideális zárása volt a kellemes kirándulásnak.

Természetjáróink útjuk végén kellemesen elfáradva csüccsentek a buszok üléseibe és indultak hazafelé. Vácon még érdekességként megtekintették a Székesegyházat, mely a város ünnepélyes terén, a Konsantin téren áll. Épülettömbjével már messziről felhívja magára a figyelmet. Kelet-nyugat tengelyben épült, kéttornyos főhomlokzata nyugat felé, a Duna irányába néz, amely a városképben elfoglalt igen kedvező pozícióhoz jelentősen hozzájárul. Maga az épület a forradalmi építészet talán egyetlen magyarországi példája, mely követőket nem talált.

Az épület megtekintése után pedig a jól megérdemelt fagyizás következett, mellyel ki-ki megjutalmazhatta magát vagy épp túratársát a tökéletesen sikerült kirándulás végén.