A Petőfi Sándor Városi Könyvtárban e jeles alkalomból könyvbemutatóval egybekötött Dsida Jenő emlékműsort rendeztek április 7-én (csütörtökön). Löwey Lilla és Váradi Péter Pál Erdély című sorozatának Magyar Zsoltár - Dsida Jenő című könyve Erdély egyik legismertebb költőjének az életét és munkásságát mutatja be fotókkal, versrészletekkel és tanulmányokkal színesítve, izgalmassá téve mondanivalóját.

„Szabadság, szerelem e kettő kell nekem. Szerelmemért feláldozom az életet, a szabadságért feláldozom szerelmemet.” E szavakkal köszöntötte Gajdics Ottó a Karc FM rádió ügyvezetője a vers szerető közönséget a jeles ünnepnap alkalmából.

A jelen kor emberét kemény bírálattal illető, politikával átitatott mondanivalójának legfőbb célzata az elgondolkodtatás volt. Elmébe és szívbe karmoló, éles kritikája megdöbbentően mély igazságokat tárt fel világunk semmibe vesző értékeiről és világunk érdektelen emberéről.

„Noha a szerelem témája sokkal vonzóbb lenne, mégis a szabadságról kell most beszélnünk elsősorban. A szabadságról, mely ebben az országban állítólag már nincsen. Mert állítólag a rezsim suttyomban diktatúrát épít. Még azt is meg akarja határozni, mit tegyünk és mit ne tegyünk vasárnap. Zárva a legújabb kor templom a pláza és az ember rögtön csíkos ruhát vizionál magára…

…Szabadságot! – kiáltja a mai kor elnyomottja. Gondolkodjunk el ezen a csöndes délutáni órán. Az e a szabadság mikor az elmagányosodott szerencsétlen azt csinál, amit akar vagy inkább az a szabadság, amikor az Isten képére formált ember szabadon dönthet és szabadon tehet bármit a közösség jólétének előteremtése, vagy ha kell megőrzése és megvédése érdekében…

….Felfogjuk-e mi történik, ha a szabadság nem szül rendet? Látjuk-e a véres és mocskos káoszt, amit a hátrakötözött elméjű vadak teremtettek körénk? Egyáltalán honnan ez az öntelt nagyképűség, amivel a plázatöltelékek a szabadság szent fogalmát ki merik sajátítani? Az ”Én világ” felkent apostolai ma azt a téveszmét hirdetik, ami három szóban összefoglalható: Én! Én! Én! Más nem számít. És bárgyú követőiknek elárulják el, hogy ez az „én” önmagában semmi…

…A mai embert nem érdekli semmi. Sem a múlt, sem a jövő. Nem érdekli a mai embert sem az idő, sem a tér. Nincs már szülőföld. És nincs semmi, ami őket kizökkentené, mert minden csak annyira fontos, amennyire élvezni lehet. Csak egyre nehezebb élvezni bármit is, mert se célja, se értelme nincsen semminek. Mert egyedül vannak, vak dióként dióban, vagyis önmagukba zárva. De ezt sem érzékelik, ezt sem fogják fel. Pedig ha nem hagyják egyszer igazán elveszni magukat, nem fognak önmagukra találni soha…”

Az éles és könyörtelen bírálat után mintegy „feloldozás”-ként csendültek fel Radnóti Miklós sorai, melyben értelmet nyert minden megvetéssel és keserűséggel átitatott kőkemény ítélet korunk emberéről. Gajdics Ottó azt is hozzátette, hogy csak abban az esetben tudjuk méltóan megünnepelni a költészet napját, ha értjük e szavakat.

"De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.”

Gajdics Ottó beszédét követően az Erdély című sorozat legújabb könyvét mutatta be vetítéssel egybekötött előadásban Löwey Lilla. Láthattuk azokat a helyszíneket, ahol Dsida Jenő mindennapjait töltötte és ahol munkájuk során együtt jártak a költővel.

Megtudhattuk, hogy Dsida Jenő mindössze 31 esztendős volt, amikor szívbetegségében elhunyt. A tragikusan rövid élete ellenére mégis olyan életművel ajándékozta meg az utókort, amelyet nemcsak az akkori nagy erdélyi költők és írók ismertek el, hanem korunk olvasóinak is értékes mondanivalója van.
A könyvbemutatót Soós Andrea előadóművész, a Lánchíd Rádió szerkesztő-műsorvezetője színesítette Dsida Jenő verseinek szavalatával.