Sugárzó arccal, makulátlan frizurával és sminkkel várta a városvezetésünk nevében felköszöntő Balla László alpolgármestert augusztus 25-én.

S noha már túl van több gerincműtéten is, mégis bot és mindenféle támasz nélkül felpattant a kanapéjáról, hogy egy pohár pezsgővel koccintson az elmúlt 90 év tiszteletére.

Tapolcsányi Mihályné, szül.: Boros Ilona 1927. augusztus 9-én született Kiskunfélegyházán, katolikus család öt gyermeke közül elsőként. Édesapja Boros András a Félegyházához közeli csanyteleki tanyavilágban több gyermekes paraszt család gyermeke lévén a kétkezi munkát hamar megtanulta. Először a gazdaságokban földművesként, majd mint építőmunkás részt vett Budapest újjáépítésében. Hazatérve a kiskunfélegyházi gépgyárban dolgozott, ahol nagy alumínium tartályok hegesztését végezte nyugdíjazásáig.

Édesanyja Csenki Ilona (Ilka) Kiskunfélegyházán született, sokat olvasó, széles látókörű, több gyermekes, mélyen vallásos családba. A család megélhetésének érdekében tehetős orvos illetve ügyvéd családoknál dolgozott, mint házvezetőnő.
Ilonka néni elemi iskolai tanulmányait Kiskunfélegyházán kitűnő eredménnyel végezte, de a továbbtanulását sajnos szülei nem tudták anyagilag biztosítani. Pedig Ilonka néni leghőbb vágya az volt ezekben az időkben, hogy tanítónő legyen.
Hogy mégis szakma legyen a kezében, szülei beíratták a félegyházi ipari iskolába, ahol angol-francia női szabó oklevelet szerzett kitűnő eredménnyel. A városban kiváló és ismert mestereknél tanult és dolgozott, így Fehér Béláné (Mancika) női divatszalonjában és Pelyva József úri szabó mesternél éveken keresztül tervezett, snitteket készített. Itt sajátította el a szakma minden fortélyát.

1947-ben ment férjhez ifj. Tapolcsányi Mihály fodrász mesterhez, aki a Kiskunfélegyházi Városi Bérpalotában (a városháza jelenlegi épületének nyugati oldalában) üzlethelyiségek bérletére kiírt pályázatot megnyerve nyitotta meg közismert és közkedvelt, 10 főt foglalkoztató női- és férfi fodrász üzletét. A „fodrászműhelyt” korához képest kifinomult ízléssel rendezte be Ilonka néni férje, így méltán lett a férfiak és nők körében is népszerű az üzlet. Ilonka néni segített férjének az üzletvezetésben, anyagbeszerzésben, a fehér köpenyek és kellékek, hajvágó szalvéták varrásában, mosásában és a takarításba is besegített. Férje tagja volt a Félegyházi Ipartestületnek is. Az államosítást követően beléptek a megalakult Fodrász KTSZ-be, ahová bevitték az üzletük minden vagyontárgyát.
Ilonka néni a hatvanas években dolgozott a kiskunfélegyházi Műanyaggyárban is, mint műanyag feldolgozó. Műanyag termékek, sátorlapok, esőköpenyek hegesztését végezte. Sajnos ezt a tevékenységet abba kellett hagynia, mert gerincproblémái miatt többször megműtötték.

Ilonka néni és Miska bácsi házasságából két leány született: Katalin és Klára, akiknek gyermekei Tamara és Rita. Ilonka néni unokáinak férjei Zoltán és Pál. A család szeme fényei a négy kisunoka: Tamara, Szonja, Léna és Milánka mind-mind szeretettel veszik körül a 90 éves dédikét, amikor csak tehetik. Természetesen nemcsak a születésnapján, hanem a hétköznapokon is az egész család apraja-nagyja körberajongja Ilonka nénit. Lányai olyan közel laknak hozzá, hogy ha telefonálnak egymásnak, akkor kiállnak az erkélyre és látják is egymást, nemcsak hallják a telefonkagylóban. Napi szinten többször is meglátogatják Ilonka nénit, így szinte sosincs egyedül a lakásában. Az étkezést, bevásárlást is lányai intézik. Ilonka néni esküszik a házi kosztra, étteremből sosem visznek neki ebédet, mindig saját maguk készítik el az ételt és viszik szeretettel édesanyjuknak.

Mit mást is kívánhatnánk hát Ilonka néninek a 90. születésnapján mint: Nagyon sokáig tartsa meg a Jóisten egészségben, erőben, hogy szerettei körében minél több időt tölthessen el a továbbiakban is.