Az ünnepi műsor keretében megrendezett díjkiosztó műsorral az Alapítvány egyben a magyar Költészet Napja előtt is tiszteletét fejezte ki.

A rendezvény nyitányaként Mindák József az alapítvány kuratóriumának elnöke ünnepélyesen köszöntötte a megjelenteket, majd értékelte a beérkezett pályázatokat.

„1964 óta ünnepeljük a Magyar Költészet Napját, országunkon belül és határainkon túl is különböző módon emlékeznek meg az emberek e jeles napról. Valahol szavalóversenyt szerveznek, valahol felolvasónapokat tartanak, van ahol megzenésített verseket adnak elő, van ahol irodalmi alkotásokat értékelnek és jelenítenek meg. Úgy gondolom, hogy bármelyik formuláról legyen szó, mindegyik nagyon fontos, mert emberi mivoltunk egyik legfontosabb részét emeli ki” – mondta a kuratórium elnöke.

A Magyar Költészet Napja ékesen mutatja azt, hogy az ember lényegét tekintve érző lény és az érzelmeit szeretné kifejezni, a gondolatait megfogalmazni. Szereti meglátni a világban azokat a pici dolgokat, amelyeket a hétköznapi ember kevésbé vesz észre. Annak ellenére, hogy sokszor automatikus, rohanó világban élünk, nagyon fontos, hogy szánjunk egy kis időt a költészetre. Szánjunk időt arra, hogy meg merjük fogalmazni az érzelmeinket, gondolatainkat és észrevegyünk a világban olyan piciny dolgokat, amelyek mellett hétköznapi életünkben elszaladunk. Erről a hétköznapokba belopott pillanatokról tettek tanulságot az irodalmi alapítvány által kiírt pályázatra érkezett művek is. A kuratórium elnöke örömmel konstatálta, hogy idén több volt a fiatal pályázó a tavalyi évhez képest, valamint az is jó érzéssel töltötte el, hogy ez évben a versek, vers csokrok voltak túlsúlyban, míg 2015-ben a prózai hangvételű írásokból érkezett több. Idén is – a korábbi évekhez hasonlóan – 30 pályamű érkezett be az alapítványhoz.

Mindák József nemcsak összességében értékelte az alkotásokat, hanem jövőbeni jó tanácsokkal is ellátta a lelkes amatőr poétákat és prózaírókat. Kevés ugyanis az, ha leírjuk milyen a világ, illetve személyes érzéseinket, élményeinket papírra vetve osztjuk meg tapasztalatainkat másokkal versben vagy prózában, némi fantázia hozzáadásával azt is bele kell szőnünk a művekbe, hogy mik az elvárásaink a világgal szemben, milyennek kellene lennie és mit tudunk azért tenni, hogy szebb, boldogabb lehessen. Valamint az sem mellékes, mikor pályázatot adunk be, hogy ne egy-egy művet borítékoljunk, hanem minél többet (persze a darabszám határ betartásáig), mert így átfogó képet kaphatnak a kiértékelő kritikusok a pályázóról.

E gondolatok szellemében köszönte meg a kuratórium igazgatója a sok pályamunkát, melyből a szakmai zsűri segítségével kerültek kiválasztásra a legjobbak.

Ezüst minősítésű oklevelet kaptak:
Ifjúsági kategóriában prózai művével különdíjas: Bakó Liza
Különdíjat kapott: Solymosi Nóra

Aranydíjas minősítésű oklevélben részesültek:
1. Horváth István
2. Gulyásné Fazakas Mária
3. helyezett: Cserkó Fanni
4. helyezett: Gulyás Dávid

A díjakat Fekete Alíz írónő, Marcényi Csaba és Szolnokyné Andrási Margit a kuratórium tagjai adták át a nyerteseknek.
A jeles eseményt a Petőfiszállási Néptánccsoport alapító tagjai - Mindák Réka és Hegedűs Zoltán – bagi néptáncok előadásával színesítették.

A nyertes pályázó egy nagysikerű verse, melyet Marcényi Csaba a kuratórium tagja olvasott fel zárszóként a megjelent közönségnek:

Horváth István: Óda a pálinkához

Te rézüstben fortyogó zamatos cefre
Ki csöveken keresztül párlatod eresztve
Isten áldja azt ki kitalált téged
Mert véled vidámabb és egyszerűbb az élet.

Ha bánatos az ember, felhajt pár pohárral
Rögtön megbékél az egész világgal
Ha szegénynek a torkát betegség mardossa
A te párlatoddal jó bőven lemossa.

Nélküled nem indul az emberek napja
Téged kóstol reggel a templomunk papja
Két-három pohár párlatoddal telve
Még a némának is megered a nyelve.

Megkóstol téged még az asszony nép is
Az öreg, a csúnya és amelyikük szép is
Te belőled iszik a falu bolondja
A hazug ember tőled az igazat mondja.

Igyon hát pálinkát minden igaz magyar
Ha bánatos, ha beteg gyógyuljon meg hamar
Aki meg nem iszik, mert pálinkája nincsen
Iszom én helyette, éltesse az isten.