A nagynevű kutató professzorral dr. Tarjányi József beszélgetett a Hattyúház színültig megtelt nagytermében. A családias hangulatú rendezvényen számos Kiskunfélegyházához kötődő emlékét osztotta meg dr. Édes István a megjelentekkel. Azt is elárulta, hogy 3 éves korában apai nagyapja adta szájába a szót, miszerint ha valaki megkérdezi mi szeretne lenni, azt kell válaszolnia: orvos professzor. Nevetve mesélte, hogy akkoriban fogalma nem volt arról mit jelent ez, sőt még nagyon ki sem tudta mondani, de mégis belevésődött tudatába és végigkísérte gyermekkorát. Így már az általános iskolai tanulmányait annak jegyében folytatta, hogy édesapja nyomdokaiba lépve orvos lesz.

Dr. Édes István saját bevallása szerint nem volt épp mintagyerek. Számos csínytettet elkövettek diáktársaival, mindez azonban mégsem ment a tanulás rovására. A biológiában első, igazán komoly sikereit a Petőfi Gimnáziumban érte el, ahol számos országos biológiai tanulmányi versenyt nyert.

Az orvosi kutatással kapcsolatban fellobbanó érdeklődése épp egy ilyen biológia versenyen kiérdemelt jutalom könyvutalványnak volt köszönhető.
- Az utalványt Kecskeméten csak egy bizonyos könyvesboltban lehetett levásárolni azt is persze csak egy meghatározott polcról. A számos Marx, Engels mű mellett teljesen véletlenül bukkantam N. Gáspár Zsuzsanna: Biokémia című könyvére. Ez az alapvető tudományág egyszerűen fogalmazva azt mutatja be, hogy az emberi szervezet, az emberi sejtek hogyan hasznosítják a tápanyagokat, hogyan újítják meg magukat. Harmadéves középiskolásként úgy gondoltam ezt a könyvet választom. S ha már kiválasztottam, nézegettem, olvasgattam, míg végül megszerettem a biokémiát – mesélt a kezdetekről dr. Édes István.

Orvosi diplomáját a Szegedi Egyetemen szerezte meg 1977-ben, majd belgyógyász szakvizsgáját 1985-ben, kardiológus szakvizsgáját pedig 1990-ben tette le. Orvosi pályáját a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem II.sz. Belgyógyászati Klinikáján kezdte meg 1977-ben, ahol később klinikai gyakornok lett.

3 évig az Amerikai Egyesült Államok 57. legnépesebb városa Ohio államban is dolgozott. Itt alapkutatásokat végzett 1989-ig.

Hazatérését követően Debrecenben az orvostudományi egyetemen folytatta munkáit, ahol egyetemi docensnek majd egyetemi tanárnak nevezték ki. 1994-től pedig intézetvezető a Szív- és Tüdőklinikán majd 1999-től a Debreceni Kardiológiai Klinika intézetvezető tanára lett.

1997 és 1999 között általános orvoskari dékán helyettes, 1999 és 2000 között klinikai rektor helyettes a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. 2000 és 2001 között a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának elnöke, 2001 és 2007 között a klinikai elnökhelyettese.

1995 és 1998 között az MKT alelnöke, 1997-ben az AHA tanácstagja, 1998 és 2001 között az MKT leendő elnöke, 2000 és 2004 között a Kardiológiai Szakmai Tanács elnöke, 2001 és 2004 között az MKT elnöke, 2004 és 2007 között az MKT előző elnöke volt. Számos magyar és nemzetközi szervezet, valamint szerkesztőbizottság tagja. 2005 óta a Cardiologia Hungarica főszerkesztője.

2003-ban Szent-Györgyi Albert díjjal, 2006-ban a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztjével tüntették ki, 2012-ben a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma Went István díjjal ismerte el a kísérletes orvostudomány területén elért magas szintű tudományos eredményeiért – hogy a számos díjból és elismerésből csak párat említsünk.

A kellemes beszélgetés azonban nem csak arra világított rá, hogy Édes István professzor kiemelkedő gyógyító és oktató, példaértékű egyetemi vezető, országos szakmapolitikai munkája pedig elismerésre méltó, hanem arra is, hogy milyen sok kedves emléket hordoz szívében iskoláiról, diáktársairól, tanárairól, gyermekkoráról és persze Kiskunfélegyházáról is.

(Fotók: Fábián Adrienn - infokiskunfelegyhaza)