Marika nénit nagyon szeretik az otthonban, mutatja ezt, hogy szobatársa egy kedves énekkel, a gondozók és az otthon vezetője virággal, verssel és énekkel köszöntötték a szépkorú asszonyt. A család pedig 90 szál fehér rózsából álló csokorral, tortával lepte meg az idős nénit.

Lánya Marika elérzékenyülve beszélt arról a napról, amikor édesanyját behozta az otthonba és elismeréssel méltatta a gondozók és az intézményvezető munkáját. A születésnapi köszöntőre hozott hidegtálakkal, süteménnyel és finomságokkal is köszönetet szeretett volna mondani mindazért, amit Édesanyjáért, Marika néniért tettek az elmúlt évek során.

Marika néni 1925. augusztus 27-én született Kiskunfélegyházán egy tizenkét gyermekes család negyedik csemetéjeként. A hat fiú és az 5 lány testvére közül Sándor, Veronika és László már meghaltak, de nyolc élő testvérével tartja a kapcsolatot telefonon és levélben is.

Szülei és a idősebb testvérei napszámosként dolgoztak, Marika néni pedig otthon maradt a fiatalabb testvéreire vigyázni. Az otthoni munkákat neki kellett elvégeznie. Az általános iskolából 4 osztályt tudott elvégezni. Miután a kisebb testvérei már önállóak lettek, akkor elment dolgozni Csepelre a lőszergyárba, majd cselédként dolgozott Pesten.

1949-ben megismerte első férjét Hatvani Istvánt, akivel 1950-ben kötött házasságukból 1 gyermekük – Marika – született. Miután a gyermek betöltötte az 1 évet, Marika néni elment a kiskunfélegyházi Háziiparba dolgozni. Férje pedig a vasútnál dolgozott.5 év után a Háziiparból a TSZ-be ment el, ahol nyugdíjig ott maradt.

Férjétől 1960-ban elvált, egyedül nevelte a lányát 1965-ig. Ekkor újra férjhez ment. Ebből a házasságból nem született gyermeke, de nagyon jól éltek férjével Horváth Sándorral, aki Marika lányát saját gyermekeként fogadta el.

Szép volt az életük együtt. Férje is vele dolgozott a TSZ-ben. Lánya 1970-ben ment férjhez és külön költözött. 3 unokája született: István, Sándor és Tímea.

1989-ben hosszú betegség után férje meghalt. Sokat volt egyedül, amíg bírt dolgozott a TSZ ben. Miután nyugdíjba vonult, sokat segített a lányának az unokák körüli teendőkben.

Miután már az unokák is felcseperedtek, Marika néni egyedül maradt a lakásban, a családja nem tudta sűrűn látogatni, ezért határozott úgy, hogy beköltözik a Csanyi úti Szociális Otthonba. 2009. októberétől lakója az otthonnak, ahol nagyon jól érzi magát. A szobatársával hamar összebarátkozott, de az otthonban szinte mindenki azonnal megszerette Marika nénit, mert sok mindenről tudnak vele beszélgetni.