Kolozsvári Sándor 1956-ban született Kiskunfélegyházán. 1974-től folyamatosan festett, kutatta, kereste az új kifejezési formákat. A kiállítás megnyitóján barátai, tisztelői megrendülten álltak még így halála után négy évvel is. Rosta Ferenc a Móra Ferenc Gimnázium igazgatója nyitotta meg a kiállítást ünnepi szavaival és emlékezett, jó barátjaként, városunk kimagasló művész alakjára.

„Amikor a tavasz ezernyi színbe öltöztette a természetet eltűnt egy szín Kiskunfélegyháza művészi palettájáról. Elment egy alkotó, egy művész, egy igazi egyéniség, aki talán a legszínesebb, legeredetibb alak volt a művészi attitűddel megáldott félegyházi alkotók között, s akinek jelentőségét kevesen ismerték fel. Akkoriban úgy tartottuk, hogy a város művészeti életének a fenegyereke. Egyrészt azért, mert amit csinált az merőben eltérő volt a szokványostól, enyhén szólva is meghökkentette a kíváncsiskodókat, másrészt egyéni stílusának kíméletlen őszintesége is sokakban meglepődést váltott ki. Nem volt olyan bemutató, tárlat, kiállítás, légyen az bármilyen jelentéktelen is, ahol ne jelent volna meg. Soha sem rejtette véka alá véleményét művészi megítélésekben. Olykor dörmögve, olykor hangosan, pimasz mosollyal, mert egy dologgal soha nem tudott megalkudni: a dilettáns, a kókler, a silány bemutatókat soha nem tudta elfogadni. De ami igazán különlegessé tette, az a művészete volt. Eleinte azt mondták, nem tud rajzolni. Aztán egy tárlatán lélegzetelállító módon igazolta nagyszerű rajztudását. Ketté vágyott fényképeket szabadkézi rajzzal egészített ki. Az igaz, hogy ez a briliáns rajztudás nem a hagyományos kifejezés felé fordult, hanem elemi erővel a modern művészet felé irányult, és végigpróbálva a 20. századi stílusirányokat végül is megtalálta azt a kifejezésformát, a konceptuális művészetet, melyben dolgozva egyedi és sajátos „kolozsváris” alkotások kerültek ki keze alól. A concept art világában találta meg saját művészi lényegét. Először a hideg, kérlelhetetlen rend a letisztult geometriai világ lett művein a domináns, melynek központi eleme a faszeg lett. Majd a lírai absztrakció formakörében, organikus formák féktelen tombolásában élte ki magát a ragasztott homok, a fakérgek, az összegyűrt vásznak színorgiái lettek kimeríthetetlen kreativitásának alapelemei. Majd jöttek a körök a maguk transzcendens és metafizikai tartalmukkal. És fokozatosan nyilvánvalóvá vált, hogy ezekben a nagy képek hordozta harmonikus alkotásokban micsoda erő van, míg a miniatűr képek mennyire egyediek. Hát ennek a 20. századi transz-avangard irányzatnak lett elkötelezett és egyedi alkotója Kolozsvári Sándor.”

Kolozsvári Sándor művészetének bemutatását követően Rosta Ferenc azokról az élményekről beszélt, melyeket személyesen élhetett át az alkotóval, illetve olyan történeteket is hallhattunk, melyeknek a kiállításon résztvevők közül többen is részesei voltak. Az első találkozástól kezdve – amikor a „Koló” olyan műremek pudinggal kínálta, hogy félt egyáltalán hozzányúlni, nemhogy megkóstolni – az egyedülálló kiállítások sorának rendezéséig. Mindegyik másért emlékezetes. Rosta Ferenc a szép emlékek mellett beszélt a fájdalmasakról is. Amikor például azt terjesztették a művészről, hogy nem tud rajzolni, úgy felhúzta magát, hogy rögtön csinált egy grafikai kiállítást, amellyel „alaposan befogta a száját a kételkedőknek”.

Lehet, hogy Kolozsvári Sándor egyeseknek számára idegesítő figura volt, de az emberi tragédiák sohasem hagyták érzéketlenül…
A román forradalom temesvári sortüzének emlékére festett képe a gimnázium igazgatói szobájának falán található. De a legkétségbeesettebbnek akkor látta Rosta Ferenc a művészt, amikor a bankfalui négy kisgyermek halálát követelő homokomlás bekövetkezett. „Koló” néhány nap elteltével megjelent egy döbbenetes alkotással: fekete alapon fekete Krisztus, fekete kereszten, előtte a négy kisgyermek arany sziluettje… A művész szeme, az arca egyfolytában csak azt kérdezte: miért?... Az a kép a Polgármesteri Hivatalba került és az alpolgármesteri iroda falán van.

Mit is jelentett Kiskunfélegyházának Kolozsvári Sándor és mit jelentett a város a művésznek? Az alkotó annyira lokálpatrióta volt, hogy el sem tudta képzelni mit jelent máshol élni. A végletekig ragaszkodott sokat szidott városához. Pedig az ilyen típusú művészek legtöbbje világpolgár. S az, hogy mit jelent városunknak Ő? Kolozsvári Sándor a 20. századi művészeti irányzat, a concept art szellemében dolgozott. Ezt a világot művei, gondolatai, egyénisége révén behozta ebbe az álmos kis városba, kellő meghökkenést, döbbenetet kiváltva, indulatokat gerjesztve, de indukálva is a helyi művészet tovább fejlődését.

A kiállítás megnyitóját Jankovszki Réka egyetemi hallgató pianino előadása tette olyan meghitté és bensőségessé, amellyel szinte megidézte Kolozsvári Sándor egyedülálló személyiségének vonásait az érdeklődők előtt. Rosta Ferenc mély baráti érzéseinek feltárása és élményeinek megosztása pedig azokhoz is közel tudta hozni a művészt, akik sajnos személyesen nem ismerhették Őt.