Ma (szeptember 30-án) a Szivárvány Személyes Gondoskodást Nyújtó Intézmény mindhárom Idősek Otthonában ünnepélyes rendezvény keretei között emlékeztek meg az Idősek Világnapjáról. A Nádasdy utcai, a Tóth Kálmán utcai és a Csanyi úti Otthonban is a lakók és ellátottak színvonalas műsorát követően Csányi József polgármester szólt a megjelentekhez, majd Gálig Erzsébet intézményvezető köszöntötte a legidősebbeket.

Az élet olyan, mint egy jól megkomponált darab. Hajlott korba érve az ember már nem a rohanó világot szemléli, hanem időt szentelhet arra, hogy végiggondolja az életét. Ilyenkor már több időt tud tölteni azokkal az emberekkel, akik fontosak számára – például a családdal, az unokákkal.

Csányi József polgármester Müller Péter szavait idézve vallott arról, hogy milyen nagy értéket képviselnek életünkben és mindennapjainkban nagyanyáink, nagyapáink és korosodó ismerőseink: „Ősi és érett kultúránkban az öregeket nem azért tisztelték, mert fáradságos életükkel kiérdemelték, nem is abból a józan előrelátásból, hogy ’egyszer én is öreg leszek, s milyen jó lesz, ha nem hajítanak majd a szemétre!’, hanem azért, mert a lélek még érzékenyebb volt, a szellem nyitottabb, s az öregember óriási élettapasztalatával olyan értékeket jelenített meg, amelyek a fiatalabbak számára vonz és kívánatos volt! Az öregember akkoriban nem teher volt, hanem felbecsülhetetlen érték: nem azt nézték, milyen mulandó teste, hanem hogy ki lakik benne!”

Sajnos korunk ember kialakította magában az ifjúság bálványozásának eszményét. Szép és jó dolog szeretni magunkat, amíg életünk teljében vagyunk, de miért vagyunk képtelenek erre, amint öregedni kezdünk? Ahogy öregszünk, arcunk ráncosodik, hajunk megőszül, bőrünk veszít selymességéből, rugalmasságából... De ez így van rendjén. Ez is a földi tartózkodásunk része. Azért vagyunk itt, hogy végigjárjuk az élet valamennyi állomását. Október elseje, az Idősek Világnapja erre is emlékeztet bennünket. Valamint arra, hogy életünk delén túllépve is van még élet és nem is akármilyen! Nekünk csak annyit kell tennünk, hogy élvezzük mindazt amiért egész életünkön át dolgoztunk.