Mosolyogva, szerető családtagjai, unokái és dédunokái körében mesélt Erzsike néni az eltelt évekről.

1925. szeptember 27-én született Kiskunfélegyházán. Hatan voltak testvérek. Sajnos szülei korán meghaltak így a gyerekek nevelése nagykorú testvérükre maradt. Erzsike néni iskoláit Kiskunfélegyházán végezte, majd 16 évesen férjhez ment Papp Gáspárhoz, aki egy évvel a házasságkötés után Ceglédre kapott katonai behívót és indult a frontra. Ugyanezen a napon (1942. november 11-én) született meg fiuk, akit soha nem látott édesapja, mert elesett Donnál. Erzsike néni kilenc évig nevelte egyedül gyermekét, majd 1952-ben férjhez ment Pálus Elekhez. A házasságkötést követően három évre megszületett leányuk. A gyerekek öt unokával és négy dédunokával örvendeztették meg Erzsike nénit és férjét.

Erzsike néni 1950-től a Vegyipari Gépgyár (később Április 4 Gépipari Művek) építkezésén dolgozott, eközben elvégezte a Közgazdaság Technikumot és 1983-ig, a nyugdíjba vonulásáig könyvelőként dolgozott. 1971-ben lakossági javaslatra megválasztották a Városi Tanács tagjának. Tizenkilenc évi tevékenysége alatt megépült és felújult több járdaszakasz, több utcába bevezették a gázt és a vizet. Tanácstagsága idején az Egészségügyi Bizottságban is tevékenykedett.

Tizenhárom évig a Számvizsgáló Bizottság elnöke volt és különféle társadalmi tevékenységet végzett. Erzsike néni mindig szívügyének tartotta a segítségre szorulók támogatását, közbenjárt a választói ügyes-bajos dolgaiban. Nem csoda hát, hogy 1990-ig ötször választották újra. Lelkes támogatói a rendszerváltás évében is összegyűjtötték a szükséges mennyiségű kopogtató cédulát az induláshoz, de férje betegsége matt már nem vállalhatta tovább a megtisztelő feladatot.

Munkáját az Április 4 Gépipari Művek és a Városi Tanács is több kitüntetéssel ismerte el. Miután nyugdíjba vonult, folytatta Erzsike néni az aktív klub életet, még annak ellenére is, hogy férje betegsége szinte minden idejét lekötötte. 2003-tól, férje halála óta egyedül él. Öt évvel ezelőtt döntött úgy, hogy lányához és családjához költözik Szegedre, mert megrendült az egészsége. De a mai napig szeretettel gondol azokra az emberekre, akikért társadalmi tevékenységét folytatta és Félegyházára, a szívének oly kedves városkára.

Erzsike néni ragyogó arccal mesélte el az eltelt 90 év minden jeles mozzanatát és a nagy család minden megjelent tagjának szerető tekintete kísérte szavait. Irigylésre méltó aktivitás és tenni akarás él a mai napig Erzsike néni szívében, igaz már nem minden munka megy olyan gyorsan, de még mindig megfőz, ha kell, ellátja magát és próbál tevékeny lenni a mindennapokban erejétől függően. A látása sajnos már nem a legtökéletesebb, de hamarosan műtéttel segítenek a gondon. Talán akkor majd olvasgathat is, ami nagyon hiányzik neki.

Arra kérdésre, hogy mi a titka a hosszú életnek, mosolyogva annyit mondott: „Nem volt időm gondolkodni az öregedésen. Mindig lefoglaltam magam. Mindig kellett valamit csinálnom.”

Mit is kívánhatnánk Erzsike néninek, mint hogy tartsa meg az Isten még nagyon sokáig szerettei körében egészségben és boldogságban!