November 27-én a Kiskun Természetbarát Sportegyesület Gyalogtúra Szakosztályának tagjai névadójukra, elhunyt túravezetőjükre Rockenbauer Pálra emlékeztek a móravárosi pihenőparkban elhelyezett emléktáblánál.

Ezúttal az emlékezők között nem csak a Platán Iskola nyugalmazott igazgatóját Meizl Ferencet, a sportegyesület elnökét Bozó Lajost, Kovács Ferencet, volt túravezetőt, Rádi Ferencet és Kristóf Klárát a jelenlegi túravezetőket és túratársakat üdvözölhettük, hanem a Platán utcai Általános Iskola tanárát Kőháziné Kovács Máriát és az iskola képviseletében megjelent osztályt is.

Nehéz olyan szavakat találni, amelyek méltók a névadónk munkásságához és emlékéhez. – kezdte Kovács Ferenc, a sportegyesület Talpasok szakosztályának volt túravezetője az ünnepi megemlékezést, majd egy tíz évvel ezelőtt megjelent újságcikk sorait felelevenítve emlékezett barátjáról és túratársáról.
Rockenbauer Pál érzékeny, művelt, szabad ember volt. Csak fontos dolgokkal foglalkozott és semmivel sem fél szívvel. Gróf Telek Sámuel útja Kelet-Afrikába – ez volt a címe a könyvnek, melyet a hat éves fiú elolvasott először. Ez oltotta belé egy életre az utazás vágyát. Ám az ötvenes évek Magyarországán világutazást dédelgetni több volt mint merészség.

1956-ban a Magyar Televízió munkatársa lett. A fiatal szerkesztőt megismeri és megszereti az ország. Utazhat is. Bejárja a Földközi tengert, eljut az Antarktiszra is. Bejárja a Földet a napsugár nyomában, megmássza a Kilimandzsárót, búvárkodik a Karib-tengeren. Az ő filmjei abban a korban készültek, amikor még nem árasztották el a nézőket természetfilmmel a csatornákon. Ő hozta be a világot a nagyszobába. Akik ismerték, mind azzal kezdik, hogy rengeteget tudott. Könyvtárnyi szakirodalom volt a fejében, mégis minden útjára alaposan felkészült szellemileg és fizikailag is. Szikár volt, izmos, kitartó. Nekifeszült a sziklának, a magasságnak, a hidegnek, de saját tériszonyának, tűrőképességének is. Benne volt a teremtés szépsége, mert benne volt a sok tudás, a kíváncsiság, szeretet és alázat.

A Magyar Televízió legnemesebb vállalkozása volt a Másfél millió lépés Magyarországon c. filmsorozat, melyhez 10 lelkes ember – közöttük Rockenbauer Pál – kellett hozzá. Magas állami kitüntetést utasított vissza, azt írva: „Nekünk ne érdem érmet, hanem munkát adjanak!” Nem adtak.

Ha egy emberben olyan erős a vágy, hogy lásson és láttasson, akkor az az ember sehol másutt és sehol máshogyan nem érzi jól magát.
Élete utolsó időszakában azt érezte, hogy nem vezet út már sehová, csak fölfelé. Katalinpusztára ment meghalni. Oda, ahol az Országos Kéktúra a Cserhátról a Börzsönybe érkezik. 55 évesen hunyt el. Végakarata szerint Zengővárkonyba, öreg gesztenyefák tövében temették el.

Hogyan került épp a Platán Iskola kertjébe, a pihenőparkba a tiszteletére emelt emléktábla? Erre a kérdésre Meizl Ferenc, a Platán utcai Általános Iskola nyugalmazott igazgatója adta meg a választ.
Rockenbauer Pál halála előtt Kovács Ferenc együttműködött Göblyös Róberttel, a Platán utcai Általános Iskola rajztanárával, aki az iskolában egy ifjú természetjáró csoportot szeretett volna létrehozni. Egy emlékfát szerettek volna ültetni az iskola udvarára Rockenbauer Pál tiszteletére, de sajnos a nagy természetjáró addigra elhalálozott. Ezt követően Kovács Ferenc és Göblyös Róbert levelet írt Rockenbauer Pál testvérének Rab Nórának, melyben engedélyt kérnek arra, hogy az iskolában működő természetjáró csoport viselhesse a nagy természetjáró nevét, ezzel is méltóképpen tisztelegve emléke előtt. A család örömmel teljesítette a kérést.

„Édesanyám, unokaöcsém és a magam nevében tisztelettel és szeretettel köszöntöm a természetbarát szakkörük tagjait, Göblyös Róbert szakkörvezető tanár urat és nem utolsósorban ónt Kovács Ferencet, akiről bátyám Rockenbauer Pál nagy szeretettel beszélt nekem is annak idején, amikor együtt barangolhatták be hazánk tájait.” E mondatokkal válaszolt Rab Nóra a felkérésre.

Jelenleg sajnos az iskolában már nem működik a természetjáró szakkör, de a Kiskun Természetbarát Sportegyesület Gyalogtúra Szakosztálya méltó Rockenbauer Pál nevének viselésére, bizonyítvány ezt a természetszeretetükkel, rendszeres túráikkal és a tagok családias összetartozásával. Minden év őszén ellátogatnak Zengővárkonyba, abba a szelídgesztenyésbe, ahol Rockenbauer Pál békés álmát alussza.