Államalapításunk Ünnepe tiszteletére augusztus 20-án programok sora várta a városlakókat. Nemcsak önfeledt szórakozási lehetőséget nyújtó vidámpark, arcfestés, íjászat, és a színpadon felsorakozó előadóművészek biztosították a kellemes kikapcsolódást, hanem több kiállítás is megnyitotta kapuit a Félegyházi Napok keretei között.

A Hattyúházban Kiskunfélegyházáról elszármazott, ma Izraelben élő Éva Farkas Fischóf nemzetközi szobrász és festőművésznő képeiből nyílt tárlat augusztus 20-án délután.

Az egész lényéből boldogságot sugárzó, karakán művésznőt rokonai, egykori osztálytársai, barátai, szomszédjai és szívéhez közel álló ismerősei mind-mind úgy fogadták, mintha csak pár hete távozott volna el városunkból.
Csányi József polgármester virágcsokorral köszöntötte a hazatérő művészt és ajándékként két magyar dal kottáját nyújtotta át.

Éva Farkas Fischóf életét és a művészet világával való kapcsolatát, munkásságát Rosta Ferenc alpolgármester ismertette a népes számban megjelent érdeklődőkkel.

Megtudhattuk, hogy a művésznő jelenleg Izrael földjén Ramat HaSharon, a tenger közelében lakik, de hosszú út vezetett idáig. Édesapja, a félegyházi, jómódú kereskedő, művészetpártoló Fischóf Sándor felesége halálát követően egyedül maradt gyermekeivel, a hároméves Évával és a kétéves Katalinnal. Évában 16 és fél évesen, az éppen nővé vált kamaszlányban az 56-os zűrzavar idején érlelődik meg a gondolat - hogy a nyugalom és békesség elérésére - el kell hagynia az országot. Ekkor következik be az, amelyről csak az írók és költők tudnak ékes szavakkal szólni: szerelembe esnek Farkas Györggyel a tehetséges úszóedzővel, majd házasságkötésüket követően kalandos körülmények között 1957-ben átlépik a Jugoszláv határt és meg sem állnak Izraelig. Beilleszkedése az izraeli világba, majd hosszú évek eltöltése Németországban életre szóló barátságok szövődése mind-mind hozzájárulnak művészi fejlődéséhez, s tehetsége ekkor szökken szárba. Elvégzi a Művészeti Akadémiát, Londonban, Párizsban és Amszterdamban is részt vett a Festőművészek és Szobrászok Szövetségének továbbképzésein, de igazi tanára a heidelbergi Leon Carl festőművész volt.
A Hattyúház kiállítótermeinek falain megjelent képek mind-mind személyesen átélt, kedves emlékek a művésznő számára. Minden képének története van és megállva előttük, elmerengve az alkotások színgazdag világában mesélni kezdenek a varázslatos portrék. Megjelennek gyermekkori emlékeként a piacon árusító asszonyokon túl az életútja során látott gyönyörű tájak, de a lelkét melegséggel eltöltő örömteli esemény: unokája születése is.

Éva Farkas Fischóf életútjának és alkotásainak ismertetéséhez méltó zenei aláfestést nyújtott Varga Katica gitárzenével kísért magával ragadó éneke, mely minden remény szerint méltó útravalóul és örök emlékül szolgált a művésznő számára. S hazatérvén, a langyos naplementében a tenger zúgását hallgatva, talán a visszacseng a fülébe a félegyházi kiállítás megnyitón elhangzott záró dal Varga Katica előadásában: „Máté Péter: Ez itt az én hazám…” .