Szász András nevét szinte kivétel nélkül mindenki ismeri Félegyházán, a szerencsésebbek személyesen is találkozhatnak vele nap, mint nap városkánk utcáin. A nagyváradi születésű író középiskolai tanulmányait az egykori Premontrei Főgimnáziumban végezte, ahol először nappali tagozatra, majd az Alexandru Moghioros líceum esti, illetve levelező szakára járt. Az iskola mellett Vajdahunyadon fémipari szakiskolát végzett, majd műszaki rajzot tanult.

1988-ban hagyta el Nagyváradot családjával együtt, azóta Kiskunfélegyházán él. Újságírói pályafutása 1991-ben indult el a Petőfi Népe című napilapnál. Kezdetben mint külső tudósító, később belső munkatársként tevékenykedett. Szorgalmas és hozzáértő munkája meghozta gyümölcsét, mert 1996-ban a lap kiskunfélegyházi és tiszakécskei szerkesztőségének vezetőjévé nevezték ki. A Petőfi Népét 2009-ben hagyta el, azóta „szabadúszóként” dolgozik.

Felfelé ívelő szerkesztő-újságírói munkássága mellett 1995-ben hozzáfogott egy nagyszabású munkához, mely Partium és Erdély építészeti emlékeit hivatott bemutatni a nagyközönségnek. Az első kötet 2000. augusztusában jelent meg, a lakiteleki Antológia Kiadó gondozásában. Emellett azonban számos helytörténeti munkát is publikált 2007-ben, 2008-ban, 2010-ben, illetve 2014-ben.

Első novelláskötete Képmások címmel 2011-ben jelent meg, a Kecskeméti Lapok Kft. gondozásában, a másodikat a lakiteleki Antológia Kiadó készítette a 2014-es ünnepi könyvhétre. A fent említett művek mellett öt egyházi kiadványt is készített.
Sokoldalú és értékes munkásságáért már több elismerésben is részesült. 2004-ben Szalézi Szent Ferenc és Vasvári Pál Díjjal jutalmazták, majd 2007-ben megkapta a Kiskunfélegyházi Aranytoll díját és a Kiskunfélegyháza Város Kultúrájáért Elismerését. 2010-ben Pilinszky János Díjjal tüntették ki. Idén pedig megkapta a magyar állam által adományozható legmagasabb kitüntetést a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét.

Mint azt a könyvbemutatón Szász András elmondta, széleskörű és sokszínű írói munkáinak sorából már csak a regényírás maradt ki. A Félbemaradt mondat című művével, azonban ez a vágya is teljesült. A könyvbemutatón tiszteletét tette Szutor Ágnes is a Kráter Kiadó vezetője, aki végigkísérte a mű születésének útját.
A regény témáját illetően a szerző elárulta, hogy egy újságíróról szól, aki hátrahagyva a szülői házat a nagyvárosi emberek életét választva megszakítja a kapcsolatot édesapjával. Számára már nem érdekfeszítő az apja által taglalt családi gazdaság problémája. Az édesanya halálát követően pedig már úgy látszik végérvényesen megszűnik a kapcsolat apja és az újságíró között. A sors azonban közbeszól. Egy véletlen szerencsétlenség folytán – apja balesetet szenved és kórházba kerül – kénytelen szembesülni azzal, hogy édesapja megöregedett és segítségére szorul. Ezért arra az elhatározása jut, hogy naponta be fog járni a kórházba, hogy mellette legyen. A regény izgalmas cselekménye itt kezd kibontakozni, ugyanis a kórházban van egy ápolónő, aki történetesen egy apáca. A bonyodalom pedig abból fakad, hogy az újságíró és az apáca egymásba szeretnek.

A regény témáját illetően tehát egy nem hétköznapi, de mindenképpen valódi érzelmekkel átszőtt, elgondolkodtató olvasmány. Mint azt megtudtuk a szerzőtől, először egy egyházi kiadóhoz fordult könyve kapcsán, de elutasították azzal az indokkal, hogy valótlan a könyv a tartalmát illetően. Még hogy egy apáca szerelmes legyen?! A szerző ezt az indokot a mai napig nem tudja elfogadni, mondván a legtisztább emberi érzést miért pont egy apáca ne tapasztalhatná meg. A szeretet és a szerelem nem akarat kérdése. Azonban a választási lehetőség – Isten avagy a férfi iránti szerelem között – az egyházi szolgálón áll. Annyit elárult a szerző, hogy az apáca nem veszik el az – egyházi tekintetben vett - bűn mély bugyraiban az egész mű alatt.

A regény szerzője a könyvbemutatón elmesélte közönségének azt is, hogyan vált önmaga valóban hívő emberré. Más vallásosnak nevelkedni és más valóban hinni Istenben – állítja az író. Egészen kicsi gyermekkorától kezdve kapcsolatban volt a vallással, amellett hogy rendszeres templomba járó volt, ministránsként is szolgált Isten Házában. Mégsem érezte a valódi hitet. Erre a csodálatos érzésre 38 éves korában egy idős, román ember vezette rá, aki a hegyek között élt, messze a várostól. A találkozást mély megrendüléssel mesélte az író. Akkor, ott a hegyek között megkérdezte tőle az idős román férfi, hogy hallja-e a madarak pompás énekét, látja-e az erdő fáinak csodálatos zöldjét, látja-e az ég azúr kékjét, érzi-e a szél simogatását, a természet illatait? Mert ha igen, akkor ismernie, látnia, éreznie kell Istent is, hiszen ő úgy teremtette a világot, hogy mindenbe beleteremtette önmagát. És mikor megkérdezte az idős ember az írótól, hogy most mit érez, akkor az ő azt válaszolta: „Most úgy érzem, hogy fogom Isten kezét.”
Az idős román férfi csak elmosolyodott és annyit mondott: „Akkor menj és soha többé el ne engedd!”

A megrendítő történet mellett nagyon sok mindent megtudhattunk az író életéről, családjáról a könyvbemutató során. Regényének tartalmába is engedett belepillantani, sőt Holló-Szabó Brigitta és Ajtai József, a Kiskunhalasi Szakképzési Centrum Kiskunfélegyházi Közgazdasági Szakgimnázium tanulóinak előadásában részleteket is hallhattunk a könyvből. A Kiskunfélegyházi Alapfokú Művészeti Iskola növendékei pedig csodálatos muzsikájukkal tették feledhetetlenné az eseményt.

A könyvbemutató zárásaként Csányi József polgármester megköszönte az írónak, hogy városunkat megajándékozta újabb művével, ezzel is öregbítve Kiskunfélegyháza hírnevét.

A méltató szavakat követően a megjelentek kérdezhettek Szász Andrástól és bárki megvásárolhatta a regényt a szerző dedikálásával.