Latin neve: Hippophae rhamnoides

Napjaink egyik legértékesebb gyógynövénye a nálunk is egyre nagyobb teret hódító cserje, a homoktövis, mely eredetileg egy a Himalája lejtőin termő növény.
Szinte már a világ minden táján elterjedt, csodálatos hatásáról a régi feljegyzések mesélnek. Többféle becenevet kapott, többek között a homok aranyának, vagy az egészség tárának is hívják.

Magyar népies elnevezései: ezüsttövis, fűztövis, homokfa.
A homoktövis az északi féltekén a mérsékelt és szubtrópusi övben él. Fénykedvelő, fagy- és szárazságtűrő. Homoktalajon, folyó- és patakhordalékon, tengerparti dűnéken nő. Hazánkban is honos. Tövises, kétlaki bokor, vagy kis fa. Egyenes levelei lándzsásak, fedőszőrös fonákjuk ezüstszürke, vagy rézvörös, fénylő. Jellegtelen virágai fürtökben állnak, amelyek a levelek előtt virítanak.
A talaj iránt nem igényes, de szereti a homokot és a sok napfényt. A téli hideget jól viseli, a szibériai –40 fokot is elbírja. Gyümölcsöt 2-4 éves kortól hoz. A homoktövis bogyói hullásra nem hajlamosak, egész télen a fán maradnak.

A termése augusztus elejétől szeptember végéig érik be, ilyenkor még kesernyés, savanykás, de dércsípetten édessé és kellemesen fogyaszthatóvá válik. A bogyók színe a sárgától narancsvörösig változik, a nemesített fajták hasznosanyag-tartalma sokkal magasabb, mint a vadon termőké. Éppen ezért nemesítik és ezeket a dugványokat árulják. Bogyói mélyhűtőben fagyaszthatók és egész évben nyersen vagy ivólének préselve, esetleg mézzel édesítve fogyaszthatók. Naponta egy bogyó rágcsálásával is már erősíthetjük immunrendszerünket.
A homoktövis védett növény, melynek természetvédelmi (eszmei) értéke 10.000.- Ft.
Virágai március végén, áprilisban nyílnak a másodéves vesszőkön. A virágok aprók, zöldesek, vörösbarnán pikkelyesek, egyivarúak. A termős virágok fürtökben állnak, míg a külön bokrokon fejlődő porzós virágok rövid füzérekben. Oda kell figyelni a telepítéskor, hogy a növény kétlaki, azaz külön vannak a termős és a porzós egyedek. Ezeket gyakran csak laboratóriumi vizsgálattal lehet megkülönböztetni.
Termése 6-8 mm nagyságú (egymagvú álbogyó), kissé ovális, gömbölyded formájú; színe narancssárga, rövid kocsányokkal rendelkezik, dús 'fürtökben' helyezkedik el a hajtásokon.
A termesztett fajták termése jelentősen nagyobb, egyes fajták színe sötét narancsvörös, fürtjeik sűrűbbek, jóval nagyobb hozamúak. Három-öt éves korában fordul termőre.

Gyümölcsét elsősorban feldolgozva, és nem nyersen fogyasztják. A bogyókból készíthető rostos ivólé, dzsem, lekvár, szörp és kompót is. A leveleiből főzött teának általános roboráló hatása van. Az érett terméseket a vitamin megőrzése céljából azonnal fel kell dolgozni vagy mélyhűtéssel tárolni. A bogyók nyersen vagy préselve és mézzel édesítve fogyaszthatók.
A bogyókat 60 °C-os hőmérsékleten szárítják, porrá zúzzák és növényi olajjal keverik. Meleg és fénytől védett helyen 4-5 napig tárolják. Végül a felső olajos réteget leöntik, majd egy évig tárolják, 4-6 °C-os hőmérsékleten.

A homoktövisből készült termékek pótolják szervezetünk szükségletét bioflavonoidokból, zsírban és vízben oldható vitaminokból, ásványi anyagokból, diétás rostokból és más bioaktív anyagokból komplex, jól felszívódó, természetes étrend-kiegészítő formában.

A homoktövis több mint száz biológiailag aktív hatóanyagot tartalmaz!
A gyümölcsök gazdagok szénhidrátokban, fehérjében, szerves savakban, aminosavakban és vitaminokban. Kiemelkedő a C vitamin tartalma (a citroménak tízszerese)! Ezen felül gazdag A-, B1-, B2-, B6-, B8-, B9-, K-, P-, PP- és E-vitaminban. Az újabb kutatások a vízben oldódó sárga flavonoidokat, az értékes növényi olajokat és zsírokat, valamint kedvező élettani hatását emelik ki. Magas antioxidáns tartalma miatt a mai társadalom elengedhetetlen egészségmegőrző élelmiszerévé vált.