Régóta tudjuk, hogy a méhészborzok és a mézkalauz madarak együtt, kommunikálva segítik egymást, és együtt keresik a mézet. Most kiderült, hogy ez a különleges csapatmunka ember és madár között is lehetséges.

A szub-szaharai afrikai népek a borzhoz hasonlóan kommunikálnak a madarakkal, és megvárják, míg azok megmutatják nekik, merre találják a kaptárt.

Ez tűnhet egy nagyon egyoldalú kommunikációnak is, miszerint a madárnak van annyi esze, hogy a borzon kívül az embernek is megmutassa a méhek lakhelyét – a madár egyébként a kaptárból kiszedett, lárvákkal telített viaszra hajt -, és fáról fárva ugrválva, cserregve vezesse őket. Az emberek, a borzhoz hasonlóan, kiszedik a viaszt a madárnak, és így mindenki jól jár.

Egy új tanulmány szerint azonban nemcsak arról van szó, hogy a madár hívja az embert, az afrikaiak is képesek magukhoz csalogatni a madarat egy különleges, csak nekik szánt hívóhanggal, ami valahogy így hangzik: Brrr, hm?. További érdekesség, hogy Afrika különböző részein az emberek más és más hangokat használnak a mézkalauz hívására, s az mégis minden esetben érti azt.