A hazánkban előforduló poszméhek közül a Magyar Rovartani Társaság 2014 rovarának a földi poszméhet választotta. Kissé nevetségesnek hat, de „bundás” rovarunkról egy aerodinamikában járatos matematikus bebizonyította, hogy nem tud repülni ugyanis zömök és nagy testfelületéhez képest igen kicsi a szárnyfelülete, ami az aerodinamika törvénye szerint képtelenné teszi a magasba emelkedésre. Ehhez képest a földi poszméh (fajtársaihoz hasonlóan) jó és kitartó repülő. A botcsinálta aerodinamikusnak pedig nem ártott volna először körülnézni a mezőn, mielőtt tanulmányát publikálta…
Lényeges tulajdonsága még a földi poszméhnek, hogy fajtársaihoz képest sokkal kevésbé érzékeny az időjárás viszontagságaira, mint a házi méh. Hidegben – néha még fagypont alatt is – sőt szemerkélő esőben is aktív. Mindez a prémes, hőszigetelő bundának köszönhető. A házi méhnél korábban ébred, naponta több virágot látogat. Zúgó repüléséről (innen a dongó elnevezés), mutatós, színes sávokkal díszített, zömök, bundás testéről könnyen felismerhető. Nagy „mackós” termete szelíd természettel párosul: nagyon fel kell bosszantani ahhoz, hogy fullánkját használja. Ráadásul az nem is szakad bele az ellenségbe, mint a házi méhnél.
Fajtársaival együtt nélkülözhetetlen szerepet tölt be a lucernamag és a herefélék magtermesztésében, hiszen ezek keresztbeporzás nélkül nem hoznak magot. Ismertek olyan növények, melyek önbeporzók ugyan, de ahhoz, hogy a virágpor a termőre kerüljön a poszméhek közreműködése is szükséges. Ilyenek a repce és a paradicsom, sőt kísérletekkel azt is igazolták, hogy a szamóca is nagyobb gyümölcsöt hoz, ha rovarok porozzák be. Mindezek hatására kezdődött meg a házi méh mintájára a poszméhek háziasítása az 1980-as években a paradicsom üvegházi termesztése kapcsán.
Sajnos a vadméhek és ezen belül a poszméhek állománya szerte a világon erőteljes csökkenést mutat. Ennek okai a növényvédőszerek használatára illetve a mezsgye, az árokszél és a parlagterület hiányára vezethető vissza, ahol a poszméhek akkor is táplálékhoz jutnának, amikor már a nagy kultúrák elvirágoztak. Hazánkban viszonylag még stabilnak mondható a földi poszméhek népessége, de a 34 hazai poszméhfajtárs közül tíznek az állománya jelentősen visszaesett. Épp ezért gondolta a rovartani társaság, hogy rájuk kell irányítani a figyelmet.