Buki Istvánné - született Lajos Veronika- , 1931 november 22-én egy négy gyermekes családban látta meg a napvilágot szeretett településén, Kiskunfélegyházán, melyhez a mai napig hű maradt.

Hat elemi általános iskolai képzését követően több magángazdálkodásnál helyeszkedett el mezőgazdasági besegítőként. Munkája mellett megtanult varrni, melyet a későbbiekben szívesen végzett saját háztartásában.

Huszonegy éves korában rátalált a szerelem, s alig egy évvel később, 1953. november 25-én szentesítették is azt. Házasságukból négy gyermek született, három leány és egy fiú. Életét, munkásságát a családjának és saját tanyájuk teljeskörű vezetésének, igazgatásának szentelte. Számos állatot neveltek, saját ke1iet gondoztak, melyek nek javait gyakran eládásra kínálta. A gyermekek kirepülése után, az évek és a kor előrehaladtával búcsút intettek a tanyasi életnek, s fé1jével egy kisebb, kényelmesebb kis házba költöztek a városon belül, amelyet nagyon élveztek.
Gyermekeik családalapítása során 9 unoka és 6 dédunoka büszke Nagymamája lett. Minden unoka szép emlékeket őriz a Mama saját, házi készítésű tésztájából és saját termesztésű zöldségeiből készült finomabbnál finomabb, családi ünnepi és vasárnapi ebédekről.

Férjével jóban-rosszban kitartva 2003-ban ünnepelték 50. házassági évfordulójukat e széles családi körben. Sajnos betegség miatt négy évvel később el kellett búcsúzniuk egymástól. . .

2020 január óta a Szivárvány Idősek Otthona lakója, ahol nagyon szeret lenni a kedves, hozzáértő dolgozók körében. Gyermekei igyekeznek minél több időt Vele tölteni, s unokái az ország, világ több pontjáról is megregadnak minden lehetőséget, hogy újra láthassák és beszélhessenek a Mamával.

Legutoljára 10 évvel ezelőtt a 80. születésnapjára rendezett a család nagy születésnapi meglepetést, idén, a 90-re is azt tervezi és reméli, hogy ez a gondoskodó, dolgos, kitartó Asszony, Édesanya, Nagymama, Dédnagymama még a következő 10 évben is velük lesz, hogy egy igazán kerek számot ünnepelhessenek.