- Nekem is fáj néha minden csontom, de akkor is megyek és csinálom a dolgomat. Erőt ad a béke és szeretet, ami a családomnak és ismerőseimnek hála, mindig körülvesz engem – mondta mosolyogva a szépkorú asszony, amikor születésnapja alkalmából felkereste otthonában Balla László alpolgármester.

Anna néni, leánya és közös kiskutyájuk Ruby társaságában fogadta a kedves vendéget, aki virágcsokorral és Orbán Viktor miniszterelnökünk kézjegyével ellátott emléklappal ajándékozta meg Őt.

Hamarosan finom házi készítésű sütemény és szomjoltó is került az asztalra, majd Anna néni mesélni kezdte életének főbb állomásait. Ruby kiskutya néha-néha megbökdöste orrával, vagy épp a lábával simította meg az Övét, hogy felhívja a figyelmet magára, nehogy kimaradjon a beszámolóból.

Anna néni 1933. július 24-én született Kecskeméten. Édesapja több gazdánál szőlőműveléssel foglalkozott, édesanyja pedig háztartásbeli volt. Anna néniék hatan voltak testvérek sajnos ebből hárman (két fiú és egy leány) még gyermekkorukban elhunytak. A háborút Kecskemét mellett élték át szerencsére mindannyian. Később Lakitelekre költöztek, ahol megismerkedett férjével. 1953-ban házasodtak össze, majd a következő év márciusában megszületett lányuk. Anna néni férje sajnos 1992-ben elhunyt, azonban Anna néni a sógornője kívánságára maradt Lakiteleken. Testvérei és sógornője halála után 2018-ban döntött úgy, hogy lányával Félegyházára költöznek az unokája és a dédunokái közelébe.

Azóta itt élnek lányával teljes egyetértésben és harmóniában. Gyakran járnak ki Bécsbe, ahol lánya korábban dolgozott. Anna néni ott sem tétlenkedik, sokszor indulnak közös sétára a kiskutyával.
- Rubykám elmúlt kilenc éves és bizony néha az ő lába is megfájdul, csakúgy mint az enyém – mesélte nevetve Anna néni és azt is elárulta, hogy a kiskutya mindent megért.
- Ha fáj valamim, vagy rossz a kedvem, ő mindig megvigasztal. Odajön, hozzám bújik és addig nyaggat, amíg fel nem vidít – magyarázta és még sok-sok történet került elő a tarsolyából a kiskutyával kapcsolatban.

Amikor pedig nem Rubyé a főszerep, akkor Anna néni olvas, de szeret televíziózni is, sőt az egyszerűbb ételeket is elkészíti, vagy épp segít lányának az ebéd főzésénél.

Ízületi fájdalmai sokszor nagyon erősek, de próbál nem gondolni rá, inkább leköti a figyelmét valamivel. A rossz memóriája azonban nagyon zavarja.
- Sajnos kiesnek a fejemből néha a dolgok és az emberek arcvonásai is, de mindig mindenki olyan aranyos velem és elnézik nekem, ha néha nem ismerem fel őket az utcán. Kicsit szégyellem magam, de olyankor mindig arra gondolok, milyen jó, hogy csak ennyi bajom van. Milyen rossz lenne, ha ágyhoz vagy tolószékhez lennék kötve – magyarázta Anna néni. Bevallotta, hogy élete legnagyobb öröme az unokák és dédunokák közelsége, és azt is elárulta, hogy két hónap múlva egy kisbabával bővül a családjuk.

- Nekem mindig szerencsém volt a családi és az emberi kapcsolataimban. Jó szüleim és jó férjem is volt. Hálát adok Istennek értük és azért, hogy most is szeretettel vesznek körbe a családtagjaim és a sok ismerős, szomszéd, akikkel nap mint nap találkozom – mondta mosolyogva Anna néni, aki szerint talán ez lehet a hosszú élet titka.