Városvezetésünk nevében Balla László köszöntötte őt fel otthonában a kivételes nap alkalmából és ajándékba egy csokor virágot és Orbán Viktor miniszterelnökünk által aláírt oklevelet nyújtott át Misi bácsinak.

Szabó Mihály 1928. november 14-én született Kiskunfélegyházán id. Szabó Mihály útkaparó és Csontos Mária ikergyermekeként. Leánytestvére életerős volt, míg a kis Misikének a bábaasszony nem túl nagy életben maradási esélyt adott: „Mariskám, ez a kisfiú a holnapot sem éri meg”.

De Isten útjai kifürkészhetetlenek. A kislány 2 éves korában tüdőgyulladásban meghalt, az akkor gyengécske kisfiú immáron betöltötte 90. életévét.
Misi bácsinak nem volt könnyű élete. Sok munkával, küszködéssel, de ezzel együtt boldog családi életben eltöltött évek állnak mögötte.
Az elemi iskolát, a polgári iskolát, majd az ipari iskolát elvégezve lakatos szakmát szerzett. Ezután élete első és egyetlen munkahelyén az akkor Bánya Berendezési Gépgyárban, majd későbbi nevén a Vegyipari Gépgyárban, majd Április 4. Gépipari Műveknek átnevezett gyárban helyezkedett el, ahol 44 évig dolgozott becsülettel. Felnőtt fejjel elvégezte a technikumot és érettségi bizonyítványt szerzett. Ezután technológusként dolgozott egészen a nyugdíjba vonulásáig (1998-ig).

1955-ben nősült meg, s a két leánygyermekét szeretetben nevelte feleségével, annak haláláig 51 év házasságban. Azóta Misi bácsi egyedül él. Most csendben telnek napjai. Félegyházán lakó lánya minden nap háromszor látogatja. Ilyenkor odakészíti az elemózsiát és a gyógyszereit. Misi bácsi így ebédre is házilag készített ebédet fogyaszthat. TV-t sosem néz, helyette rejtvényt fejt, olvasgat. Főleg a történelmi témájú könyveket szereti, különösen Trianon és a Horthy-időszak érdekli.

„Misi bácsit mindenki szereti a családban. Nagyon jó természetű ember. Ha rossz napja van és valami nem tetszik neki, akkor kiveszi a hallókészülékét, anélkül közlekedik. Így nem lehet vele összeveszni.” – mesélte nevetve lánya.
De szerencsére ilyen alkalmak ritkán adódnak. Misi bácsi mindig szeretettel várja lányait, hat unokáját és hat dédunokáját, akik rendszeresen látogatják a „Dédipapát”. Ilyenkor tudomást sem vesz bajairól, hanem örömmel pásztázza végig tekintetével a szeretettel teli, vidáman ricsajozó családot.