Az ünnepség nyitányaként Szikora István nyugállományú őrnagy, a Petőfi Sándor Bajtársi Egyesület egykori elnökének szavalatát hallhatták a megjelentek, majd a Petőfi Sándor Bajtársi Egyesület jelenlegi elnöke Hideg István köszöntötte az emlékezőket, külön tisztelettel Balla László és Rosta Ferenc alpolgármestereket, a város díszpolgárait, a képviselőtestület tagjait, a Magyar Honvédség Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartási Parancsnokság képviseletében Mosonyi Viktor hadnagyot és a Szentesi 37. II. Rákóczi Ferenc műszaki ezred parancsnokság képviseletében megjelent dr. Kállai Ernő alezredest.

- Az 1943. január 12-én megélt Doni katasztrófa 79. évfordulójára emlékezünk most. Ez az időpont és esemény szinte beleivódott az egyesületünk és városunk életébe. Számtalan olyan család él Kiskunfélegyházán és vonzáskörzetében, akik valamilyen formában részesei voltak e szörnyű tragédiának. Szerencsére már csak az emlékek felidézésével gondolunk e napra.

Hazánk 1940. november 20 -án, a Trianonban 1920. június 4-én elvett területeink visszaszerzésének reményében lépett szövetségre a náci Németországgal, majd ugyanezen okból lépett a második világháborúba is 1941. június 27-én. A második magyar hadsereg Jány Gusztáv vezérezredes vezetésével 1942. április 17-én mintegy 207 500 magyar katonával megindult a Don-folyóhoz, hogy ott a németeket támogassa.

A magyar haderő 1942 nyarán foglalta el állásait a számára kijelölt szakaszokon és fél éven keresztül teljesítette kötelességét a folyó ellenőrzésével és a frontvonal megtartásával. A katonai vezetés tisztában volt a felszerelés problémáival, azonban mindenki gyors német győzelemre, könnyű hadjáratra számított. A szövetséges német hadvezetés ígéretet tett arra, hogy szükség esetén a hadsereget ellátja a legjobban hiányzó korszerű fegyverzettel. Ez azonban nem valósult meg. Az orosz túlerő 1943. január 12-én elérte a gyengén felszerelt magyar állásokat is, és harckocsijaival szabályosan „legázolta” a nagyrészt kézifegyverekkel felszerelt magyar katonákat. A harcokban 120 ezer magyar honvéd esett el, vagy került fogságba.

A doni áttörés áldozataira emlékezünk, akik hitüket és életüket adták mindazért, amire felesküdtek, a haza védelmére. Az emlékezés közepette nem feledkezhetünk meg a családtagokról, akik bízva a csodában, várták haza szeretteiket, de mindhiába. Szinte nincs olyan település az országban, ahol ne lenne emlékhely a doni katasztrófa áldozatainak emlékére. Itt, Kiskunfélegyházán a 2001-ben felavatott Kopjafa is emlékül szolgál a 120 elesett és 360 sebesült tiszteletére, valamint emlékeztet a laktanyára, amelynek fő épülete itt, mögöttünk látható. Hiszen itt képezték ki és küldték a frontra a Kecskeméti 7. gyalogezred 3. zászlóalját.

Ezek az emlékhelyek egyben a figyelmeztetés szimbólumai is a mai korosztály számára, hogy ilyen, ehhez hasonló esemény nem következhet be soha többé. 2021-ben a Petőfi Sándor Bajtársi Egyesület a Felsőtemetőben kopjafát állított a Kiskunfélegyházán szolgált és elhunyt katonatársak emlékére. A kopjafaállítás célja többek között az is volt, hogy emléket állítsunk mindazoknak is, akik megjárták a poklok poklát, de a csodának köszönhetően hazatérhettek és idővel hazai földön hunytak el. Nem akartak ők hősök lenni, de azokká váltak.

Vajon az utódok hogyan tekintenek a Don-kanyarban elhunyt katonákra? Áldozatok vagy hősök? Az emlékezet azt tartja, hogy akik ott voltak és elestek, helyt álltak. A hősies megítélés kijár a doni harcokban elesetteknek is. Ne nemzeti gyászként tekintsünk erre a vereségre, nem az volt. Tegyünk történeti helyére! A doni csatákat megvívtuk, elveszítettük, helytálltunk, történelmi kényszerpályán voltunk. Az ott harcolt katonákra hősként emlékezzünk és öleljük őket magunkhoz. Minden magyar katona, aki a hazáért halt meg, legyen az bármely ország területén ahová a parancs küldte és a hazáját szolgálta – mondta emlékező beszédében Hideg István, a Petőfi Sándor Bajtársi Egyesület elnöke.

Miután megjelentek a kopjafánál és a laktanya homlokzatán található emléktáblánál elhelyezték tiszteletük koszorúit és mécseseit, a Felsőtemetőben található második világháborús emlékműnél folytatták a megemlékezést, ahol Hatvani Zsófia lelkésznő osztotta meg gondolatait. Az ünnepség végén az elesett magyar katonák emlékére fáklyát is gyújtottak.

(Képek: Fábián Adrienn)