A megjelenteket Deli József nyugállományú ezredes köszöntötte, majd átadta a szót Hazuga Károly altábornagynak, aki a doni katasztrófa történéseit, majd az azt követő szomorú időket elevenítette fel. Mint azt beszédében is elmondta: „A második magyar hadsereg 1942-43-as hősies küzdelme a Don folyó partján mindörökre történelmi eseményeink része marad. Az esemény körülményeinek és részleteinek ismerete - különösen a katasztrófa évfordulóján – főhajtás azon katonáink előtt, akik kötelességük teljesítése közben estek el a Voronyezs környékén fekvő, távoli, jéghideg, havas tájakon. Katonákra emlékezünk ma, hősökre, akik példát mutattak hazafiságból, bajtársiasságból, hősiességből. Katonákra, akik hiányos fegyverzettel és felszereléssel erőn felüli helytállást tanúsítottak a harcok és a visszavonulás alatt. Nagyapákra, apákra és fivérekre, akik az özvegyek, anyák és árván maradottak néma keservében és könnyeiben éltek tovább. Ma országszerte nagyon sok helyen gyújtják meg némán és könnyezve az emlékezet gyertyáit, felidézve az egykor harcba indulókat.”
Az altábornagy visszaemlékezését Eszményi József altábornagy szavait idézve zárta: „Akadtak hősök, akik szinte puszta kézzel harcoltak a harckocsik ellen. Ezeknek a hősöknek a példája ihlessen minket, mert amíg ilyenek lesznek a sorainkban addig nem pusztulhat el nemzetünk.”

Az elhangzottakat követően a megjelentek elhelyezték tiszteletük koszorúit és mécseseit a KÉSZ Aréna Sportcsarnok előtti kopjafánál és az Öreglaktanya épületének főbejáratánál található emléktáblánál, ahol trombitaszó zárta az ünnepség ezen részét.

Az Öreglaktanya épületében elfogyasztott forró tea után Deli József nyugállományú ezredes a Felsőtemetőbe invitálta a megjelenteket, ahol a II. Világháborús emlékműnél folytatódott az ünnepség.