Az ünnepséget műsorral, énekekkel, versekkel és tánccal színesítették a Constantinum Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Tehcnikum, Kollégium középiskolai tanulói és az általános iskola kis kórusa Benőné Csanádi Tünde vezetésével, valamint Bence Dávid a Székelyudvarhelyi Móra Ferenc Általános Iskola 4. osztályos tanulója.

- 1920. június 4-én a történelmi Magyarországon megkondultak a harangok, megszólaltak a gyárak szirénái, az iskolákban, hivatalokban gyászszünetet rendeltek el, a zászlókat félárbócra eresztették, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek. Idén 103 éve e napon írták alá az első világháborút lezáró trianoni békediktátumot, melynek értelmében Magyarország területét 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. Mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került az új határokon kívülre – emlékezett vissza Balla Zsófia Constantinum Intézmény tanulója a tragikus esemény következményeire.

Ezt követően Csányi József, városunk polgármestere szólt a megjelentekhez.
- Szomorú nap ez a magyar történelemben, hiszen egy olyan békediktátum született, mely országunkat szétdarabolta, a magyarokat pedig elszakította a hazájuktól. Nemtelen és elfogadhatatlan békediktátum volt ez. Nehéz körülmények között, de mégis volt olyan magyar ember, aki ezt a békediktátumot aláírta, melyről nekem az a véleményem elfogadhatatlan. Igaz magyar ember soha nem írhat alá ilyen diktátumot, ilyen dokumentumot, mely a magyar hazát, a magyar népet elszakítja egymástól. Nekünk mégis kötelességünk megemlékezni erről a gyalázatos eseményről.

A polgármester szavait követően Tifán Irén, a Székelyudvarhelyi Móra Ferenc Általános Iskola igazgatója beszélt arról, hogy náluk otthon Erdélyben, a Hargita megyében található Székelyudvarhelyen – ahol a lakosság több mint 90%-a magyar - hogyan élik meg ezt a napot.

- Miért ünnep ez a nap, melyen 103 évvel ezelőtt a magyar történelem egyik nagy, sorsdöntő tragédiája esett meg? Mert mi a Nemzeti Összetartozást ünnepeljük. A fizikailag szétzilált magyarság lelki összeforrását. Az összetartozás napja számunkra is ünnep otthon Erdélyben, sőt akárhol – korlátoktól függetlenül, hiszen van közös múltunk, vannak erős gyökereink, amibe kapaszkodhatunk, van közös jelenünk és még fontosabb, hogy van jövőnk. Itt Európa közepén a múltunkra alapozva, a jelenünkben megerősödve van jövőnk! Erdélyiekként, erdélyi pedagógusként nagy feladat számunkra, hogy összefogjuk, tudjuk és beszéljük a magyar nyelvet, tudjuk és hordozzuk a magyar kultúrát, az erdélyi gyerekek otthon anyanyelvükön, magyarul beszéljenek, ismerjék és éljék meg közös hagyományainkat, erősödjön nemzettudatunk. Erdélyben is, az anyaországban is akkor maradhat meg a magyarság, ha kellően összetart.

A beszédek és a diákok ünnepi műsorát követően az ünnepség zárásaként a megjelentek elhelyezték az emlékezés koszorúit a Magyarok Nagyasszonya-szobornál, az Ótemplom előtt.