Az első év
Sok házasság ér véget az első egy évben. Az első pár hét után a nagy fellángolás kissé alábbhagy, előjönnek azok a szokásaink, amelyeket nehéz összeegyezteti párunkéval, vagy talán nem is lehet. Amíg nem lakunk együtt, addig megoldható volt, hogy a heti két-három találkozás alkalmával a legelőnyösebb oldalunkat mutassuk, a nap 24 órájában viszont már nem tudjuk csak a jót adni magunkból.

Három év után
Bár a köztudatban az él, hogy a hetedik év a nagy vízválasztó, a valóságban ez az elmélet nem teljesen igaz. A harmadik-negyedik évforduló viszont nagyon necces, mert a szerelem ekkortájt ér véget. Elfogy a muníciónk, és ott állunk egymással szemben, a magunk meztelen valójában, a jó és rossz tulajdonságainkkal együtt. Szinte egyik napról a másikra az Ő-ből csupán hétköznapi emberré válunk. Ilyenkor kezdjük el méricskélni egymást, és próbáljuk eldönteni, hogy így is kellünk-e vagy egyedül, esetleg mással próbálunk új életet kezdeni.

15-20 év után
15 év után elindulhat az elhidegülés, és ha nem teszünk semmit ellene, akkor visszafordíthatatlanná válik ez a folyamat. Mindennél fontosabb, hogy újra egymásra kell találnunk, tennünk kell azért, hogy megint érdekesek legyünk egymás számára. Mert ha nem, jöhet a harmadik valamelyikünk életébe, aki megadja az érzelmi izgalmat, az újdonságot, a lelkesedést, amiről már szinte meg is feledkeztünk, hogy milyen jó érzéssel tölti el lelkünket. 20 év után, amikor a gyerekek kirepülnek, hirtelen üressé válik az életünk, kevesebb feladatunk, elfoglaltságunk lesz. Ketten már nehezebben szánjuk rá magunkat, hogy kiránduljunk, csavarogjuk, programokat szervezzünk, pedig szükségünk van rá ahhoz, hogy újra egymásra találjunk.

30 év után
Ebben a korban, 50-60 évesen a férfiak elérték az életcéljaikat, de még erejük teljében vannak. Őket rendkívül könnyen elcsábíthatják a fiatal lányok, akik legtöbb esetben nem is a férjünkhöz vonzódnak, inkább a pozíciójához, az élettapasztalatához, esetleg a hatalmához és pénzéhez. A már jól felépített egzisztencia nagyon csábító egy olyan nő számára, aki most készül megalapozni az életet. Egy férfira pedig igencsak hízelgően hat, hogy egy fiatal nőnek éppen ő kell. Ilyenkor könnyen elcsábul, és ha idejében nem kap észbe, akkor tönkremegy a házassága.
Ugyanez velünk nőkkel is megeshet. Egy hízelgő, kedves szavakkal udvarló fiatalabb férfi hamar felébresztheti a szunnyadóban lévő vágyainkat, újra vonzónak érezhetjük magunkat. De csak akkor működik mindez, ha bizonytalan a kapcsolatunk. Ha érzelmileg kiegyensúlyozottak vagyunk mindketten, ha szerető, összetartó párt alkotunk, a kkor a kapuzárási pánik messziről elkerül minket.

Bármikor jöhet: felépült a ház
Vannak olyan életszakaszok, események az életünkben, amelyek bármikor boríthatnak mindent. Az egyik ilyen, ha elfogynak a közös célok. Ez nem csak a gyereknevelést jelenti, hanem például családi vállalkozásba kezdünk, és azt sikerül felvirágoztatni, ha felépül a ház, amire mindketten annyira vágytunk, ha valóra váltottuk álmainkat, céljainkat. Ilyenkor hirtelen üressé válik az életünk, a kapcsolatunk, és egész egyszerűen nem tudunk mit kezdeni egymással. Ne habozzunk, azonnal tűzzünk ki magunk elé egy új közös célt, bármit, amiért együtt küzdhetünk, dolgozhatunk, lelkesedhetünk.

Nincs időnk egymásra
Ha nem foglalkozunk egymással, ha nem szánunk időt és energiát csak kettőnkre, az is a kapcsolat végét jelentheti. Fontos, hogy minden nap legalább fél órát beszélgessünk. Ne csak az egyikünk beszéljen, hanem kölcsönösen hallgassuk végig egymást, osszuk meg gondjainkat, örömeinket. Ez egy házasság működéséhez elengedhetetlenül fontos.

A karrier fontosabb
Szintén a házasság bármely szakaszában szakítópróbához vezethet, ha valamelyikünk csak a karrierjére összpontosít. Ilyenkor a másik fél rettenetesen magányossá, elhanyagolttá válik, és egy idő után megelégeli, hogy nincs szerepe a másik életében. Ám ha ez csak átmeneti állapot, és kárpótolni tudjuk a másikat szeretettel, odafigyeléssel, akkor még meg is erősítheti a házasságunkat az egymás segítségével felépített karrier.

Jó lenne ha megváltozna…
Senkit nem lehet megváltoztatni, maximum finomítani lehet az esetleges jellembéli hibákon. Sok házasságot keserít meg, ha az egyikük gyökeresen át akarja alakítani a másik személyiségét. Ilyenkor ugyanaz a forgatókönyv szerinti beszélgetés vagy inkább piszkálódás ismétlődik nap mint nap. Pl.: miért nem hajtottad le a WC-deszkát, miért nem vetted le a cipőd stb. És ez így megy az idők végezetéig, de addig biztos, amíg egyikük meg nem elégeli az állandó feszültséget. Pedig sokkal egyszerűbb lenne elfogadnunk a másik rigolyáit, már csak azért is, mert mindenkinek vannak idegesítő vagy furcsa szokásai. Nekünk is.