A legtöbbször csak a pillanatnyi „nyerés” öröme lebeg a szemük előtt, arra nem is gondolnak, hogy milyen súlyos ára lehet mindennek, amit akár még évtizedekkel később az unokák is nyögnek majd.

Lassan négy hónapja, hogy nem találkozhattam a kislányommal – mesélte egy olvasónk, Katalin. „A válásunk immár másfél éve húzódik. Az önmagában is szörnyű volt, hogy néhány sporttáskával kellett elhagynom az otthonunkat, ami a férjem nevén van, de a legfájdalmasabb az egészben, hogy alig-alig láthatom a kislányomat. A volt párom mindent megtesz, hogy a láthatásokat megakadályozza valamilyen ürüggyel. Amikor végre találkozunk a kislányommal, alig akar odajönni hozzám, megölelni meg egyáltalán nem hajlandó, pedig éveken keresztül én fürdettem, olvastam neki az esti mesét, altattam.”

Katalin története egyáltalán nem egyedülálló, rengeteg válófélben lévő apa és anya találkozik azzal a helyzettel, amikor a szülőtársa, egykori házastársa mindent elkövet, hogy a közös gyermeküket ellene hangolja.

Szülői elidegenítés szindróma

A nyolcvanas években kanadai és amerikai kutatók figyeltek fel a jelenségre, amikor egy különválás után az a szülő, akinél a felügyeleti jog maradt, megpróbálta a másik szülő ellen hangolni a gyereket. Ez nem nemhez vagy szülői kompetenciához kötődő kérdés – mondta Sófi Gyula gyermekpszichiáter, igazságügyi szakértő a hirado.hu-nak, hanem már egy korábban is meglévő személyiségjegyre épülve bontakozik ki ez a jelenség. A szakemberek ezt szülői elidegenítési szindrómának nevezték el, de valójában ez a mai tudományos eredmények alapján nem tekinthető betegségnek.

Csak minden 10. esetről szereznek tudomást a szakemberek

Csak azok az esetek derülnek ki, ahol jogi vagy pszichológiai eljárás lesz, de vélhetően ez csak a jéghegy csúcsa. Valószínűleg az esetek 10-15 százalékáról tudhatunk, azonban ennek a többszöröse lehet az esetszám, amik nem kerül a szakemberek elé.

Sértettség, bosszúvágy, vádaskodás

A jogász szemével nézve mindkét szülőnek más a motivációja – magyarázta a hirado.hu-nak Illés Blanka, ügyvéd. Az apák a szülői felügyeleti jogot szeretnék megnyerni, míg az anyák sok esetben egyszerűen csak minél kevésbé akarnak együttműködni a volt házastársukkal.

Az ügyvéd úgy látja, hogy egy stresszes, felfokozott lelkiállapotban belekerülnek a szülők abba a helyzetbe, hogy sértettségből, bosszúvágyból vagy akár egy per megnyerése érdekében egymás ellen hangolják a gyereket. A célok elérése érdekében nem nagyon válogatnak az eszközökben sem. Ezt a gyermekpszichiáter is megerősítette. A „nem kapott vitamint nálad a gyerek a hétvégén” panasztól egészen akár a bántalmazás vádjáig elmehetnek. Gyakori például, hogy tanúkat vonultatnak fel a bíróságon, akik látták, hallották, amikor a gyerek visít, mert nem akar elmenni az apjához. Mások meg egyszerűen elvárják a gyerektől, hogy ne érezze jól magát, amikor a másik szülőnél van. A felnőttek nagyon gyakran játsszák el az áldozatot is a gyerek előtt, „én vagyok a szenvedő alany, akit az anyád/apád elhagyott.”

Kompromisszumra lenne szükség

Illés Blanka úgy látja, ez a szülői elidegenítési folyamatot a jogrendszer egyik visszássága, ami lehetőséget hagy arra, hogy ilyen eszközökhöz nyúljanak a szülők. Vannak európai országok, ahol a válóperek, a gyerekelhelyezési ügyek csak bizonyos átmeneti idő után indulhatnak meg – magyarázta az ügyvédnő. Arra is van példa, hogy kötelezik a szülőket a megállapodásra, mielőtt beadják a válási papírokat. Például a spanyoloknál egy évig mediálni kell, mielőtt megkezdődik a válóper. Az új jogi szabályozás szerint ma már Magyarországon is mediációra kötelezheti a szülőket a bíró, és ezt sokszor meg is teszi.

A jogász tapasztalata, hogy praktikus gyakorlat a közös szülői felügyelet gyakorlása is, ilyenkor ugyanis mindkét szülő érzi, hogy részese a gyerek életének. Ez szintén jellemző gyakorlat az EU-ban, Ausztria kivételével szinte mindenhol bevezették.