A ma ismert Márton- naphoz számos, a kereszténység előtti időből származó hagyomány, babona tapad. Ezek az évszázadok során összekapcsolódtak Márton- püspök kultuszával. A Római Birodalom Savaria tartományában- a mai Szombathelyen- 316-ban, vagy 317-ben született későbbi püspök, majd szent előkelő tribunus (római elöljáró) fiaként kezdett szolgálni a császári seregben. Amiens városában egy hideg éjszakán katonai köpönyegét megosztotta egy koldussal, éjjeli álmában pedig megjelent előtte Jézus a koldus alakjában. Márton ekkor megkeresztelkedett és további életét az Úr szolgálatának szentelte. Püspökké szentelése elől egy lúdólba bújt, ám a madarak gágogásukkal leleplezték. 398-ban bekövetkezett haláláig Tours városában püspökként gyámolította a nélkülözőket.

Szent Márton kultusza már a honfoglalás előtt is ismert volt a mai Magyarország területén. Szent István Márton képét festette harci zászlajaira, Szűz Mária után Szent Márton lett a magyarok másik partónusa. A pannonhalmi bencés apátság azon a helyen emeltetett, ahol a legenda szerint Márton püspök született, a később tudományos feltárások azonban kétséget kizáróan bizonyították, hogy a szent Szombathelyen született.

November 11-e már a rómaiak számára is olyan évnegyedelő ünnep volt, amely a hagyományos agrárius társadalmakban a munkák végét jelentette. A rómaiak ekkor Aesculapius- ünnepet tartottak, ő volt az orvoslás, a gyógyítás istene. A lakomákra pedig ludat vágtak- ezek a madarak éppen ekkorra érték el ideális súlyukat. A lúd Mars hadisten szent madara volt- egyszer éppen Róma lakosságát a ludak gágogása verte föl, amikor gall törzsek támadtak az Örök Városra. A keresztény naptárba is latin elnevezésével, Avis Martis (Mars isten madara)-ként került a lúd. Az egyházszakadás(ok) után is fennmaradt a Márton- kultusz, a protestánsok november 11-én Luther Márton egészségére ürítették poharaikat.

A legkorábbi leírás egy Márton- napi lakomáról 1171-ből származik. A lakomázók a település papjának is küldtek a friss libapecsenyéből- jellemzően a sült hátsó részét, innen ered a püspökfalat kifejezés. A cselédek ekkor kapták meg jussukat, amelyhez rendszerint egy hízott libát is hozzá szoktak csapni. Ilyenkor fogyasztották az újbort- ám ez a szokás is a kereszténység előtti korok aratást lezáró állat- áldozatáig nyúlik vissza, amit a kereszténység saját hagyományaiba elegyített.

A Márton-napi lakoma egyfajta felkészülés a Karácsonyt megelőző 40 napos böjti időszakra, de megőrzött valamit a pogány babonákból is, hiszen a november 11-i bőséges étel- és italfogyasztás az egyik garanciája annak, hogy jövőre is kiadós lesz a termés.