Balatoni kerékpártúra Siófoktól – Siófokig (268 km)
- 1. rész -

Sokan megtették már előttünk és nagyon reméljük, hogy megteszik utánunk is. Mindenesetre mi elmondjuk tapasztalatainkat, véleményünket és kalandjainkat, hátha segítünk bárkinek is ezzel.
Igazság szerint már vagy 8 éve tervezzük, hogy sátorral (hátamon a váram stílusban) körbe kerekezzük a Balatont. Azt pontosan már meg nem tudnám mondani, hogy miért pont most rugaszkodtunk neki és váltottuk valóra a régóta dédelgetett álmot. Ráadásul elég vacak, esős, reggelre virradtunk, mégsem gondolkodtunk egy percet sem azon, hogy tényleg belevágjunk-e. Felpakoltuk „lovainkat” az autó tetőcsomagtartójára és irány Siófok!

Augusztus 4.
(1. nap)
Útvonal: Siófok – Balatonalmádi
Megtett táv: 56 km
Túránk 14 óra tájban a városi strand bejáratától indult a szállodasoron. Eleinte még sápadtan és álmosan kacsingatott a napocska a felhők közül, de aztán felbátorodott. Gyorsan megbarátkoztunk a „Balatoni körút” táblával, ami végigkísért minket utunkon. Ezeket általában jól látható helyekre teszik ki és nyilakkal is segítik a minél gyorsabb tájékozódást. Mindösszesen kétszer szúrtuk el és csalinkáztunk el másfelé, de előbb-utóbb észreveszi az ember, ha tévútra gurul. Ilyen esetben sokat javíthat a helyzetén ha előguberálja a térképet, vagy visszatér a biztos pontra, ahol még látta a táblát…

Siófok belvárosát elhagyva sorban követik egymást a vízparti nyaralók, üdülőhelyek, étkezdék és a kiskocsmák hangulatos kerthelyiségekkel. Így nyár derekán nyüzsögtek az emberek mindenhol. Elég nagy népszerűségnek örvend a kerékpározás, mert kisebb-nagyobb csapattal, családokkal lépten-nyomon találkoztunk. Nem ritkaság a magányos bringás sem, hisz nem kell tartani semmitől, mindenhol vannak bringa-pontok, ahol segítenek rajtunk, ha baj van a masinánkkal.

A szállodasorokat elhagyva rögtön beleszaladtunk egy meredek emelkedőbe, de sikerült a nyeregben maradva felküzdenünk magunkat a tetejére. A balatonvilágosi vasútállomáson találtuk magunkat, ahol egy félreeső zugban megszabadultunk néhány feleslegessé vált ruhadarabtól, oltottuk szomjunkat és persze megtöltöttük kulacsainkat is. Talán összesen három ilyen meredekebb emelkedő van az egész úton, úgyhogy nem szabad kétségbe esni már az elején! Innen már enyhébb emelkedők és lejtők tarkítják utunkat. Út közben a következő látnivalókat érdemes megnézni:
- Magaspart
- Kegyelet emlékműve
- Ivókút biciklistáknak
- Szent Korona emlékmű
- Múlhatatlan szerelem hídja

Balatonvilágos után végiggurultunk Balatonkenesén, majd Balatonfűzfőn, ahol érdemes megnézni a Mámai román stílusú templom romjait érdekességként.
Mielőtt tervezett szálláshelyünkre Balatonalmádiba érkeztünk volna lementünk a kikötőbe nézelődni, szusszanni egyet és némi elemózsiát elfogyasztani.

Persze a szendvicsünkön osztozni kellett a hattyúkkal, mert kíváncsiskodva kukucskáltak a vízből, mit rejt a szalvéta a kezünkben.

Miután mindannyian jóllaktunk, gurultunk tovább a Balatontourist által üzemeltetett Yacht Campingbe, amely minden igényt kielégítő, tiszta és hangulatos szállásnak bizonyult. Strandja gondosan megtervezett és tisztán tartott, gyönyörű panorámával, ami ideális volt pár napkelte fotó készítésére is. Azonnal barátságot kötöttünk a kemping macskájával, aki hajlandóságot mutatott arra, hogy elpusztítsa az uzsonnám maradványait képező csirkebőrt, porcogót és csontvégeket. Miután lenyelte az utolsó falatokat, odébb somfordált, de a későbbiek folyamán többször is megjelent ideiglenes lakásunknál, vagy épp a parton kúszott oda mellém újabb jó falatokat remélve. Természetesen jutott neki is és a hattyúknak is csemege a tarsolyomból.

Kiadós strandolás, majd az esti tisztálkodási rituálé után nyugovóra hajtottuk a fejünket hajlékunkban.

(Folyt.)