Emlékszem még mennyire örültünk annak, hogy a Parkerdő 2015-ben megújult egy helyi sajátosságokra épülő közfoglalkoztatás keretében. És emlékszem arra is, hogy ugyanebben az évben mennyire vártuk az első rendezvényt: a Majálist, melynek otthont adott a gyönyörűen megtisztogatott, rendbe tett városszéli erdőcske.

Kiskunfélegyháza ezen kis zöld „oázisát” azóta is rendszeresen takarítja és rendben tartja önkormányzatunk, ezáltal méltó helyszínt biztosít számos rendezvénynek így például az oldalkocsis motoros találkozónak, a Predator motoros találkozónak, a Kunfakó Ünnepnek és természetesen a Majálisnak is – hogy csak a nagyobb megmozdulásokat említsem. Ezen összejövetelek szervezői mindig gondoskodtak arról, hogy a helyszín előzetes bejárásakor megtisztítsák azt az esetlegesen elhagyott szeméttől, hulladéktól, majd a rendezvényt követően a terepet maradéktalanul rendbe rakva hagyták maguk után.

Most azonban fájó szívvel járjuk végig a Parkerdő mellékösvényeit, ahol egy korábbi rendezvény „ott felejtett” maradványai csüngnek a fákon, lapulnak meg a bozótok tövében és bukkannak elő a dimbes-dombos terep kanyarulataiban. El nem bomló műanyag szalagokról van szó, melyek helyenként még az ágakon, másutt pedig gurigába csomózva a földön, az avar közt hevernek.

Értem én, hogy egy motocross országos bajnokság megrendezése nem kis feladat városkánknak. Azt is értem, hogy dübörgő csodamasináikkal erre az időre birtokba vehettek más részeket is a Parkerdőből a motorosok, nemcsak a számukra elkülönített cross pályájukat. Azt azonban nem értem, hogy a versenyt követően miért nem tudták ugyanúgy rendbe tenni maguk után, mint ahogy azt mások is megteszik a rendezvényük végén.

Amikor a helyi motorsport egyesület megkapta az önkormányzattól az erdő egy részét, mindenki boldog volt. Hiszen maradt még elég hely a kutyásoknak, lovasoknak, tájfutóknak és az egyszerű természetkedvelőknek is, hogy a hétköznapok taposómalmából kilépve egy közeli helyre ellátogathassak friss levegőt szippantani. Ez a hely különösen fontossá vált a 2020-ban kialakult járványhelyzet miatt. Egyre nagyobb látogatottságot élvezett a pici zöldövezet, mely még ennek ellenére is mindig tisztasággal fogadott mindenkit. Most azonban csak az erdő széles ösvényei és tisztásai árulkodnak arról, hogy törődik velük valaki.

Biztosan óriási munka volt kialakítani a pályát a motoros versenyhez. Minden tiszteletem azoké, akik az elburjánzott részt megtisztították és járhatóvá tették. Még egy laikus is látja, hogy emberfeletti munka volt, mely nekünk, kutyásoknak és egyszerű erdőjáróknak is sokat jelent. Azonban ha azt nézzük, hogy milyen siralmas látvány tárul elénk séta közben, már nem tud annyira örülni a szívünk.

Ha egy egyszerű példával élnék, azt mondanám: egy háziasszony is tudja a dolgát, amikor vendégeket vár. Előtte süt-főz, takarít, rendbe teszi a háza környékét. Ha valaki szemetet dobott el a háza előtti árokban, azt is felveszi és a saját szemetesébe helyezi, mert szeretné, ha tisztaságba érkeznének a meghívottak. Amikor pedig elmentek a vendégek, akkor elmosogat és elpakol… Az utóbbi úgy látszik nem mindenkinek magától értetődő.

Úgy gondolom, hogy mi egyszerű hétköznapi emberek, nem akkor csodáljuk és tiszteljük a cross motorosokat, amikor járműveiket bőgetve a Parkerdő melletti földutakat – melyet fáradtságos munkával tesznek rendbe és járhatóvá az ott lakók heti szinten – végigszántva, a sarat szétcsapva dübörögnek az erdőbe, hanem akkor, ha ugyanúgy megbecsülik városunk zöldövezetét, mint mi odajáró kirándulók, sportolók.

Nem hiszem el, hogy az a sok dolgos kéz, mely a semmiből megvalósította - mindenféle segítség nélkül, pusztán saját összefogásból – a parkerdei motocross pályát és a mai napig is rendben tartja, rendszeresen tisztítja, ne lenne néhány vállalkozó kedvű, aki egy verseny romjainak eltakarításában is „odatenné magát”. Ezért is szeretném leszögezni újra, hogy ezen sorok nem lázítás céljából íródtak, nem a motorosok besározását célozza, pusztán egy figyelem felkeltés: VIGYÁZZUNK ARRA AMINK VAN!

Vigyázzunk mi is – kirándulók, tájfutók, biciklisták, kutyások, lovasok, természetkedvelők – az erdőnkre, hogy mindig, mindenki számára örömöt okozzon az ott töltött idő. Ez a mi feladatunk is! Nem gondolnám, hogy egy motoros verseny maradéka a kupacban felhalmozott sörösdoboz, az autógumi, autólámpa és szemeteszsák az erdő mélyén. Bőven van mit szégyellni annak is, aki így szabadul meg a háztáji hulladékától. Ez azonban a jelen helyzetben elenyésző a korábbi időkhöz viszonyítva. Szerencsére már nem jellemző a nagymérvű szemetelés, de tanuljuk meg azt is, hogy a kicsi is számít!

A fent leírtakat - legyen az bármely része a cikknek - akinek inge, az csendben vegye magára, ne érezze magát megalázva és ne mutogasson ujjal másokra, hanem tegye a dolgát! Töröljük le a Parkedő könnyeit…