Több mint 61 országban járt, 3000 színpadon állt, 50 állam- és kormányfővel találkozott, 1,4 milliárd ember látta a neten keresztül előadásait.

A szerb bevándorlók gyermekeként Ausztráliában született, ma Amerikában élő, kéz és láb nélkül világra jött prédikátor, író és motivációs tréner 2013-ban járt először Magyarországon. Akkor is és most is a sérült emberek érdekeit képviselő Nem Adom Fel Alapítvány meghívására érkezett Budapestre. Szerdai telt házas előadását csütörtökön még kétszer megismétli a Tüskecsarnokban. Ezúttal az iskolai bántalmazások és zaklatások elleni küzdelemről beszélt, az eseményt 500 iskola tanulói is követték a neten. A HVG interjút készített a motivációs trénerrel.

HVG.HU: Miért pont az iskolai zaklatást, fiatalkori erőszakot választotta előadása témájának?

Nick Vujicic: Ez az előadás az idén indított kampányom része. “Maradj erős”– ez a címe, mint ahogy a legújabb könyvemé is. Azt állítom az alcímben, hogy “ Le tudod győzni mindazokat, akik terrorizálnak vagy más módon elnyomnak”. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezeket a gondolatokat közvetítsem a következő generációk számára. Már csak azért is, mert van két kisfiam. Nem mindegy, milyen lesz a jövőjük. Világszerte járványszerűen terjedő jelenség mások bántalmazása, az emberkereskedelem, a szegénység, az éhezés, a rossz egészségügyi ellátás. Pedig van a Földön elegendő erőforrás, hogy mindenkin lehessen segíteni. Képzeljük el, hogy például csak Amerikában mindenki adna csupán 1 dollárt a rászorulóknak…

HVG.HU: Mit tehet egy-egy ilyen előadás az erőszak ellen?

N. V.: A következő 5 évben az a célom, hogy a lehető legtöbb embert meggyőzzem: egyenlők vagyunk és szükségünk van egymásra. A világon a problémák ott kezdődnek, hogy valaki azt hiszi, hogy fontosabb a másiknál. Ez a magatartás először otthon jelenik meg, azután az iskolában és beszivárog mindenhová. Remélem, megakadályozhatjuk ennek a terjedését. Bátornak kell lennünk, nem szabad félni a kudarcoktól, mert azokból tanulunk.

HVG.HU: Óriási energiák vannak önben és kivételes meggyőző erő. Pedig nem így kezdte, sőt önéletírásából kiderül, hogy gyerekkorában depressziós volt.

N. V.: Nyolcévesen azért voltam depressziós, mert nem tudtam, mit rejt a jövő. Azt gondoltam magamról, hogy ronda vagyok, mindig egyedül leszek. Gyűlöltem Istent: miért teremtett engem ilyennek? Azért imádkoztam, hogy nőjön ki a kezem és a lábam. Az általános iskolában sokat csúfoltak, 10 éves koromban öngyilkos akartam lenni. Pedig a szüleim, informatikus papám és ápolónővér édesanyám óriási türelemmel és szeretettel foglalkoztak velem, és egy kivételesen jó barátom volt még mellettem. Ők mindig arra neveltek, hogy fogadjam el magam olyannak, amilyen vagyok. Akkor békéltem meg Istennel, amikor 15 éves koromban elolvastam János evangéliumának 9. fejezetét, amelyben Jézus Krisztus találkozik egy születése óta vak emberrel. Amikor megkérdezték tőle, miért vak ez az ember, azt válaszolta: azért, mert Istennek tervei vannak vele. S ekkor döbbentem rá, hogy Istennek velem is tervei vannak.

HVG.HU Mikor jött rá, hogy kiváló előadói képességei vannak?

N. V.: 17 éves voltam. S nem a papám, nem a mamám és nem is egy tanár, hanem az egyik iskolai karbantartó mondta nekem, hogy én előadó leszek: meg fogom osztani a történetemet. Azt feleltem neki erre, hogy maga megőrült. S ő innentől kezdve hajtogatta, hogy tartsak ír tanulóknak előadást az iskolában. Három hónap után beadtam a derekam. Izzadt a tenyerem, remegett a térdem (Vujicic előadásaiban is gyakran él ehhez hasonló fura fordulatokkal, noha nincsenek végtagjai – a szerk.), de az előadás jól sikerült, a végén a közönségben néhányan elsírták magukat. Ezután érkeztek újabb és újabb meghívások, mígnem egyszer – ekkor már 19 éves voltam – 300 tinédzser előtt kellett beszélnem. Egy lány odajött az előadásom után, megölelt, zokogott és azt mondta, hogy neki még soha senki nem mondta azelőtt, hogy szereti. Ennek 14 éve. Azóta 61 országban jártam, 3000 színpadon álltam, 50 állam-és kormányfővel találkoztam, 1,4 milliárd ember látott a neten keresztül . És még csak 33 éves vagyok, szinte most kezdtem el ezt a missziót.

HVG.HU Előadásaiban azt hirdeti, hogy hinni kell Istenben és magunkban, a nehézségek legyőzhetők és merjük megvalósítani álmainkat. Miközben persze az élet tele van akadályokkal.

N. V.: Engem is alaposan megpróbált az élet az elmúlt évben. Édesapámnak azt mondták, hogy rákos és nyolc hete van még hátra. 2 hét alatt minden hivatalos dolgot rendbe tettem körülötte, és legfőképpen Istenben bízva reménykedtünk, imádkoztunk. Februárban egy orvosi komplikáció következtében én is majdnem meghaltam, 6 hétig kritikus volt az állapotom. De a családom, a barátok szeretete, az imáik, az Istenbe vetett hit segített. Mindketten élünk! Édesapám megírta az “Egy tökéletesen tökéletlen gyerek felnevelése” című könyvét. Én pedig egy életsegítő tanterven dolgozom az egyik kollégámmal. Föl akarjuk venni ezzel kapcsolatban az oktatási kormányzatokkal a kapcsolatot – és persze a szülőket is be kellene vonni, csak még nem tudom, hogyan. Az Egyesült Államokban 4300 öngyilkos diák van évente. Ezért is járok sokat iskolákba – hitet adni a gyerekeknek. Sokan nem hiszik el magukról, hogy ők is lehetnek hősök. Pedig olyan kevésen múlik, olykor egy mosoly is elég, hogy megváltozzanak körülöttünk a dolgok. És persze nem lehetséges az, hogy mindenki a barátunk legyen, de arra törekedni kell, hogy ne legyenek ellenségeink. És feltétlenül legyen egy olyan cél, ami értelmessé teszi az életünket.