1. aranyszabály
A hallgatás nem megoldás!
Ne gondoljuk, hogy a legjobb megoldás ha hallgatásba burkolózunk, vagy kilépünk az ajtón, ezzel elkerülve a kiéleződő helyzetet. Bármennyire is nehezünkre esik, próbáljunk megkönnyebbülni mérgünk kiadásával, ill. véleményünk elmondásával. Ha sokáig érlelgetjük, melengetjük magunkban, azzal hosszú távon csak saját magunknak ártunk. Ha úgy érezzük, hogy valami zavar minket, keressük meg a legelső alkalmas pillanatot és adjuk ki magunkból a problémát.

2. aranyszabály
Tudjunk megálljt parancsolni magunknak!
Amikor egyre hangosabban illetjük szemrehányásainkkal a másikat, mikor már szinte a fejünkben lüktet a szívünk, a vérnyomásunk az egekbe szökik, egyszóval mikor a veszekedés eléri tetőfokát, jobban tesszük, ha behúzzuk a vészféket. Próbáljunk meg lehiggadni és egyezzünk meg abban, hogy a vita felfüggesztésre kerüljön, majd átmenetileg távolodjunk el egymástól gondolkodni. Szóval most jöhet az, mikor az ajtót behúzzuk magunk után és elmegyünk sétálni a friss levegőre ellazulni. Ezzel mindketten kapunk egy kis időt, hogy végiggondoljuk mivel is vagyunk tulajdonképpen elégedetlenek.

3. aranyszabály
Magunkból induljunk ki!
A veszekedés hevében ügyeljünk arra, hogy mikor megfogalmazunk egy problémát, soha ne „Te”, hanem az „Én” kezdetű mondatokat használjunk, különben szemrehányásnak és vádaskodásnak fog tűnni a mondandónk. Ha például sok feladat hárul ránk, úgy érezzük, hogy párunk semmiben nem segít, ne úgy fogalmazzunk, hogy „Soha semmiben nem segítesz nekem”, hanem „Úgy érzem, összecsapnak a fejem fölött a hullámok, annyira túlterhelt vagyok.” Mindkettő mondatnak ugyanaz az értelme, csak a másodikkal nem támadjuk egyértelműen a másikat, inkább elgondolkodtatásra késztetjük vele.

4. aranyszabály
Induljunk ki a „szerelem” érzéséből!
A jó veszekedésnek olyannak kell lennie, mint egy nyári zivatarnak: könnyít a terheken, megtisztítja a levegőt. Ne tekintsünk rá úgy, hogy a végén mindig van győztes és vesztes, nem láthatjuk benne a kiéleződött harcot és nézeteltérést, hiszen a szerelmünkről van szó. Valakit szeretni pedig egyet jelent a toleranciával, kompromisszumokkal és tisztelettel. Ezt egy percre sem szabad elfelednünk, akármilyen konfliktushelyzetbe is keveredünk. Tegyük félre önérzetességünket és próbáljuk meg együtt megtalálni a megoldást, hisz a szerelem beteljesedéséhez is két ember kell.

5. aranyszabály
Előbb gondolkodjuk, utána érveljünk!
Vegyünk mély levegőt, mielőtt reagálunk egy-egy vádpontra, ill. mielőtt vádaskodásba kezdünk. Próbáljunk tárgyilagosak maradni és mielőtt megszólalunk, jól gondoljuk meg, mit akarunk mondani és azt hogyan is mondjuk. Ha nem így teszünk, később sok mindent megbánunk abból, amit a vita hevében a kedvesünk fejéhez vágtunk. Ezek a bántó szavak mélyen szíven üthetik a másikat, maradandó sebeket okozva lelkében. Olyan mint mikor szögeket verünk egy fába. Kihúzhatjuk a szögeket, mint ahogy a sértésekért is bocsánatot kérhetünk, de a „sebek” ott maradnak örökre.

6. aranyszabály
Soha ne a gyerekek előtt vitázzunk!
Ez a pont, ami a legnehezebben megvalósítható, hiszen vannak helyzetek, mikor semmiképpen nem tudjuk visszafogni magunkat. Ilyenkor viszont arra kell a legjobban ügyelnünk, hogy ne fenyegetőzzünk olyan dolgokkal, amiket sosem valósítanánk meg. A gyerekek ugyanis ezeket komolyan veszik, ráadásul egyszer vissza is hallhatjuk őket majd tőlük. Amikor már elcsitult a vihar és rendeződtek a dolgok, akkor természetesen a gyerekeknek is mondjuk el, mert számára a lezáratlan vita jelenti a legmegrázóbb élményt.

7. aranyszabály
Hallgassuk meg párunkat is!
Ne csak a saját mondandónkkal legyünk elfoglalva, hanem hagyjuk a kedvesünket is szóhoz jutni. A régóta együtt élő pároknál gyakran előfordul az a hiba, hogy már tudják mit akar a másik mondani, ezért belefojtják a szót. Ha a kedvesünk valamint mondani szeretne, érdeklődve kérdezzünk bele abba, amit közölni akar és nézzünk folyamatosan a szemébe!
Legyünk hajlandóak kompromisszumot kötni, hiszen általa társunk úgy érezheti, hogy tiszteljük a véleményét és ő is békülékenyebb és alkalmazkodóbb lesz.