Általában a havi 50%-nál nagyobb árszínvonal-emelkedést nevezzük hiperinflációnak. A pénz értéktelenné válik, nem látja el vagyontartási, értékmérő és csereeszköz szerepét. A gazdaság hatékonysága csökken, mert az emberek idejét termelés helyett az infláció miatti tevékenységek töltik ki. Az állam adóbevételei visszaesnek, mert az adómegállapítás és adóbefizetés közti időben az adó reálértéke drasztikusan csökken. A hiperinfláció agazdaság összeomlásának jele, ilyenkor a fiskális politika alapvető átalakítására van szükség.
A legtöbb hiperinflációt az indítja el, hogy az államnak nincs elegendő bevétele. A költségvetési hiányt általában hitelekből fedezik, de ha egy állam nem tud hitelt felvenni, például mert a hitelezők túl kockázatosnak tartják, akkor kénytelen növelni a pénzkibocsátást, magyarul pénzt nyomtatni. Ha a jegybank megfelelő (arany-, áru- vagy egyéb) fedezet nélkül nyomtat pénzt, akkor az elértéktelenedik, ami inflációt okoz. Emiatt az adóbevételek reálértéke csökken, a hiány tovább emelkedik, ezért az állam kénytelen még több pénzt kibocsátani, ami tovább gerjeszti az inflációt. A folyamat öngerjesztő, a végeredmény hiperinfláció.
A németországi hiperinfláció

Az első világháború után több országban is hiperinfláció alakult ki. Németországban a pénzromlás mértéke elérte a havi 3,25 millió százalékot (az árak 49 óránként duplázódtak). Németországot a győztes hatalmak kártérítésre kötelezték, de mivel nem fizetett, megszállták az ipari központjait. A kieső bevétel pótlására kezdett a kormány fedezet nélkül pénzt nyomtatni, ami végül hiperinflációba torkollott.

A bankok előtt kígyózni kezdtek a sorok, a kínzó pénzhiány orvoslására az emberek először betétjeiket vették ki.

A bankjegyek tárolása, mozgatása egyre nagyobb energiát igényelt.

Fizetéskor az időrabló számolás helyett, inkább súlyra mérték a bankjegyeket.

Az új német márka megjelenése után a bankjegyek alternatív felhasználása.

Az új német márka megjelenése után a bankjegyek gyújtósként való felhasználása.

A magyar hiperinfláció
A történelem legnagyobb áremelkedése Magyarországon volt a második világháború után. A havi infláció megközelítette a 41900 billió (4,19 x 1016) százalékot, az árak 15 óránként duplázódtak. 1946. augusztus 1-jén a pengőt leváltotta a forint, ekkor 400 000 000 000 000 000 000 000 000 000 pengő ért egy forintot. A gyors drágulás a vesztett háború, a kifosztott államkassza és az elégtelen termelés törvényszerű következménye volt, ugyanúgy, mint a mind magasabb címletű pénzek kibocsátása s a nyomasztó pénzhiány enyhítésére a „bankóprés” beindítása. Az infláció ütemét jellemzi egy akkori középvezetési beosztásban lévő ember elbeszélése is: a talicskányi egynapi fizetését munka után sietve hazatolta, de felesége egy óra múlva már csak két tojást kapott érte. Az árak alakulására példaként egy korabeli háztartási naplóból idézünk: 1 kilogramm kenyér ára 1945 augusztusában 6 pengő, októberben 27, novemberben a hó elején 80, a végén 135, december első felében 310, második felében 550, 1946 januárjában hó elején 700, a végén 7000, május elején 8 000 000, a végén 360 000 000, júniusban 5 850 000 000 pengő volt. 1946. augusztus 1-jén jött a forint. A pengő és a forint átváltási aránya: 400 ezer kvadrillió pengőért (4*1029) lehetett egy darab új egyforintos érmét kapni.

Rágyújtás egy elértéktelenedett 1 Milliárd pengőssel.

1946. augusztus 1-jén jött a Forint. Utcaseprő takarítja az eldobált papírdarabokat.

A legnagyobb forgalomba került bankjegy. Százmillió Billpengő, azaz Billiószor százmillió.

1946. A világ legnagyobb címletű bankjegye. Már nem került forgalomba.

A Jugoszláv hiperinfláció
Jugoszláviában 1993. október 1. és 1994. január 24. közötti időszakban 5 billiárd százalék volt az infláció. A délszláv háború közepén 1994 januárjában 313 millió százalékkal emelkedtek az árak Jugoszláviában, azaz naponta 64,6 százalékkal drágult minden. A jugoszláv hiperinfláció fő oka a háború volt, mely a térség minden országát érzékenyen érintette. A háború mellett rengeteg kormányzati hiba vezetett a világtörténelem harmadik legnagyobb áremelkedéséhez.

A zimbabwei hiperinfláció
A dollár Zimbabwe hivatalos fizetőeszköze volt 2009-ig. Váltópénze a cent, melyet 100 az 1-hez váltanak. Jelölésére a $ jelet vagy azért, hogy megkülönböztessék a többi dollár nevű pénztől, a Z$ jelkombinációt használják. Jelenleg hiperinfláció sújtja, használatát felfüggesztették. Az infláció kordában tartására irányuló erőfeszítések, illetve a 2006-ban, 2008-ban és 2009-ben végrehajtott háromszori denomináció ellenére 2009. április 12-én gyakorlatilag megszüntették a nemzeti valuta használatát. Ez azután következett be, hogy a zimbabwei központi bank 2009 januárjában törvényessé tette a külföldi fizetőeszközök használatát a pénzügyi műveletekben.

Jelenleg Zimbabwében mindenféle pénzügyi műveletre külföldi fizetőeszközt használnak, köztük a dél-afrikai randot, a botswanai pulát, az angol fontot, az eurót és az amerikai dollárt. A hivatalos inflációs ráta: 1998-ban 32%, 2004-ben 133%, 2005-ben 585%, 2006-ban közel 1000% volt. 2007 májusában az infláció 3731,9% volt. 2008. októberében 231.000.000% volt.