A cím szokatlan szópárt alkot. Leginkább azt halljuk mindenhol, hogy „szigorúan bizalmas”. Az előadás azonban olyan érdekességekre adott magyarázatot a hitvallás, a papság, a szerzetesek életével kapcsolatban, melyeket mi hétköznapi emberek úgy gondolnák, hogy bizalmas dolgok, pedig cseppet sem azok.

Például soha nem kérdezi meg senki azt sem, hogy miért helyezik át a papokat időnként, holott a hívek már megszokták az adott telepüésen, városban, avagy faluban. Nem kérdezzük, mert úgy gondoljuk ez nem tartozik ránk, vagy talán még az is megfordul a fejünkben, hogy semmi értelme az egésznek, csak a papság felsőbb rétegeinek „hóbortja”. Az érdekes előadáson erre is választ kaptak a megjelentek.

- Ha egy olyan papot helyeznek át, akivel nagyon elégedettek voltak az adott településen a hívek, akkor ez azért van, hogy másoknak is jusson eme jóságból. Avagy megközelíthetjük úgy is a dolgot, hogy nem minden embert tud megszólítani az adott plébános, de egy másik pap szavára talán rátalál az illető a hitre és általa megláthatja Isten végtelen jóságát – magyarázta Rónaszéki Gábor a népes számban megjelent érdeklődő közönségnek.

Emellett még sok-sok – általunk titoknak gondolt, de hírül sem az – érdekességről beszélt a plébános a szerzetesek és a papság életével kapcsolatban. Egy percig sem unatkozott, aki ellátogatott a nyirkos estén a közösségi házba, mert minden információt humorosan és saját tapasztalatait közkinccsé téve mondott el Rónaszéki Gábor, úgy a katonaság megéléséről, mint például egy végtelen hosszúságúnak tűnő éjféli miséről, melyen 16 évesen vett részt.

A sok információ mellett útmutatással is szolgált a plébános arra vonatkozóan, hogy miként élheti meg korunk embere leginkább a vallásosságot és Isten végtelen szeretetét. Sajnos napjainkban mindenki a másik emberrel van elfoglalva és nem saját boldogságát építi. Megvetően tekint a szomszédra, barátra, rokonra, aki nem gyakorolja olyan elmélyülten a vallást – nem jár minden vasárnap templomba, szentségimádásra stb.
Rónaszéki Gábor erre azt mondta, hogy: „Hagyni kell mindenkit a saját ütemében, a saját módján fejlődni. Nem szabad senkire rá erőltetni akaratunkat és elvárásunkat. Nem lehet senkit magunkkal rángatni a hit útján!” Inkább arra biztatott mindenkit, hogy éljen példamutatóan és találja meg saját lelki harmóniáját, ezzel tegye mások számára vonzóvá a vallásos élet mibenlétét. Szeressük embertársainkat és ne kritizáljuk. Fogadjunk el mindenkit olyannak, amilyen. Mert ahol az emberek nem tudnak közel kerülni egymáshoz, ott Isten is távol marad…