A szívférgesség nevű betegség korábban csak a délebbre fekvő országokban volt honos, néhány éve azonban hozzánk is elért. A gyógyítása nem egyszerű, és nem is olcsó.

Először észre sem lehet venni, a tünetei csak akkor jönnek, amikor már nagy a baj, ezért hirtelen csaphat le Magyarországon egy eddig kevéssé közismert, de súlyos kutyabetegség, a szívférgesség.

Már nálunk is jól érzi magát

Az elsősorban kutyafélékre veszélyes – de kisebb számban macskákban és más húsevő emlősökben is kimutatott – kór Magyarországon korábban csak szórványosan fordult elő, a közelmúltig jellemzően külföldről vett vagy külföldön megfordult kutyákat támadott meg. Mára azonban a helyzet jelentősen megváltozott, az itthon szerzett fertőzések egyre gyakoribbak – mondta Dr. Vörös Károly, az Állatorvostudományi Egyetem Belgyógyászati Tanszék és Klinika vezetője a szívférgességről.

Ennek egyik valószínű oka az éghajlat változása, ugyanis a parazita (Dirofilaria immitis) lárváját terjesztő szúnyogfajok ma már nem csak a délebbi, melegebb éghajlatú országokban találnak számukra kedvező életfeltételeket, hanem például Magyarországon is – tette hozzá a professzor.

Csak a jéghegy csúcsát látjuk

Az első, bizonyíthatóan itthon szerzett szívférgességet 2007-ben állapították meg, az utóbbi években pedig ugrásszerűen nőtt az esetszám. Ez előrevetíti, hogy hamarosan a hazai kutyák jelentős részénél is komoly problémákat okoz a szívférgesség. Egyelőre a jéghegy csúcsát látjuk, de néhány éven belül sok súlyos állapotú eb lesz, mivel a fertőzés akár éveken át tünetmentes lehet a bántalom kezdeti szakaszában – figyelmeztetett Dr. Vörös Károly a szívférgesség terjedésére.

Folyamatosan változnak és vándorolnak a testben

A betegséget elindító lárvák, miután a szúnyogcsípéssel a kutyába jutnak, több átalakuláson is keresztülmennek, miközben az állat több testrészében megfordulhatnak. Első lépésként a bőr alatti kötőszövetben vedlenek, majd a mellkasi, illetve hasi szövetek és az izomrostok között vándorolnak, körülbelül két hónap múlva pedig a vérárammal a tüdőbe kerülnek. A paraziták ekkor 2-3 centiméteresek, de a fertőzés után mintegy fél év múlva elérik végleges hosszúságukat, ami hímeknél 15, nőstényeknél 30 centiméter, az átmérőjük pedig 1-2 milliméter, és öt-hét évig is elélnek a gazdaszervezetben.

Körforgásban

A kifejlett hím és a nőstény férgek a kutyán belül, a tüdőartériákban párosodnak, majd ezt követően néhány hónap múlva jelennek meg a nőstény féreg által megszült, kezdeti lárvák, az úgynevezett mikrofiláriák, amelyeket aztán a szúnyogok felvehetnek a véráramból, vérszívásuk közben. Ezek a kezdetleges állapotú lárvák csak a szúnyogban tudnak továbbalakulni, hogy aztán a fertőzés továbbvitelére alkalmas fejlődési fázisukban a vérszívó rovar újabb gazdaállatba lövellje őket, és újra kezdődjön a körforgás.

Tünetek

Az élősködők elsősorban a tüdőben élnek a betegség neve ellenére, és a szívben csak akkor jelennek meg, ha már olyan sokan vannak, hogy nem férnek el a tüdő vérereiben. Ezt a rendkívül súlyos állapotot – amely nem feltétlenül következik be megfelelő gyógykezelés esetén – több, enyhébb, majd egyre súlyosabb fázis előzi meg.

Enyhe esetben a kutyának még nincsenek tünetei, esetleg egyet-kettőt köhint. A következő fokozatban az állat már fáradékony lehet, alkalmanként köhöghet, valamint rendellenes hangok hallhatók a levegővételekor. Súlyos esetben a tüdő jelentős része tönkremegy, valamint a szívben is következményes kóros elváltozások figyelhetők meg a tüdő artériákban uralkodó, fokozott vérnyomás miatt. A beteg állat gyakran köhög, nehezített a légzése és nagyon gyorsan kifárad.

Van egy negyedik fázis is, az úgynevezett vena cava szindróma, ami főleg kisebb testű ebeknél fordulhat elő, nagyszámú féreg-fertőzöttség esetén. Ekkor a tüdőből kiszorult férgek eltömítik a szív jobb pitvarát és a szívhez térő fő (úgynevezett üres) vénákat (innen a szindróma neve). Ez kórforma a legtöbbször már néhány napon belül az állat halálához vezet, megfelelő beavatkozás nélkül, amelyről a későbbiekben esik majd szó.

Emberre nem veszélyes, de okozhat ijesztő tünetet

A szívférgességet okozó parazita nagyon ritkán terjed át az emberre, a világon mintegy 370 – a szakirodalomban közölt – humán esetről lehet tudni. Ekkor sem a kutyák adják tovább a kórokozót, mivel a fertőzést közvetlenül csak a lárvákkal fertőzött szúnyogoktól lehet elkapni. Amennyiben a lárváknak a fertőzött szúnyog vérszívásakor sikerül bejutniuk az emberbe, a kórokozók akkor sem okoznak komoly problémát, ugyanis az ember immunrendszere még azelőtt végez velük, hogy szaporodni tudnának.

Ha a paraziták eljutnak a tüdőbe, akkor is hamarosan elpusztulnak, azonban a daganatokéhoz hasonló képleteket, eltokolódott gócokat okozhatnak. Ezek minden esetben jóindulatú elváltozások, viszont a daganatoktól való elkülönítésük gondot jelenthet a képalkotó diagnosztikai (például röntgen, -CT-) vizsgálatok során.

Nehéz megtalálni

A szívférgesség kimutatása nem egyszerű, mert a fertőzött állat két-három évig is tünetmentes maradhat, így a gyanús jelek hiánya félrevezető lehet. Ha pedig a tünetek megjelentek, akkor általában már nagy a baj.

A diagnózisra alkalmas módszer tehát a vér laboratóriumi vizsgálata, ami többféle lehet. A kezdeti állapotú lárvák (mikrofiláriák) vérkenetből is kimutathatók mikroszkóppal, de csak akkor, ha viszonylag nagy számban vannak jelen. Emiatt enyhe fertőzésnél ez a módszer nem megbízható.

Ennél hatékonyabb a Knott-teszt, amely során a mikrofiláriák már kisebb sűrűség esetén is hatékonyabban azonosíthatók. Az eredeti módszer korszerűbb változatát a magyar egyetem parazitológiai és állattani tanszékén fejlesztették ki. Ez a módosított Knott-eljárás sem adhat azonban pozitív eredményt akkor, ha a kutya vérében még nincsenek mikrofiláriák, például amikor csupán még ivaréretlen, vagy nem túl rég párosodott férgek, esetleg csak egyneműek vannak jelen a szervezetben – bár az utóbbi inkább csak elméleti valószínűséggel bír.

A szívférgesség megállapításának elfogadott és leggyakrabban használt módszere a nőstény férgek nemi szervében termelődő antigének kimutatása a vérvizsgálat során. Ezt a próbát az állatorvosok helyszíni vizsgálatként is el tudják végezni a rendelőjükben. A viszonylag ritka, kétes esetekben célszerű megismételni az antigéntesztet egy másik gyártmányú teszttípussal.

A legbiztosabb diagnosztikai módszer az úgynevezett PCR- eljárás, amikor a vérben lévő mikrofiláriákból kivont DNS-t mutatják ki. A PCR- módszer kifejezetten érzékeny és megbízható, amihez – értelemszerűen – mikrofiláriákra „van szükség”. Emiatt nem szabad előzetesen olyan szert (makrociklikus laktont) adni a vérvétel előtt, amely elpusztítja a mikrofiláriákat, hanem csak a Knott-teszthez és PCR-eljáráshoz szükséges vérvételt követően.

Csak egyetlen, biztosan ható szer van

Amennyiben az eb fertőzött, akkor a kezdeti stádiumú lárvákat el lehet pusztítani az említett makrociklikus laktonokkal. Ezek mellé egy doxiciklin nevű antibiotikumot is szokás adagolni a gyógykezelés első szakaszában. A doxiciklin azonban nem a férgek, hanem a velük együtt élő (szimbionta) Wolbachia nevű baktérium ellen hat, amely nélkül sem a mikrofiláriák sem pedig kifejlett férgek „nem érzik jól magukat”, más szóval ez a szer hozzájárul a gyógykezelés eredményességéhez.

A kifejlett férgek ellen csak egyetlen, biztosan ható szer létezik, a melarzomin hatóanyagú Immiticide injekció, amit nagyon pontosan kell adagolni, különben komoly mellékhatásai lehetnek. Magyar eredmény, hogy az Állatorvostudományi Egyetemen sikerült olyan módszert kidolgozni, amivel megakadályozható az injekció beadásakor esetleg jelentkező helyi gyulladás vagy akár izomelhalás.

Hónapokig kell kezelni a kutyát

A mindkét szerrel (makrociklikus laktonnal és melarzominnal) folytatott kezelés három hónapig tart, amelynek során a kutya otthon lehet, kivéve a melarzomin kezelés összesen három napos kórházi időszakát. A gyógykezelés ideje alatt, de különösen a melarzominkezelések után, kiemelten fontos a kutya részére a minél nagyobb, nyugalom (mozgáskorlátozás) biztosítása az állat szokásos tartásához szabott módszerekkel. A kezelés során elpusztuló férgek ugyanis szétesnek és ezek, valamint a következményesen létrejövő vérrögök (thrombusok) eltömhetik a tüdő ereit.

E komplikáció esélye viszonylag kicsi a kezdeti, enyhe esetekben, viszont nagyobb az előrehaladott, súlyos klinikai formákban. Ilyenkor nem elegendő a páciens nyugalomba helyezése, hanem szükség van kiegészítő gyógykezelési eljárásokra, például gyulladáscsökkentő szerekre és véralvadásgátlókra is.

Van, amikor csak a műtét segít

A szívférgesség legsúlyosabb formájában, a már említett vena cava szindróma során, amikor a kifejlett férgek eltömítik a jobb szívpitvart és a szívhez térő vénákat, először sebészileg kell eltávolítani a férgeket. Erre egy nagyobb vénán keresztül bevezetett katéteres fogóval, bódításban és gyógyszeres stabilizációt követően kerül sor.

A férgek mechanikai eltávolítása után 1-3 hónap múlva kerülhet sor a melarzomin alkalmazására a tüdőben levő, többnyire nagyszámú, felnőtt féreg ellen.

Megvan az ára, de hatásos

A gyógyítás nem olcsó. A költségek 60 százalékát a melarzomin teszi ki, amelynek adagja a kutya súlyától függ. Egy 30 kilós állatnál a teljes kezelés 200-250 ezer forint, ami magában foglalja a teljes vizsgálati és kezelési költséget. A bonyolultabb ortopédiai eljárásokhoz hasonlítva elmondható, hogy ez az összeg kevesebb, mint például egy eb csípőprotézis-műtétjének ára.

A gyógykezelés kilátásai kifejezetten jók az enyhébb tünetekkel járó, időben felismert esetekben. A prognózis kevésbé kedvező, ha már súlyos légzőszervi és egyéb tünetek állnak fenn. Emiatt is kiemelten fontos a szívférgesség időben történő megállapítása és a betegség súlyosság szerint klinikai besorolása.

Az utóbbi érdekében az állatorvosi egyetem klinikáján különféle diagnosztikai vizsgálatokat végeznek a gyógykezelés megkezdése előtt, hogy az ebek gazdáit tájékoztathassák a várható kilátásokról. (Ilyenkor klinikai és vérlaboratóriumi vizsgálatokra, továbbá légzőszervi röntgen-és szívultrahang-vizsgálatra kerül sor, előzetesen egyeztetve a tulajdonosokkal.)

Szűrni kell

A betegség hazai terjedésének megakadályozásához a legfontosabbak a rendszeres és kiterjedt szűrővizsgálatok. Ehhez a már említett vérvizsgálatok, a Knott- és az antigén tesztet, továbbá szükség esetén PCR-módszert kell igénybe venni. Fontos, hogy az állattartók ehhez segítséget kérjenek az állatorvosuktól, akik ezt ma már többnyire fel is ajánlják a szokásos védőoltások vagy az egyéb okból sorra kerülő (például tervezett műtétek előtti) vérvizsgálat során.

A szűrővizsgálatok különösen indokoltak Dél-Magyarországon és az Alföldön, jóllehet a szakemberek ma már számos további fertőzési gócot ismernek például a fővárosban és annak környékén is.

Ki lehet védeni a betegséget

Az említett diagnosztikai eljárások után kerülhet sor a betegség megbízható, gyógyszeres megelőzésére. Amennyiben a kutya még nem fertőződött, akkor valamelyik, a bőrre cseppentett oldatban vagy szájon át adott tablettában lévő makrociklikus laktonnal lehet megelőzni a betegséget, amelyek elpusztítják a kezdeti stádiumú lárvákat. Ezeket a szereket havonta és legalább a hat-nyolc hónapos szúnyogszezon alatt kell alkalmazni, de a fertőzött területeken indokolt akár az egész éves megelőzés is.

Sokkot kaphat az eb, ha nem készítik fel

A másik fontos szempont, hogy a makrociklikus laktonok adagolása előtt feltétlenül célszerű állatorvoshoz fordulni annak tanácsát és a diagnosztikai vérvizsgálatot kérni, az esetlegesen már fennálló fertőzöttség kizárására vagy éppen megállapítására. Ez annál is inkább lényeges, mivel olykor sokkszerű (adverz) reakció alakulhat ki a makrociklikus laktonok első alkalmazásakor, a kutya vérében – főleg nagyobb számban – jelenlévő mikrofiláriák pusztulásakor.

Az ilyen esetekben a kutya megfelelő gyógyszeres előkészítésére és állatorvosi megfigyelésére van szükség, az esetleges sokkszerű reakció elkerülésére, illetve – amennyiben mégis bekövetkezne – akkor annak orvoslására.

A szívférgesség megelőzését segíti, ha az állat olyan, a külső élősködők elleni szereket is kap, amelyek távol tartják a potenciálisan fertőzött szúnyogokat. Erre azok a készítmények alkalmasak, amelyeket a gyártóik kifejezetten a vérszívó szúnyogok ellen is ajánlanak – többnyire a bőrre cseppenthető oldat formájában –, és nem csak bolhák és kullancsok elriasztására. Hasznos tehát elolvasni az adott készítmény leírását, vagy még inkább állatorvosi tanácsot kérni.

Ha nincs rá pénz

Végezetül jogosan vetődik fel a kérdés, hogy mit tegyen az a tulajdonos, akinek nincs pénze a már említett, költséges, de az esetek nagy többségében biztos gyógyulást nyújtó, komplex gyógykezelésre. Ilyenkor, az – enyhébb esetekben – a megelőzéshez is használt, de a kifejlett férgek ellen viszont nem, vagy csak mérsékelten és hosszú idő után hatásos makrociklikus lakton javasolható a már említett, kezdeti doxiciklin kiegészítéssel. Ezzel elkerülhető, hogy a fertőzött kutya a szúnyogok révén továbbadja a kórokozót, és az is, hogy újrafertőződhessen.

A tovaterjedés megakadályozása mellett az is előfordulhat, hogy előbb-utóbb (egy-három éven belül) meggyógyul az állat, mert idővel a kifejlett férgek is elpusztulhatnak egyes makrociklikus laktonok és a kezelés részeként adott doxiciklin terápia során. Ilyenkor azonban a tüdőelváltozások súlyosbodhatnak addigra mire a felnőtt férgek elpusztulnának. Az említett, hosszan tartó eljárás összköltsége körülbelül a felét teszi ki a három hónapos makrociklikus lakton – melarzomin terápiának, viszont a további hátránya az, hogy jóval hosszabb ideig kell a kutyát nyugalomban tartani. A külföldi leírások alapján az is veszélyt jelent, hogy megnő a kockázata a makrociklikus laktonokkal (és a doxiciklinnel ) szembeni rezisztencia kockázata – mondta el Dr. Vörös Károly, az Állatorvostudományi Egyetem professzora.