A templomban összegyűlt ünneplőket Hajagos Gyula plébános, esperes köszöntötte:

- Minden évben augusztus 20-án minden magyar ünnepel. Arra a Szent Istvánra emlékezünk, aki hazát és hitet adott népünknek. Ez a nap most azért is különleges nekünk félegyháziaknak, mert 150 évvel ezelőtt döntött úgy városunk, hogy új templomot épít. Ezen évforduló alkalmából külön öröm számunkra, hogy egyházmegyénk főpásztora is velünk ünnepel.

Letelepülésünket követően oly mértékben nőtt a város lakossága, hogy a Sarlós Boldogasszony templom már nem tudta befogadni a híveket. A templom építői hittek a jövőben. Vallották, hogy kell az Isten. És hogy az Isten itt lehessen, ezért templomot kellett építeni. Ezért fogott össze a város vezetése és lakossága, aminek eredménye itt van, ahol most együtt vagyunk. Azóta sokat változott a világ. Az emberek közül nagyon sokan Isten nélküli életre rendezkedtek be. Szomorú, fájdalmas jelét láthatjuk, hogy egy hová vezet.

Elődeink felépítették a templomot, nekünk pedig az a kötelességünk, hogy ne hagyjuk a templomot és az Istent. Városunk vezetése és hívő közössége akkor is és most is feladatának tekinti, hogy a templom teljesíteni tudja azt a küldetést, amiért építették – fogalmazott az újtemplom plébánosa.

Hajagos Gyula atya beszédét követően Csányi József polgármester osztotta meg ünnepi gondolatait a jelenlévőkkel:

– Ünnepelni és emlékezni gyűltünk össze. Ünnepelni államunk alapítását, emlékezni pedig arra az egyéniségre, aki a kereszténység felvételével és a pápától kapott koronával lényegében megteremtette országunkat, hogy betagolódhassunk az akkori keresztény Európába. Ami ezután következett, azt a tankönyvekből, történelmi olvasókönyvekből, különböző dokumentumokból ismerjük. Szent István alakja szívósan és rendületlenül él a magyarság, de a félegyháziak tudatában is.

Évek óta itt tartjuk e jeles ünnepet, mert itt érezzük talán a legjobban Szent István királyunk történelmi miliőjét. Szent István szobránál, a róla elnevezett impozáns templom előtt, mely két tornyával magasodik városunk fölé. Masszívan, erőt sugallva hirdeti a híveknek felszentelése óta a békét és a megnyugvást, hordozva nagy királyunk ereklyéjét és szinte védőburkot ad az erős falai közé betérőknek.
István igazán vészterhes időkben állt az ország élére, de olykor ma is úgy érezhetjük, egyre nagyobb viharfelhők gomolyognak országunk, hagyományaink fölé. Ilyenkor emlékeztetni kell magunkat a tényre, amely szerint a kereszténység már többször megmentette a nemzetet.

Most itt az ideje megerősítenünk ezt a nemes irányt, lépjünk mi is arra az útra, amelyet István király jelölt ki nekünk. Nem szabad elfelejtenünk honnan jöttünk, és hogyan tudtunk Európa közepén erős nemzet maradni. A magunk mögött hagyott több mint 1000 esztendő is példázza, hogy mi magyarok annyi balszerencse közt, oly sok viszály után is mindig képes voltunk megőrizni jövőbe vetett hitünket, alkotókedvünket és élet szeretetünket – mondta beszédében Csányi József polgármester.

Az ünnepség koszorúzással folytatódott, melyen a megemlékezők az oltárnál lévő Szent István ereklyénél helyezték el virágaikat, majd dr. Bábel Balázs, kalocsa-kecskeméti érsek celebrált ünnepi szentmisét.

- Szent István szerette volna, hogy az értékes népek – nem a migrációban betolakodók – jöjjenek az ő országába. Itt találkozott a kunság a jászság, a magyarság, és Krisztus szelleme tette őket egységessé, magyarrá és kereszténnyé. Erre gondolunk, erre emlékezünk ma, és ezt szeretnénk folytatni.

Kövessünk Szent István és az ősök megszentelt hagyományát és jöjjünk szívesen, lelkesen a templomba, ahol a mennyei bölcsességről hallhatunk, életünk eligazításáról, életünk jobbá tételéről a társadalom felemeléséhez. Ezért is kellenek a templomok. Így emlékezzünk az elődökre és így folytassuk és tartsuk meg a templomot. Fáradozzunk érte és vegyünk részt minél többször a szentmiséken vagy más templomi szertartáson, hiszen itt lehet a legjobbá válni, ami aztán kihat a környezetünkre. Szent István király a magyarság fő védőszentje, patrónusa, bölcs embere legyen előttünk példaként és kérjük mennyei közbenjárását, hogy a meg tudjunk maradni jó kereszténynek és magyarnak ebben a háborúkkal, megosztottsággal és természeti csapásokkal teli világban – mondta prédikációjában az érsek.

A szentmise végére megérkeztek a Gazdakörökből a fogatok és a lovasok, akik meghozták az új kenyeret, melyet dr. Bábel Balázs, kalocsa-kecskeméti érsek áldott és szentelt meg, majd a templom előtt városunk vezetése felszeletelte és szétosztotta a sorban állók között.

(Képek: Fábián Adrienn)