1983 őszén az egyik első osztályból három ügyes leányka lépte át a szakkör küszöbét. A legkisebb volt a legnagyobb szájú. Volt vagy 30 kg vaságyastól – ahogy felénk szokták mondani – de a szeme az villogott. És mint később kiderült, a szája is. Ez volt hát az első találkozás Csille Mártival – emlékezett vissza az ünnepélyes megnyitón Rosta Ferenc alpolgármester a művésznőre.

Csille Márta minden kulturális eseményen, megmozduláson ha nem kezdeményező, akkor biztos résztvevő volt. Ők nyitották meg az irodalmi teaházat, ahol diákok és tanárok akkoriban nagyon jól érezték magukat. Már a szakkörben is saját útját járta. Visszatekintve semmit sem változott. Az a néhány eltelt esztendő, ami azóta rárakódott, szellemét megtörni nem tudta.

Rosta Ferenc múltat idéző szavait követően volt osztálytársai – Szabó Ildikó, Csernus Krisztina, Gulyásné Korbely Erika - mesélték el a művésznőhöz kapcsolódó legbensőségesebb tinédzser kori emlékeiket egy-egy könnycseppet elmorzsolva közben szemük sarkában. A régmúlt időkre visszanyúló kalandok és mulatságos szituációk felvillantása közben előkerültek féltve őrzött kincseik a tarisznyáikból, táskáikból, melyeket saját kezűleg készítettek anno Mártival közösen. A kedves emlékek között a múlhatatlan barátság jelképeként kerültek elő azok a képek, amelyeket a művésznő rajzolt egykoron és azóta is a megajándékozottak falán függenek az örök ifjúságot és bohóságot hordozván magukban.

A bensőséges hangulatú megnyitót Gulyás László vándormuzsikus szívet melengető muzsikája emelte pátoszivá. A méltató szavakat követően pedig a kiállítás szervezői libazsíros-kenyérrel, pogácsával, borral és üdítővel látták vendégül a megjelenteket és invitálták a tárlat csodálatos darabjainak megtekintésére.