Hírek

2015. Április 06. 16:00, hétfő | Helyi
Forrás: Ballagi Károly

Bicajjal a Duna forrásához és vissza

Befejező részéhez érkezett úti beszámolónk, mely Ballagi Károly és Fruzsi jóvoltából született. Ők megtettek kerékpárral egy hónap alatt nem kevesebb, mint 2735,2 km-t Kiskunfélegyházától a Duna forrásáig és vissza.

23.nap: (2014. augusztus 23.)

Az indulás óta ez volt az a nap, amikor végre rövid öltözetben tudtunk tekerni, persze egyben rövid nap is, hiszen Pozsonyban is úgy terveztük, hogy szétnézünk. Egész úton semmi különleges nem történt, már-már elég egyhangú volt ez a szakasz.

Ahogy átértünk Szlovákiába rögtön látni lehetett a különbséget, egy csomó romos épület, nem megfelelően gondozott környezet. Láttuk a pozsonyi várat is, amit csak messziről tudtunk megnézni, ugyanis az egész városnézésből nem lett semmi. Az egész úgy kezdődött, hogy bementünk egy LIDL-be, hogy bevásároljunk a vacsihoz, de mire kijöttünk már szakadt az eső. Körülbelül 2 órát vártunk itt a boltnál, de hol szakadt, hol esett. Aztán amikor már éppen csak szemerkélt, úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább, és elmegyünk a kempingig, ami körülbelül 3km-re volt. Ezalatt az idő alatt igencsak újra rákezdett, már vártuk, hogy végre sátrat állíthassunk. A kempinghez érve nagyon gyanús lett a nagy tömeg és a zene, de bíztunk benne, hogy semmi olyan, ami miatt nem lehetne bemenni.

Tévedtünk, először közölték, hogy itt most éppen fesztivál van és csak olyanok tartózkodhatnak bent, akik erre jöttek. Szerencsére megkönyörültek rajtunk, talán azért, mert az egyetlen kemping volt Pozsonyban. A bicajokat betehettük egy tárolóba, majd kimentünk a szakadó esőbe, hogy helyet keressünk magunknak. Ez elég nehéz volt, ugyanis még a betonon is volt, hogy állt sátor. Visszamentünk a recepcióra, hogy sajnos nem találtunk helyet. Két hölgy kiment, hogy majd ők néznek nekünk, majd visszatelefonáltak a recepcióra, hogy menjünk egyenesen befelé, és ott várnak majd minket. Mondták, hogy találtak egy helyet, de azért még egyszer megkérdezték, hogy ugye azt mondtuk, hogy kis sátrunk van. Elmondtuk megint, hogy éppen ellenkezőleg, elég nagy, majd elkezdték törni a fejüket, hogy akkor most mi legyen. Nekünk volt egy ötletünk, ami annyit jelentett, hogy a bicajok mellett a tárolóban alvás. Felvetettük ezt az ötletet, amire először kicsit úgy tűnt, hogy nemleges választ kapunk, de aztán mégis belementek. Így megkaptuk addig a tároló kulcsát, szóval nem kellett félnünk a részegen randalírozó emberektől, hogy benyitnak. Volt áram is, tudtunk tölteni, ráadásul a recepció közelsége miatt még a wifire is fel tudtunk csatlakozni. Bíztunk benne, hogy egerekkel nem találkozunk, kiindulva abból, hogy két sarokban is egérméreg volt. Két fal közé ki tudtuk feszíteni a szárítókötelet is. Sajnáltuk, hogy az eső miatt nem tudtunk szétnézni, de kiszámoltuk, hogy mekkora utat tettünk meg eddig, és örömmel láttuk, hogy már majdnem 2300km-t, ami azt is jelentette, hogy már elég közel jártunk, hogy hazaérjünk. Este pedig leterítettük az esővédőket, rájuk pedig a derékaljakat és polifoamokat, majd reggae számokra aludhattunk el.

24.nap: (2014. augusztus 24.)

Reggel megnyugodtunk, semmiféle állati támadás nyomait nem fedeztünk fel magunkon, ráadásul az eső sem esett már. Indulás után úgy döntöttünk, hogy nem a szlovák, hanem a magyar részen folytatjuk tovább. Főleg azért is, hogy rendesen tudjunk telefonon is beszélni az otthoniakkal. Amikor elértük az államhatárt, megnéztük és a magyar hálózathoz is tudtunk csatlakozni, így haza is telefonáltunk, hogy Magyarországon gurulunk a további 3 napban.

Kicsit hosszabb lett így a táv, mert nagyon eltávolodott a bicajút a Dunától, de annyira nem bántuk. Győrött megálltunk egy kebabosnál, majd vettünk fel némi pénzt az egyik ATM-ből, és mentünk tovább. Elég hosszú napot zártunk, ráadásul néhány helyen olyan útra vitt a bicajút, hogy esélytelen volt úgy végigmenni rajta, hogy ne menjünk át egy-két méretes pocsolyán.

Eléggé nehezítette ez is az utunkat, de 140km után elértük aznapi célunkat Komáromot. Úgy volt, hogy itt tudunk találkozni majd egy nagy túrázóval, Kovács Tamással, de kiderült, hogy táborban lesznek, így sajnos nem jött össze. Maradt tehát a kemping, ami előtt kicsit megijedtünk, mert minden zárva volt, persze bent voltak, de recepciós sehol. Pár perc múlva persze kinyitotta egy biztonságiőr, és kiderült, hogy félóránként körbe kell járnia a kempinget, ezért nem volt ott. Bent felütöttük a sátrat és jöhetett a szokásos esti program.

25.nap: (2014. augusztus 25.)

Szép napos időre ébredtünk, csináltunk még néhány képet a városban, majd Süttőnél megálltunk egy pillanatra, mert itt láttuk meg újra a Dunát, mióta Magyarországra értünk. Következő megállóhelyünk Esztergom volt, ahol láttuk az esztergomi várat és az esztergomi bazilikát.

Az egyik vendéglátó helyen megittunk egy-egy pohár bort, Fruzsi evett valami fehércsokis öntetes desszertet, én pedig egy fagyi kelyhet. Ezután a kis pihenő után tovább álltunk, majd körülbelül 30 perc várakozás után átkompoztunk Szobra. Nem sokkal később a Duna túlpartján megpillantottuk a visegrádi várat. Innen már nem volt messze a kemping, amit kinéztünk magunknak, de cserébe újra kompoznunk kellett a Szentendrei szigetre, ahova rajtunk kívül egy francia család is jött. Ahogy odaértünk nem tudtuk, hogy hova kellene mennünk, mert egy nagy lovarda volt az egész terület.

Ott, ahol az étkező rész volt nem volt senki, így elkezdtünk bolyongani bent, amikor láttam, hogy az egyik épületben valaki van, így odamentem, hogy egyáltalán lehet-e itt kempingezni. Szerencsére kiderült, hogy lehet és megmutatta, hogy hova menjünk. A többit azt mondták majd reggel elintézzük. Rajtunk kívül egyedül a francia család volt még ott. Az épület előtt, ahol a zuhanyzó és étkező is állt, volt egy automata, amiben egy csomó croissant volt és mi ezt ettünk, mert boltba nem tudtunk előtte elmenni. A francia család látta, hogy mit eszünk és kijöttek szólni, hogy ennénk-e tésztát, mert egy elég nagy adagot csinálnak, így szívesen adnak. Megköszöntük, de nem fogadtuk el. Annyira nem is voltunk éhesek és akkor jól is esett ezt enni. A sátorban még feltöltöttük a képeket a laptopra, majd aludtunk.

26.nap: (2014. augusztus 26.)

Reggel korán hűvös időre ébredtünk, átöltöztünk, majd kimásztunk a sátorból. Egy csomó ló volt kiengedve, így egy-kettőt megsimogattunk, amelyik odajött.

Én ittam egy kávét indulás előtt az automatából, de nem volt a legjobb. Kifelé menet szintén úgy voltunk vele, hogy ha nem lesz senki ott, ahol mondták, akkor mi nem fogjuk keresgélni és elmegyünk. Így is lett, nem volt ott senki, aztán szép lassan elhagytuk a helyet. Tótfaluban álltunk meg egy pékségben, ahol ettünk és én az előző rossz kávé után úgy döntöttem, hogy iszom egy normálisat is. Ahogy magunk mögött hagytuk a Szentendrei szigetet azt vettem észre, hogy furcsán kanyarodik a bicajom és amikor lenéztem láttam, hogy ez tuti defekt. Szerencsére volt nálunk ilyen gyors defektjavító, amit a belsőbe kellett fújni és hab formájában tömítette be a lyukat. Letekerésnél ahogy eresztett a levegő, így jött ki a hab is, de egy kis pumpálással pótoltam a levegőt. Reméltem, hogy megússzuk az utat defekt nélkül, de sajnos nem így lett.

Soroksárig tekertünk, ahol kinéztünk egy helyet az ebédre, ez volt a Joe-Háza étterem és pizzéria. Felhívtuk az egyik jó bicajos barátunkat Tamást, akivel még a 2012-es túránkon ismerkedtünk meg, hogy éppen Soroksáron vagyunk, nincs-e kedve velünk ebédelni, de sejtettük, hogy nem fog összejönni, hiszen hétköznap volt és munkanap. Készpénz nem sok volt nálunk forintban, így megkérdeztük, hogy eurót elfogadnak-e, igaz kicsit rosszabbul jöttünk így ki, de nem volt már kedvünk 5-6 km-t tekerni az automatához. Kaja után meg sem álltunk Ráckevéig, ahol az estét töltöttük. Kicsit drága volt ugyan, de ha valaki időben odamegy és másnap is van ideje, akkor a strandot is használhatja, mert az árban benne van. Gyorsan sátrat állítottunk és átöltöztünk fürdőruhába, gondoltuk kihasználjuk egy kicsit és a termálmedencében megmártózunk. Utána már csak egy jó zuhany és a vacsi hiányzott. Lefekvésnél pedig furcsa volt belegondolni, hogy ez az utolsó éjszakánk a túrán.

27.nap: (2014. augusztus 27.)

Eljött az utolsó reggel, szintén elég hűvös időnk volt, de tudtuk, hogy ez az utolsó, innentől pedig puha ágyban és meleg szobában fekszünk és kelünk. Őszintén szólva, kicsit sajnáltam, hogy vége lesz, de ennyire volt időnk és pénzünk. Néhány kilométer után Bács-Kiskun megyében találtuk magunkat, így egyre közelebb voltunk már Kiskunfélegyházához. Ezután a bicajút átvitt minket a töltésre, ami iszonyú szörnyű volt, körülbelül egy keréknyomnyi kitaposott rész volt, ahol tudtunk menni. Kicsit féltem is, hogy a defekt után nehogy még néhány küllőm is beadja az unalmast.

Szabadszállás előtt olyan történt, amire egyáltalán nem számítottunk, és nem is voltunk felkészülve. Kicsit laposnak éreztem a hátsó kerekemet, amikor Fruzsi is szólt, hogy valami bordót lát rajta. Megálltunk, és kiderült, hogy a külső elég szépen elkopott. Több kis lyukat is láttam a gumin, így nem tudtam eldönteni, hogy toljuk-e el a bicajt Szabadszállásig vagy próbáljam-e megcsinálni. Mivel Szabadszállás elég messze volt még innen, ezért szétszedtem és elég maszek módon, de sikerült megcsinálnom. A régi belsőről levágtam a szelepet, amit a külső belső falához tettem, utána egy új belsőt tettem bele és ezt pumpáltam föl, így valamivel vastagodott a futófelület.

Úgy gondoltam, ha Szabadszállásig nem ereszt, akkor megpróbálunk így hazajönni, ha igen, akkor pedig néznünk kell valahol egy külsőt. Szabadszálláson Fruzsi egy sütit evett, én pedig ittam egy kávét és ettem egy fagyit. Ezalatt az idő alatt sem eresztett a kerék, úgyhogy elindultunk így. Hamar elértük Orgoványt, ahonnan már az az út vezetett vissza egészen Kiskunfélegyházáig, amin az első nap elindultunk. A várostáblánál még készítettünk egy képet, utána hazagurultunk. Otthon már vártak minket, gratuláltak a teljesítményünkhöz és örültek, hogy 2735,2km után épségben hazajutottunk.