Ez alkalomból városvezetésünk nevében Rosta Ferenc alpolgármester és a körzet önkormányzati képviselője Ván Jenő kereste Őt fel otthonában, hogy egy csokor virággal és miniszterelnökünk Orbán Viktor által aláírt emléklappal köszöntse fel.

Cseri mama – ahogy Erzsike nénit nevezi mindenki – és idősebb lánya Erzsike boldog mosollyal fogadták a vendégeket. A szépkorú asszony pedig örömmel mesélt az előző napi ünnepségről, amikor annyi jóbarát köszöntötte fel, hogy alig fértek el a házban. A hatalmas, 90 virágszálból álló rózsacsokor is a család, a barátok és ismerősök megbecsüléséről árulkodott, mely a szoba asztalán ékeskedett.

- A Mama imád biciklizni! A napokban is betekert Kiskunfélegyházára (kb. 6-9 km-re lakik a várostól: szerk.). Noha sokan mondják, hogy ne engedjük már kerékpárra ülni ilyen előrehaladott korban, de mit lehet tenni, ha ő így szereti? – mesélte idősebb lánya Erzsike.

- Ha eltiltanának tőle, akkor pedig lopva bicikliznék – mondta nevetve Cseri mama.
- Sok olyanról hallottam már, hogy betegedett, mert nem engedte a család dolgozni, ténykedni, mondván túl öreg már hozzá – magyarázta.

Mindenki „Cseri mamája” noha apró és törékeny termetű asszony, de óriási lelki erő van a birtokában. Gyógyszert soha nem szedett, bár elmondása szerint néha fáj neki itt-ott, de hát nem gondol rá és akkor már nem is fáj.
- Rozikámról gondoskodnom kell. Nem lehetek beteg. A Jóisten ezt a sorsot adta, hát ehhez kell alkalmazkodni. Nem létezik olyan, hogy nincs kedvem hozzá, vagy hogy nem bírom. Meg kell csinálni és kész – mondta a szépkorú asszony, aki kettesben él 62 éves, down-kóros lányával. Sőt, gondoskodik beteg gyermekéről. Ám ez mégsem teher számára. Cseri mama és másik lánya Erzsike is mérhetetlen szeretettel beszélt Rozikáról, akivel minden bizonnyal nagyon nehéz az élet súlyos állapota miatt. Mégis mindketten nevetve, bolondozva csüccsentek le Rozika mellé egy fotó erejéig és kedvesen igazgatták kezébe Cseri mama 90. születésnapjának tiszteletére kapott emléklapot.

Erzsike néni (Cseri mama) 1929. augusztus 25-én Gönczöl Erzsébet és Parádi Pál kovácsmester első gyermekeként látta meg a napvilágot. Őt, még további 7 testvére követte.

Már korai gyermekéveiben megtanulta, mit jelent lemondani testvérei javára ételről, ruháról, úgy, hogy mindez nem váltott ki belőle ellenkezést, vagy ellenérzést, sőt: inkább növelte benne az együttérzést, a segítő szándékot. Ma is mélységes szeretettel beszél ezekről a gyermekkori élményeiről.

Alig nőtte ki az iskolapadot, máris a dolgozók sorába állt, hogy hozzájáruljon a mindennapi betevő megteremtéséhez. Ez a gondoskodás, mások segítése végig kísérte egész életét. Fiatalként sokszor álmodott arról, hogy apáca lesz – talán arra vágyva, hogy egyszer majd könnyebb, emberibb élete lesz.

Cseri mama megélte a háborút: sokszor mesélte mélységes átéléssel, ahogyan ugráltak ki az ablakon és menekültek az orosz katonák elől. Ma mégsem a félelem uralja az életét. Bátran néz szembe minden élethelyzettel. Aztán a gyermekévek után megismert egy jóképű, hányatott sorsú fiatalembert, amiből aztán házasság lett. Cseri András, a mindenki Bandi bácsija, házasságkötésük idején katonaéveit töltötte. Épp csak annyi eltávozásra engedték haza, hogy összeházasodjanak, s már fordult is vissza a laktanyába. Aztán ahogy az már lenni szokott – abban az időben – 1953-ban megszületett első gyermekük, akinek családi hagyomány szerint az Erzsébet nevet adták. Majd 1956-ban az ifjú anyuka újabb gyermeknek adott életet. A koraszülött kislányt, Rozikára keresztelték. Akkor még nem tudták, hogy ez a kis jövevény egész további életüket meghatározza. Rozika Down szindrómával született, soha nem tudták megtanítani írni, olvasni, és egész életében édesanyja gondozására szorul a mai napig.

1985. májusában Cseri mama élete párja befejezte földi pályafutását. Visszaadta lelkét a Teremtőnek, itt hagyva őt élete legnagyobb gondjával, beteg gyermekük ápolásával. Nem volt idő a kesergésre, az élet száguldott tovább. Rozikát ma is - 62 évesen - 90 éves édesanyja gondozza, ápolja, kitartó odaadással. Férjének halála nem ingatta meg kitartását. Bár sok mindent megéltek együtt – bőven jutott nekik a jóból is, rosszból is – küzdelmes életük során soha nem gondoltak válásra. A legnehezebb pillanatokban sem. Cseri mama azóta is szeretettel ápolja férje emlékét. Ma is rendíthetetlen nyugalommal, kitartással, az Úrban való hittel irányítja életét. Bár az élet keményen bánt vele, jókedvét, együttérzését nem tudta megtörténi. Ma már unokáiban – Renikében és Robikában – látja a jövő kiteljesedését. Dédunokáiban – Hannában, Esztikében és a kicsi Zsófiban naphosszat tudna gyönyörködni. Élete legnagyobb kihívása ma is kisebbik lányának, Rozikának a nevelése és gondozása, de ő egy oroszlán erejével és elszántságával küzd a mindennapok forgatagában.

Ehhez kívánunk neki egészséget, erőt, kitartást és az égiek áldást és támogatását.

(Képek: Fábián Adrienn)