A szép ünnep alkalmából városvezetésünk nevében Balla László alpolgármester köszöntötte őt fel egy virágcsokorral és Orbán Viktor miniszterelnökünk kézjegyével ellátott oklevéllel a Nádasdy utcai idősek otthonában.

Az ünnepségen az otthon nevében Magyariné Tóth Erika intézményvezető és Tóth Erika, az intézmény munkatársa köszöntötte fel a családtagjai körében helyet foglalt szépkorú asszonyt, majd Lévai Istvánné Ilonka néni énekelte el Erzsike néni kedvenc nótáját.

Erzsike néni 1929. augusztus 25-én, Gönczöl Erzsébet és Parádi Pál kovácsmester első gyermekeként látta meg a napvilágot. Őt még további 7 testvére követte. Már korai gyermekéveiben megtanulta mit jelent lemondani testvérei javára ételről, ruháról úgy, hogy mindez nem váltott ki belőle ellenkezést, vagy ellenérzést, sőt inkább növelte benne az együttérzést, a segítő szándékot. Ma is mélységes szeretettel beszél erről a gyermekkori élményeiről.

Alig nőtte ki az iskolapadot, máris a dolgozók sorába állt, hogy hozzájáruljon a mindennapi betevő megteremtéséhez. Ez a gondoskodás, mások segítése végigkíséri egész életét. Fiatalként sokszor álmodott arról, hogy apáca lesz – talán arra vágyva, hogy egyszer majd könnyebb, emberibb élete lesz.
Cseri mama megélte a háborút: sokszor mesélte teljes átéléssel, hogyan ugráltak ki az ablakon és menekültek az orosz katonák elől. Ma mégsem a félelem uralja az életét. Bátran néz szembe minden élethelyzettel.

Aztán a gyermekévek után megismert egy jóképű, hányatott sorsú fiatalembert, amiből házasság lett. Cseri András - mindenki Bandi bácsija - házasságkötésük idején katonaéveit töltötte. Épp csak annyi eltávozásra engedték haza, hogy összeházasodjanak s már fordult is vissza a laktanyába.

1953-ban megszületett első gyermekük, akinek családi hagyomány szerint az Erzsébet nevet adták. Majd 1956-ban az ifjú anyuka újabb gyermeknek adott életet. A koraszülött kislányt Rozikára keresztelték. Akkor még nem tudták, hogy ez a kis jövevény egész további életüket meghatározza. Rozika Down-szindrómával született, soha nem tudták megtanítani írni, olvasni és egész életében édesanyja gondozására szorult.

1985. májusában Erzsike néni férje befejezte földi pályafutását, visszaadta lelkét a Teremtőnek, itt hagyva őt élete legnagyobb gondjával, beteg gyermekük ápolásával. Nem volt idő a kesergésre, az élet száguldott tovább. Férjének halála nem ingatta meg kitartását. Bár sok minden megéltek együtt – bőven jutott nekik a jóból is, rosszból is – küzdelmes életük során soha nem gondoltak válásra. A legnehezebb pillanatokban sem. Azóta is szeretettel ápolja férjének az emlékét.

Élete legnagyobb kihívása mindig is kisebbik lányának, Rozikának a gondozása volt, de ő egy oroszlán erejével és elszántságával küzdött a mindennapok forgatagában. Rozikát egészen 63 éves koráig gondozta idős édesanyja, kitartó odaadással. 2020. április 5-én Rozika követte édesapját, így Cseri mama végleg egyedül maradt a nagy házban. A nagymama magánytól való félelme arra sarkallta a családot, hogy megszabadítsák az idős embert a tanyai élet terheitől, és beköltöztették Félegyházára. Bár szerzett új barátokat és a régi szomszédok sem feledkeztek meg róla, mégis nehéz időszak következett az idős asszony számára. A legnagyobb szabadságot a kerékpár jelentette számára, de apránként ettől is meg kellett, hogy váljon, amit igencsak nehezen viselt. Kitartása, az úrban való hite azonban átsegítette ezen a korszakon is.

2023. január 18 óta a kiskunfélegyházi, Nádasdy utcai idősek otthonának lakója, itt próbálja kamatoztatni másokért való tenni akarását. Ő, aki egész életében keményen dolgozott, ismét fordulóponthoz érkezett. Mostani életét nehezen tudja úgy felfogni, mint egy küzdelmes élet után járó pihenést. Bár az élet keményen bánt vele, jókedvét, együttérzését nem tudta megtörni. Ma már unokáiban – Renikében és Robikában – látja a jövő kiteljesedését. Dédunokáiban – Hannában, Esztikében és a kicsi Zsófiban és Rékában naphosszat tudna gyönyörködni.

95. születésnapja alkalmából kívánunk Erzsike néninek nagyon sok kitartást, erőt, egészséget és az égiek áldását, támogatását.

(Fotók: Fantoly Márton / Félegyházi Közlöny)