Az édesanya azt szeretné, ha lenne egy olyan emlékhely az országban, ahol a szervátültetettek és az donor hozzátartozói közösen emlékezhetnének azokra, aki szerveikkel emberek életét mentették meg.

Csikós József és felesége, Irma tragikus hirtelenséggel vesztették el 33 éves fiukat. – Májusban lesz hat éve, hogy Csiki egy reggel nem ébredt fel. Megállt a szíve. A mentősök hosszú küzdelem után visszahozták ugyan, de csak a szerveit tudták megmenteni, mert bekövetkezett nála az agyhalál. Amikor a tragédia megtörtént, hallani sem akartunk, arról, hogy a fiam szerveit átültessék vadidegen emberekbe. De a törvény azt írja elő, hogy aki életében nem nyilatkozott, vagyis nem tiltotta meg a háziorvosánál, hogy a szerveit továbbadják, akkor automatikusan viszik, csak kiskorú esetében kérik a szülők hozzájárulását. Minden erőnkkel tiltakoztunk, de hiába – idézte fel a történteket Csiki édesanyja.

Megtört a jég

– A fiam halála után, több mint két év telt el, mire összeszedtem magam. Addig nagyon fájdalmas volt minden. Budapesten a Fiumei úti temetőben az Ismeretlen donorok tiszteletére állított kopjafánál tört meg bennem a jég. Az emlékműnél láttam, hogy milyen hálásak azok az emberek, aki szervátültetésen estek át. Az a mérhetetlen hála és köszönet, amit ott mutattak, nagyon megerősített. Akkor döbbentem rá, hogy a fiam halála nem volt értelmetlen, mert megmentette három ember életét is. Onnantól kezdve erősödtem – részletezte Irma.

A Magyar Szervátültetettek Szövetsége minden év március 21-én ünnepséget szervez a Fiumei úti temetőben az Ismeretlen donorok emlékére állított kopjafánál. Itt köszönik meg az ajándékba kapott életüket. A fiam barátja vitt el bennünket oda, de nem mondta meg, hogy ünnepség lesz és, hogy ott lesznek a szervátültetésen átesett emberek is. Csak a temetőben szembesültünk azzal, hogy hová is csöppentünk. Míg ők boldogok és hálásak voltak az új életükért, mi borzalmasan sírtunk – mesélte Irma.

Sokat gondolnak a donorokra

– Az ünnepségén végén odamentem a Magyar Szervátültetettek Szövetségének elnök asszonyához, Berente Judithoz, aki rögtön kiszúrta, hogy mi a másik oldalt képviseljük. Érdeklődött, kérdezgette, hogyan éltük meg a tragédiát, mi késztetett bennünket arra, hogy elmenjünk erre a megemlékezésre. Elmondtam neki és a többi szervátültetettnek, hogy azt szeretném tudni, mit éreztetek, amikor megkapták egy másik ember – esetleg a fiam – szervét, miközben mi hirtelen elveszítettük a szerettünket. Azt válaszolták, hogy nagyon sokat gondolnak a donorra és arra, mekkora fájdalom ért minket, hozzátartozókat. Nagyon várták, hogy valaki jelentkezzen a donorok oldaláról, de eddig soha senki nem kereste őket. Nem tudtak kapcsolatot teremteni, ezért is örültek, hogy végre megtört a jég és egy donor hozzátartozó megjelent. Felkérésükre a következő évben én mondtam beszédet márciusi ünnepségükön. Azóta is tartjuk a kapcsolatot a szövetséggel, de a szervkoordinációs iroda vezetője is jelezte, hogy szeretne velünk megismerkedni, mert eddig még donor hozzátartozó nem jelentkezett, soha nem tudtak senkit kifaggatni, hogyan éli meg a család a szeretett személyt ilyen módon való elvesztését – tette hozzá Csiki édesanyja, aki arról is beszélt, nagyon szeretne találkozni azokkal az emberekkel, akik a fia szerveivel élnek.

Elmondanám nekik, hogy milyen nagyszerű ember volt a fiam, akit nagyon sokan szerettek. Szeretném, ha megkeresnének minket. Jól esne látni, kikben él tovább a fiam – mondta az édesanya.

Emlékmű a temetőben

– Amikor meghallottam, hogy rehabilitálják a félegyházi alsótemetőt, akkor fogalmazódott meg bennem az emlékmű gondolata. Csiki sírjánál minden évben, halála évfordulóján tartunk egy megemlékezést. Mindig mond valaki egy beszédet a rokonok, a barátok, vagy a sporttársai közül. Ez nagyon szép, ugyanakkor nagyon családias. Arra gondoltam, miért ne emlékezhetnénk valamennyi olyan emberre, akiről tudjuk, hogy a szerveikkel másokon segítettek. Tudom, hogy van Félegyházán számos olyan család, amely hasonló tragédián ment keresztül mint mi és szívesen támogatnák ezt a kezdeményezést, sőt a város vezetése is partner ebben. A terveim szerint a temető felújítása után, jövő év májusában lenne az emlékmű avatója. Addig szeretném, ha minél több érintetthez eljutna ennek a híre – sorolta terveit Irma.

– Ezt az emlékhelyet úgy szeretnénk kialakítani, hogy lenne benne egy titkos ládika, amelybe apró üzenteket lehet dobni. Hiszen sokan vannak, akik szervet kaptak, de nem beszélnek róla, ám szívesen jeleznék, hogy itt jártak, tudnak rólunk, együtt éreznek velünk. Szeretném, ha lenne ilyen visszajelzési lehetőség. Ezeket az üzeneteket, minden évben felolvasnánk azon az ünnepségen, ahol a donorokra emlékezünk. De utána sem dobnánk ki, a terveim szerint valamelyik félegyházi templomban egy szép bőrkötéses könyvben őriznénk meg az utókor számára – magyarázta Csikós Józsefné.

Segíteni a sorstársakon

– Hosszú küzdelmek után jutottam el odáig, hogy ma már olyan erős vagyok lelkileg, hogy másoknak is tudok erőt adni. Sorstárs szülők jöttek hozzám, hogy segítsek, mert nagyon nehezen tudtak elindulni a tragédia feldolgozása útján. Ezért is szeretném megalakítani a donor hozzátartozók csoportját. Lenne egy segélyhívó számunk is, ahol a sorstársak tudnának egymástól segítséget kérni – nyilatkozta lapunknak Irma, aki minden nap azért imádkozik, hogy legyen elég ereje megvalósítani terveit.

Csikós József Csiki kiváló futballista volt