A Victoria – A jóslat című regény és folytatása az André – Diabolus
is mintegy lenyomata az író emberi vonásainak. A cserfes, sajátos humorral átitatott mondtatok és a kiszámíthatónak tűnő cselekmény egyik pillanatról a másikra vesz gyökeres fordulatot, mellyel felkorbácsolja az olvasó kíváncsiságát és szinte falni kezdi a betűket. Teheti ezt minden nehézséget mellőzve, hiszen Alíz regényei könnyen olvashatóak, a cselekménye sora gördülékenyen gurul előre finoman összefonva a kihalásra ítélt vámpírfaj létért való kemény küzdelmét a romantikával és lágy erotikával.

A civilben kozmetikus, kiskunfélegyházi születésű író tizenkét éves kora óta ír főleg romantikus és természetfeletti témájú regényeket. A vámpírtrilógia alaptörténete is Félegyházáról indul. Egy vámpírlány küldetéséről és a kihalásra ítélt vámpírfajnak az életért való küzdelméről szól. Alíz könyvében nem úgy jelennek meg a vámpírok, mint ami a mostani filmekben megszokott: agresszív, vérre szomjazó, izmos és robusztus. Inkább a lágy vonású, törékeny, szinte éteri könnyedségű és karaktereiben végtelen sokszínű vámpírvilág tárul az olvasó szeme elé.

Történeteiben a különböző helyszíneket óriási részletgazdagsággal és pontossággal írja le. Mindig hitelesek az utcanevek és a környező házak, épületek, terek. Nagy segítségére van ebben az írónak a Google Earth, mellyel alaposan körül tud tekinteni az általa kigondolt helyszínen, melyek között Eger, a Szalajka-völgy ugyanúgy megtalálható, mint a határainkon túli vidékek például Olaszországban, Franciaországban vagy épp Angliában.

S, hogy nehéz volt-e az út, melynek végén nyomtatásban láthatta Alíz a könyveit? Arra egyértelműen azt a választ adta az író, hogy igen.
- Van-e olyan jó, hogy ezt bárki elolvassa? Nem fogom-e szégyellni azt, hogy szennyes gondolataimat leírtam és most napvilágra hozom? – ezek a kérdések vetődtek fel bennem. Ez pontosan olyan, mintha meztelenül kiállnál a tömeg elé. A legintimebb gondolataimat vetettem papírra, ami teljesen én vagyok. Ezért volt olyan nehéz leütni az „Enter”-t és elküldeni a kiadónak. Ezt követően pedig belebuktam egy olyan korrektúrázásba, mely nem kellett volna. Két hónapig dolgozott a korrektor a javításon és sajnos óriási hibákat ejtett, így újra át kellett olvasnom a 624 oldalt. A regények borítójára is elég nehéz volt olyan képet találni, ami jogtiszta, és ami megfelel a kiadónak is. Végül ezzel szerencsém volt, mert sikerült egy olyan témájú képet találni, ami mindkét kritériumnak megfelelt, sőt az én elképzelésemnek is: egy arc szivárványos pupillákkal. A második köteten is ez a kép látható, csak a kiadó által átdolgozva. A hátulján pedig Mezősi Ágnes Kápolna című fotója látható, melyhez nagyon sok kedves emlékem fűződik gyermekkoromból – avatott be minket Alíz a könyv születésének részleteibe, melynek első kötete 2013. szeptember 13-án az Olvasás Éjszakáján jelent meg.

- A könyvírás nekem terápia. Ha kint a nagyvilágban valaki felbosszant, vagy megélek egy olyan szituációt, ami kellemetlen, akkor hazamegyek, beépítem egy karakterbe és megölöm, vagy felhasználom magát az eseményt arra, hogy kitomboljam magam. Kell egy papír és egy toll, vagy egy laptop és egy word doksi és már ki is tudom írni magamból a dühömet, a fájdalmamat. Látom a papíron, vagy a monitoron és egyszer csak azt veszem észre, hogy már nincs is bennem – mesélte nevetve, de mégis a legmélyebb őszinteséggel a romantikus vámpírhősök megalkotója.

A kellemes hangulatú könyvbemutatót követően a népes olvasótábor megvásárolhatta a regényeket, melyeket az írónő a helyszínen dedikált.

(Képek: Fábián Adrienn - infokiskunfelegyhaza)