A tárlat csatlakozik a városban több helyszínen is bemutatkozó, 15 éves jubileumát ünneplő Wesel Hugó Fotókör fotókiállításához, hiszen a körnek Mezősi Ágnes is tagja.

Az ünnepélyes megnyitón megjelenteket Abonyi Szilvia könyvtárigazgató köszöntötte, majd átadta a szót Kiss Czakó Imrének, a Wesel Hugó Fotókör vezetőjének, aki szakmai szemmel engedett betekintést a tárlat elemeibe és rávezetett, hogyan válik az egyes alkotások összessége teljes egésszé.

- Egyensúly. Ezt a címet kapta a kiállítás. Mit is jelent ez? Úgy szól a definíció, hogy egy rendszer azon állapota, melyben az ható erők hatásának összege zéró. A mi rendszerünk jelen kontextusban nem más, mint maga az alkotó: Mezősi Ágnes. De mi a helyzet a rendszerére ható erőkkel, mik azok és hogyan képesek nála egyensúlyba kerülni? Mint mindenkinél, nála is folyamatosan hatnak ezek az erők, hol erre, hol arra billegtetik őt, mint a gyermekek a libikókán, mind azután pedig létrejön az egyensúly állapota. Láthatjuk, hogy ezek az erők Ági esetében igencsak szerteágazók. Egyrészről a természet erői ezek, például a vízé, ahogy hullámzásával, fodrozódásával új szituációt csepegtet a művészbe, aki a víz hullámait a fény hullámhosszára fordítja. Így keletkeznek a „partra vetett” képek, a tiszai alkotások. Ám a hullámok által kirajzolt, Tisza-parton készült képek nem az egyetlenek, melyek a tárlatban természeti folyamatokat, erőket mutatják be. Ági segítségül hívja fotói szintetizálásához a fotószintézis nagyköveteit is: a növényeket. Ahogy a lények megkötik a fényt, ő úgy köti alkotásaihoz ezeket a növényeket, teszi őket főszereplővé, hogy azok kifogják a nap sugarait. Ennél is lassabb ősi természeti folyamatok eredményei a kőzetek, melyekhez szintén találunk a tárlatban példát, mert ezek sem kerülik el Ági figyelmét. Részt vesznek ők is Ági egyensúly-rendszerében, hogy gondolatébresztő alkotásokká váljanak. Valójában nem szobrászat ez a szó klasszikus értelmében, hanem a művészetnek alárendelt kémia. Hívhatjuk akár alkémiának is, ahogy az élettelen kőzet élővé alakul, töltést, gondolatot hordoz a néző számára. Jusson eszünkbe, hogy az emberek milyen régóta használják a geológiai folyamatok eredményeit, hogy hajlékot emeljenek belőle. Itt el is értünk Ági egyensúlyrendszerének következő nagy erőhatásához: az építészethez. Ágit lenyűgözik az épületek és a bennük megjelenő geometria, a létrejöttükhöz szükséges emberi találékonyság és erő. A képek arra sarkallnak bennünket, hogy saját egyensúlyunk felé mozduljunk. Megláthatjuk, hogy gondolatainkban sincs helye sallangoknak, nyugodtan engedjük el azokat, hogy ne akadályozzák egyensúlyi állapotunk létrejöttét, hiszen az építészetben sincs helye a billegésnek, sokkal inkább a stabilitásnak.

Kiss Czakó Imre tárlatnyitóját követően lehetőség nyílt a kiállítás megtekintésére és kötetlen beszélgetésre az alkotóval.

(Képek: Fábián Adrienn)