Egyre többen fedezik fel a vidéki élet varázsát az agglomerációkban, és ugranak fejest a haszonállattartásba, ami leggyakrabban a csirkeneveléssel indul. Vannak, akik méregdrága baromfipárt rendelnek a neten, egyesek pedig letojt tyúkot vesznek egy közeli baromfitelepről. Akadnak azonban olyanok is, akik inkább beszereznek néhány fias tojást, és olcsó keltetőgéppel belevágnak egy új, izgalmas hobbiba, a baromfitartásba. Az Agrárszektor utánajárt annak, hogyan érdemes elkezdeni a baromfikeltetést akár a garázsban is, milyen felszerelés szükséges hozzá, illetve mik lehetnek a legnagyobb buktatói.

Sokan szeretik, ha reggel lágy, vagy főtt tojást, esetleg rántottát reggeliznek. Nincs is jobb egy olyan tojásnál, amiről tudjuk, hogy honnan jött, milyen körülmények között nevelt, illetve milyen takarmánnyal etetett tyúkból származik. Egyre többen próbálnak új életet kezdeni egy-egy közeli faluban, de sokan fedezik fel a vidéki élet varázsát az agglomerációkban is. A minőségi kertészkedés és az állattartás örömeit tehát nem feltétlenül csak a vidéken élők tapasztalhatják meg, így akár a városlakók is észrevétlenül gazdálkodókká válhatnak.

Ahhoz, hogy valaki belekezdjen a csirkekeltetésbe, komoly elhatározásra, és egy megbízható tojásbeszerző helyre van szüksége. A legjobbak a 10 napnál nem régebbi, de inkább 1-6 napos, 14-23 fok között - tehát nem hűtőben - tárolt tojások, emellett fontos, hogy legyenek kakasok is az állományban. Körülbelül 10-12 tyúkra egy kakas kell, hogy jusson. Ami szintén elhagyhatatlan kelléke a baromfikeltetésnek, az nem más, mint egy működő keltetőgép. A keltetőgép a kotlós melegét, és test alatti páráját kell, hogy a tojások számára helyettesítse. A 21, plusz 1-2 nap alatt, amíg tart a keltetés, a gép 38-37,2 fok, és 55-65 százalékos relatív páratartalom között kell, hogy működjön. Párásításhoz a legmegfelelőbb, ha desztillált vizet használunk a keltetőgép vízadagolójában, hiszen így nem lesz a gép sem vízköves, illetve könnyebb lesz a műveletek végén kitisztítani. A gépet érdemes a magasabb, majd keltetési idő vége felé az alacsonyabb hőmérsékleten működtetni.

Miután beszereztük a tojásokat a keltetéshez, érdemes ellenőrizni őket. Fontos, hogy ne legyenek repedtek, illetve átvilágítással vizsgáljuk meg, mekkora a tojások alján lévő légbuborék. Ha túl nagy, nem biztos, hogy túl friss a tojás, és így lehet, hogy nem lesz eredményes a keltetés. Mielőtt a tojásokat elhelyezzük a gépben, óvatosan tisztítsuk meg őket az esetleges szennyeződésektől. A langyos, kézmeleg víz kiváló a tisztításra. A tojásokat mindig töröljük szárazra a gépbe helyezés előtt, ha lehet használjunk papírtörlőt annak érdekében, hogy a tojás védőrétege ne sérüljön.

A keltetés második napjától kezdődően, azért, hogy az embrió ne tapadjon le és jól fejlődjön, forgatni kell a tojásokat, amennyiben nem automatikus forgatásos gépet vásároltunk. A tojásokat mindig egy irányba fordítsuk. Erre sokan úgy tudnak a leginkább figyelni, ha ceruzával nyilat, valamint egy R (reggel) és egy E (este) feliratot rajzolnak a keltetőanyag felületére. Forgatni egészen a 18. napig kell a tojásokat. A lámpázásos ellenőrzést a 12- 13. napon érdemes megtenni először. Ha nem áttetsző, illetve egyenletes vérereket látunk, hanem sötét a tojás belseje, akkor az záp, így ezeket óvatosan ki kell szelektálni a gépből.

Általában a 21. napot következő 1-2 napban kelnek a pipik. Fontos, hogy ne segítsünk a repedező tojásból kibújó új jövevénynek csak abban az esetben, ha már valóban látjuk, nincs más mód a kikelésnek, és erőtlen a csirke, illetve kemény a tojás héja. A csibék mindaddig maradjanak a gépben, amíg meg nem szárad a tolluk. Ezután a kikelt naposcsibéket tegyük infralámpa alá, és etessük őket indítótáppal, vagy főtt tojásfehérjét is tartalmazó kukoricadarával. Az első napokban egy szalmával kibélelt rekesz is megteszi csibelaknak, a 2. héttől azonban fokozatosan szoktassuk őket a kinti léthez, de éjszaka továbbra is biztosítsuk számukra a meleg, infralámpás, összebújós helyet.

Azt, hogy milyen fajtával érdemes kezdeni, ízlés dolga, az Agrárszektor azonban azt javasolja, hogy érdemes előnyben részesíteni a régi magyar ellenálló fajtákat. Hazánkban jól működő génmegőrzési rendszer létezik, így elérhetőek az évszázadok alatt szelektált, vagy szelektálódott, a leginkább a magyar sajátosságokra, vagy tájegységekre szabott tulajdonságokkal rendelkező állatok, valamint szaporítóanyagok.

(Fotó forrása: Háziállat Magazin)