Arról a napról, mely százhetvenhét év távlatából mit sem veszített fényéből, mindig kiemelkedő jelentőséggel bír. Petőfi és barátai olyan örökséget hagytak ránk, amelyet minden magyar a szívében hordoz.

Az ünnepségen Keresztes Tünde kulturális referens köszöntötte a megjelenteket, majd arra emlékeztetett mindenkit, hogy az 1848/49-es forradalom és szabadságharc a magyar történelem talán egyik legfontosabb eseménysorozata volt, hiszen először mutatkozott meg markánsan népünk összetartó ereje, nemzettudata, szabadságszeretete és büszkesége.

- Nagyon sok fiatal értelmiségi és egyetemista csatlakozott a Petőfi, Jókai és Vasvári által kirobbantott forradalomhoz. Volt aki az életét áldozta a forradalmi eszmékért és a szabadságharcban esett el, másokra a megtorlás éveiben várfogság, emigráció jutott osztályrészül. Az ezen dátum által jelképezett korszaknak köszönhetjük gyönyörű himnuszunk keletkezését, zászlónk piros – fehér – zöld színeinek hivatalossá válását, illetve azt, hogy országunk fővárosa Pozsony helyett Budapest, hivatalos nyelve pedig a latin helyett a magyar. Március 15. 1989-ben volt először munkaszüneti nap, 1990 óta hivatalos nemzeti ünnep, s egyben a magyar sajtó napja, annak emlékére, hogy 1848-ban ezen a napon nyomtatták a Magyar Sajtó első szabad termékeit. Ennek a napnak az emlékére fontos tanulságokkal töltődik fel ünneplésünk. Ezek a tanulságok pedig az összefogás, a kitartás és a tenni akarás hegyeket megmozgató erejének és egymásnak a megbecsülése – mondta beszédében Keresztes Tünde.

Csányi József polgármester köszöntőjében a 177 évvel ezelőtti március 15-ére emlékezett vissza, amikor hasonló hűvös, borús idő volt. Hideg eső permetezte a Nemzeti Múzeum előtt gyülekező pesti polgárokat, akiknek fogalmuk sem volt, hogy a nap történései, eseményei történelmünk legragyogóbb, legszebb tavaszát hordozzák.

- Ezen a napon tört ki a lelkes pesti ifjúság által vezetett forradalom, megnyitva ezzel Magyarország másfél éves szabadság küzdelmét. A forradalom eseményeit mindannyian ismerjük és bárhol, bármikor meghalljuk a Nemzeti Dal sorait, ünnepi büszkeség költözik szívünkbe, mely által többnek, igazabbnak tudjuk magunkat. A magyarnak március 15 az, ami a bezárt rabnak a szabadulás édes pillanata, ami a sötét éjszakában a vándorlónak a hajnal első napsugara, a hideg téltől elcsigázott madárkáknak a tavasz langyos fuvallata. Ezen a napon mosolygott ránk a szabadság hajnala, ezen a napon lett szabad a magyar. Hálával és tisztelettel tartozunk ezért hős elődeinknek, mert mindannyian örökségbe kaptuk a szabadságot. Valódi értéke éppen ezért felbecsülhetetlen. Ezzel a szabadsággal élni felelősség és kötelesség, hiszen annyi drága magyar véráldozatot követelt.
A 12 pont előtt ott áll egy mondat: Legyen béke, szabadság és egyetértés! Kívánhatunk-e ennél többet a nemzet ünnepén? Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! – zárta beszédét városvezetőnk.

A folytatásban a Kiskun Múzeum kollektívájának (Samu Csilla, Magony Ádám, Gombás Bende, Keserű Benedek, Vas László, Mészáros Márta) valamint Tóth Csaba a Constantinum Intézmény tanárának Miből lesz a cserebogár című előadását tekinthette meg a közönség.

A művelődési központban tartott rendezvény zárásaként az ünnepség résztvevői a Kiskunfélegyházi Koncert Fúvószenekar kíséretében, Tóth László karmester vezényletével elénekelték a himnuszt.

Az esemény koszorúzással zárult, melyen a megjelentek elhelyezték tiszteletük és megbecsülésük virágait a Petőfi szobor lábánál.