A falvak és aprófalvak népességének csökkenése folytatódott az ezredfordulót követően, és egyre többen élnek városokban. Mostanra már nemcsak a falvakat, hanem a kisebb városokat is fenyegeti az elnéptelenedés, amelyet nem könnyű megállítani. A tendenciát erősíti, hogy nehéz munkát találni a kisebb településeken.

Az ezredforduló óta eltelt években folytatódott az urbanizáció Magyarországon, ezzel párhuzamosan egyre inkább jellemző az elnéptelenedés a kisebb falvakban – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal adataiból. Több mint 140-nel nőtt a városok száma az elmúlt 14 évben, így mostanra már 346 város van az országban. A rendszerváltás után még csak 164 város volt: akkor a népesség 60 százaléka élt városokban, azóta 10 százalékponttal nőtt az arány.

Nem meglepő, hogy a főváros, a nagyobb és kisebb városok, valamint a falvak lakosságszáma is visszaesett az elmúlt években, hiszen Magyarországon a népesség évtizedek óta csökken. Abban azonban jelentős különbségeket láthatunk, hogy hol milyen mértékben esik vissza a lélekszám. Budapesten például csak 1 százalék körül csökkent a lakosság száma az ezredforduló óta, a városokban viszont 2-4 százalékos mérséklődést mért a KSH. Legjelentősebben, 14 százalékkal az aprófalvak (vagyis az 500 főnél kevesebb lakosú községek) népessége csökkent az elmúlt 14 évben, ezeket a településeket fenyegeti leginkább az elnéptelenedés. A belső vándorlás csak Budapesten és a városokban tompította a népesség fogyását, miközben a falvakat a születéseket meghaladó halálozások mellett az elvándorlás is sújtotta.

Nemcsak a falvak elnéptelenedése veszélyes, legalább ekkora probléma, hogy egyes régiók kisvárosaiban is hasonló folyamatok zajlanak az elmúlt években – mondta a Világgazdaságnak Kovách Imre, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos tanácsadója.

Az jobban feltűnik, ha egy 200 fős faluból elmennek 40-en, demográfiai értelemben azonban még aggasztóbb, ha 20 ezer lakosból 2 ezer otthagy egy várost – fogalmazott a kutató, aki szerint hosszú évtizedekig a városokat nem fenyegette az elnéptelenedés. Komoly problémának nevezte, hogy a kisebb városokból is egyre többen mennek külföldre. Az Y és a Z generáció tagjai már nem akarnak a napi munka után másodállást vállalni, hogy a felszínen tudjanak maradni, inkább elmennek külföldre – magyarázta a kutató, aki szerint egy kisváros egyáltalán nem nyújt perspektívát ahhoz, hogy megvalósítsák céljaikat. A nagyvárosokban könnyebb munkát találni, és magasabbak a fizetések is. Az 1000 lakosra jutó vállalkozások száma a fővárosban meghaladja a 100-at, a nagyobb városokban pedig 80 körül ingadozik, a falvakban viszont utóbbinak a fele jellemző. Vagyis egy faluban átlagosan harmadannyi vállalkozás van, mint Budapesten. Budaörsön van a legtöbb: 1000 lakosra 135 jut, Kazincbarcika és Ózd pedig a sor végén kullog 40, illetve 32 vállalkozással.

Kovách Imre szerint a centralizált gazdaságpolitikai döntési struktúrák nem tesznek jót a rosszabbul teljesítő településeknek. Szerinte a multik visznek igazi pezsgést a gazdaságba, ezek a cégek pedig nem falvakba vagy kisvárosokba mennek. Ahová viszont ezek a nagyüzemek betelepülnek, ott felszívják a munkaerőt a környezető településekről is. A helyzet javításának érdekében decentralizált forrásfelhasználás kellene – véli a kutató. „A Leader, vagyis a vidéki gazdaság felzárkóztatását célzó falufejlesztési program Magyarországon nem sikerült jól, szemben más EU-tagállamokkal. Az unió sok pénzt fordít vidékfejlesztésre, de nálunk ezek a források leginkább a mezőgazdaság finanszírozására mennek” – állítja Kovách.

A kormánynak nem lesz könnyű megállítania az elnéptelenedési folyamatot, különösen úgy, hogy az egyetlen reális lehetőség, a bevándorlás legfeljebb a népesség csökkenését tompíthatja, de a falvak helyzetét nem oldaná meg. Az MTA kutatója szerint a bevándorlás nagyon kis százaléka irányul falvakba. Akik Magyarországra jönnének a környező országokból, azok is főképp városokban települnének le, hiszen nincs okuk egy kis magyar faluba jönni. „Ott sem jobb a helyzet, mint ahol jelenleg élnek” – tette hozzá.
Komoly szociálpolitikai változásra lenne szükség, és több forrást kellene nyújtani a kisvárosoknak, falvaknak – mondta Kovách Imre. Finnországban például több pénzt adtak azoknak a tanároknak, akik elmentek a falvakba tanítani. Kiemelte: ott sem megy egyszerűen a vidék felzárkóztatása, de sokat tesznek ezért.

A városokban magasabb az szja-alap

Budapesten az szja-alapot képező jövedelem az országos átlagnál 40 százalékkal magasabb, a falvakban és aprófalvakban viszont az átlag 70–80 százaléka között mozog. Budapesten, Győrben és Székesfehérváron 2,3 millió forint feletti az egy adófizetőre jutó szja-alap, és a hozzájuk közeli településeken szintén jellemző a magasabb jövedelem. A keleti megyékben azonban – Eger, Gyöngyös és Miskolc környékének kivételével – alig található olyan város, ahol hasonlóan magas lenne a jövedelem. Az ország délnyugati és északkeleti részén lévő falvakban és aprófalvakban sok helyütt 1 millió forintnyi szja-alap sem jut egy adófizetőre, az alacsony foglalkoztatottsággal összefüggésben az adózók népességen belüli aránya is elmarad az országos átlagtól.

A falvakban több a komfort nélküli lakás

A komfort nélküli, szükség- és egyéb lakások aránya a fővárosban a legkisebb. Budapesten az összes lakás mindössze 2 százaléka tekinthető ilyennek, miközben a városokban és községekben 3–7 százalék közötti az arány. A falvakban már sokkal rosszabb a helyzet: itt 12 százalék a komfort nélküli lakások aránya, az aprófalvakban pedig tízből két ember lakik ilyen körülmények között. A KSH szerint ez elsősorban a csatornázottság hiányára vezethető vissza. Az alacsonyabb komfortú lakások elsősorban a határ mentén, valamint a sok aprófaluval rendelkező Borsod-Abaúj-Zemplén, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Zala megye településein találhatók nagyobb arányban. Az Alföldön a tanyák miatt is viszonylag sok az alacsonyabb komfortú lakás.