Kovács Ferenc életútja:
1948 és 1952 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt. 1947-ben a Derkovits Gyula Népi Kollégium tagjaként kezdte meg szakmai felkészülését. 1961-től a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt. 1971-ben részt vett a siklósi szobrászszimpóziumon. 1954-től kiállító művész. Életműve két, egymástól elkülönülő korszakra bontható. Kezdetben, az 1960-as, 1970-es évtizedfordulóig realista szemléletű portrékat és figurákat formált meg, majd haláláig elvont, geometrikus, illetve organikus jellegű kompozíciókat, dekoratív térplasztikákat alkotott. Munkásságának kiemelkedő jelentőségű művei az egy-egy formaismétlődést, variációsort megjelenítő, faragott kőszobrok.
Mesterei voltak Beck András, Mikus Sándor és Pátzay Pál.

Egyéni kiállításait a félegyházi publikum is megcsodálhatta 1972-ben a Kiskun Múzeumban. A városban négy művét is elhelyezték, melyek közül kettő ma is fellelhető. Az egyik a gömbölyű díszkút, ismertebb nevén a káposzta, amelyet 1982-ben állítottak fel a Béke téren. Emellett a Petőfi lakótelepen a Szoborpark alkotásai is Kovács Ferenc nevéhez fűződnek.