Nem kétséges, hogy kiválóan alkalmazkodó és okos madár, mint a varjúfélék általában. De még azoknál is okosabb: az egyetlen szárnyas, amelyik képes fölismerni magát a tükörben. Némely tudósok ezt a fejlett éntudat jelének tartják (amely képesség alighanem ki is merül ebben). Emellett tanulékony is: a papagájhoz hasonlóan megtanítható az emberi beszéd utánzására. Vadászok állítják: az idősebb példányok a puskát is fölismerik.

A zárt erdők kivételével szinte mindenütt találkozhatunk a szarkával, újabban egyre gyakrabban tűnik föl a településeken, városokban is. Fészekrabló hajlama általános rossz hírét kelti (a mi kertünkben is kiforgatta a rozsdafarkú fészkét), ráadásul a vadgazdálkodóknak is a bögyében van: őt is felelősnek tartják az apróvadállomány csökkenéséért. Mindenevő, a mindenkori táplálékkínálathoz alkalmazkodó madár, étlapján a rovaroktól kezdve a madártojásokon, kisebb gerinceseken és a dögökön át a gyümölcs és a gabona egyaránt szerepel. Annak ellenére, hogy július 1. és február utolsó napja között vadászható, állománya lassan, de biztosan növekszik. Állandó madarunk, télen nagyobb csapatokba verődve kóborol.

A szarkafészek messziről szedett-vedett tákolmánynak látszik. De csak messziről, mert ha jobban megnézzük, kiderül: igazi mestermunka. Az élethosszig tartó, példás párkapcsolatban élő szarkapár a fák magasában először egy nagy gallyfészket épít, amelynek tetejét szúrós ágakkal fedi. A fészek belsejét azután sárral tapasztja, puha anyagokkal béleli, s rajta csak szűk búvónyílásokat hagy. Ebbe pottyantja 5–9 tojását az anyamadár, és itt kelti ki. Az apa őrzi és eteti a párját, majd részt vesz a fiókák táplálásában is. A fiókák háromhetesen már elhagyják a fészket, de a szüleik egy ideig továbbra is gondoskodnak róluk.

LOPÓS MADÁR hírében áll a szarka, amit a népmesék is tanúsítanak.
De vajon igaz ez? A kérdésre keresve a választ német kutatók fogságban nevelt szarkákat figyeltek meg, és megállapították: már egy hónapos korukban elkezdik rejtekhelyre vinni (raktározni) az élelmet, 40 naposan már megtalálják az eldugott ennivalót, ezt követően pedig hamarosan kifejlődik gyűjtögető- raktározó képességük. Így akkorra, amikor a szabadon élő fiókák teljesen önállósodnak, már profi gyűjtögetővé váltak.
Kiderült tehát: alaptalan a tolvajlás vádja, hiszen a szarka csak előrelátóan gyűjtöget. Más kérdés, hogy ezt föltűnő szenvedéllyel teszi, ezért vonzzák az ehetetlen tárgyak is, főként, ha színesek és csillogók.