Bármilyen sokan is legyenek a túlvilág fúvósai, bizton állítható, hogy mindegyiküknek tucatnyi is jutna: német, francia, spanyol nyelvterületen egyaránt holtak trombitájának nevezik, amit mi kevésbé hangzatosan csak sötét trombitagombának ismerünk. Tudományos neve – Craterellus cornucopioides – nagyjából azt jelenti: bőségszaru formájú kráterecske. Angol nyelven csak bőségszaruként emlegetik.

A GYŰJTÖTT GOMBÁT MINDIG MUTASSUK MEG SZAKEMBERNEK!

TROMBITÁS BROKKOLILEVES. Fél fej (kb. 30 dkg) brokkolit bő tíz percig enyhén sós vízben főzünk. Kiszedjük, a rózsáit levágjuk. Egy vöröshagymát apróra vágunk, és lábosban olajon megfuttatjuk. Rádobunk egy összezúzott fokhagymagerezdet és 10-15 dkg friss, körömnyi darabkákra tépkedett trombitagombát, 5-7 percig sütjük, majd hozzáadunk kb. 8 dl-t a brokkoli főzőlevéből. Fűszerezzük sóval-borssal, szerecsendióval, vegetával – de akár egy zöldségleveskockát is belemorzsolhatunk –, és felfőzzük. Végül hozzáadjuk a pépesített brokkoliszárat és a rózsácskákat. Tálalhatjuk pirított zsemlekockákkal. Tejföl nélkül nem az igazi.

Sötét színe miatt a trombitagomba nem túl bizalomgerjesztő, ám igazi csemege, nem ritkán a szegények szarvasgombájaként hivatkoznak rá. Éppen gombától szokatlan alakja és színe miatt nem téveszthető össze semmilyen mérgező vagy ehetetlen fajjal. Termőteste 4–12 centiméteres lehet. A kráterformájú kalap szélessége 3–8 cm, a széle visszahajlik, mint a trombitának, idősebb korában beszakadozik. Belül feketés, lefelé tölcsérszerűen keskenyedik, egészen az aljáig üreges.

A trombita külseje világosabb, kékesszürkés a fehér spórák miatt, bár az idősebb példányok egészen fehéresek is lehetnek. Termőrétege nem lemezes, hanem fiatalon sima, később pedig ráncos – tehát ha olyasvalamit találunk, ami fekete, de lemezei vagy erei vannak, az biztosan trombitagomba.

Főleg nyár végén, illetve ősszel gyakori. Élőhelyét nézve nem válogatós: erdei talajon, árnyas helyeken, bükkösben, tölgyesben, de fenyvesben is megterem, nyirkos, mohás helyeken fordul elő. Ha néhányat megtalálunk, keressünk tovább, mert általában seregesen, akár századmagával terem.

Húsa vékony és ropogós, sötétszürke.

Friss példányaiból finom gombás rizottót vagy levest főzhetünk, a szószokhoz is igen jó – de az egyszerű majonézes burgonyához adva is élvezetes. Nagyszerűen szárítható, de mivel később a vizet nem szívja magába, érdemes porrá darálni vagy szétmorzsolni.