Magyar internetes oldalakon is olvashatók azok a szenzációs hírek, hogy Ausztráliában terem egy csodabogyó, amelyik nagyon gyorsan megöli a ráksejteket, de "mégis hallgatnak róla". A Blushwood-bogyót persze nem titkolja el senki, de a trópusi növény hatóanyagával még további kísérletekre van szükség ahhoz, hogy embereken is alkalmazhassák.

A rendszertanilag Fontainea picrosperma elnevezésű növényről (amelyet a magyar internetes oldalak Blushwood-bogyóként vagy Blushwood-faként emlegetnek) szóló hírek 2014-től szaporodtak meg. Ez jelzi, hogy valami történt abban az évben. A német Focus magazin utána is nézett, hogy mi van a dolog hátterében.

Ígéretes felfedezés
A magazin megjegyzi, hogy "természetes csodatévő anyagok" időről időre felbukkannak a rák gyógyítására. Később azonban sokszor kiderül, hogy nem annyira ígéretes a hatóanyag, mint azt korábban hitték. A "Blushwood tree" (Blushwood-fa) esete azonban más. Ennek ellenére a rákban szenvedőknek felesleges túlzott reményeket táplálniuk az ügyben. A kutatások ugyanis még rendkívül korai fázisban vannak.

A kutatók persze nem titkolnak el semmit, éppen a tudósok egy 2014-es cikkéből derült ki a PLOS One szakmai folyóiratban, hogy az ausztrál bogyóból kivont anyag tényleg szélsebesen öli meg a ráksejteket. Eddig háromszáz állat gyógyult ki a kísérletek során a rákból. De - és ez az, ami miatt az embereknek még várniuk kell - számos tanulmányt, vizsgálatot kell még elvégezni ahhoz, hogy embereken is alkalmazzák a szert.

Hatóanyag a magból
A szilvanagyságú vörös bogyók egyébként Ausztrália trópusi vidékein, egészen pontosan a queenslandi esőerdőkben teremnek. A bogyók magjából vonták ki a Brisbane-ben működő Berghofer Kutatóintézet tudósai az EBC-46 elnevezésű hatóanyagot.

Ez az az anyag, amely állatkísérletekben sikeresen csökkentette, illetve szüntette meg a tumorokat. És egyelőre a dolog itt tart - nincs benne semmi "titok". A kutatások ugyanis 2006 óta zajlanak az ausztrál bogyóval. A Focus ennek kapcsán megjegyzi, hogy általában 5-10 ezer hatóanyag közül a tesztelés után átlagosan csak egyből lesz engedélyezett gyógyszer. Az ausztrál bogyó tehát lehet, hogy a kísérletekben jól teljesít, de még hosszú út áll a tíz éve kísérletező tudósok előtt, hogy a tumorgyilkoló hatást emberen is igazolják.

A melanómát elpusztította Peter Parsons kutatócsoportja egyébként az első tudományos tanulmányt erről 2014 októberében tette közzé, a már említett cikkükben, a PLOS One-ban. Ebben a tanulmányban elmagyarázták az EBC-46 hatását a sejtnövekedésre.

Parsonsék közvetlenül bőrtumorokba fecskendezték az anyagukat, és ott ezzel egy gyulladást keltettek, ami elvágta a ráksejtek vérellátását. Így a melanoma elhalt. A kezelt bőrfelületen új, egészséges bőr képződött. A hatás nagyon gyors volt, ami a kutatókat is meglepte.

Időközben a kísérleteket elkezdték daganatos házi- és haszonállatokon is. Ezeknek 70 százalékában tartósan megszüntették a daganatot.

Nem csodaszer
Ugyanakkor még mindig nem tudni, hogy emberi kipróbálás után gyógyszerré válhat-e az EBC-46. A Berghofer Intézet kutatói bíznak ebben, és jelenleg éppen engedélyezés alatt áll az első embereken való kipróbálás.

Ugyanakkor nem "csodaszerről" van szó: a Focus által idézett ausztrál tudósok szerint az EBC-46 valószínűleg nem minden daganattípus ellen hatékony. Az injekció csak akkor lehet választási lehetőség a kezelésben, ha a klasszikus kemoterápia nem hat, vagy a beteg annyira legyengült, hogy ezt nem lehet alkalmazni. Ráadásul az áttétes rák ellen nem hat az ausztrál bogyóból kivont anyag.

A Blushwood-bogyó hatóanyagának széleskörű elterjesztése előtt még egy nagy akadály tornyosul: az ausztrál esőerdőkben nagyon kevés ilyen növény található.