A cégek 81 százaléka nem talál megfelelő szakmunkást, miközben egyre több diplomás is hiányzik a munkaerőpiacról. Mutatjuk, mi vezethetett idáig, illetve, hogy hogyan lehetne orvosolni az akut problémát.

Drámai képet fest a GKI kedden megjelent felmérése a magyar munkaerőpiac állapotáról. A vállalatok körében a legégetőbb hiány a szakmunkások esetében tapasztalható, a vállalatok 81 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nincs elég szakmunkás a cégüknél.

A szakmunkáshiánytól leginkább szenvedő vállalatok a 250 fő fölötti állományt foglalkoztatók, melyek 96 százaléka nélkülözi a megfelelő számú munkaerőt.

Legsúlyosabban az építőipart érinti a hiány, itt a cégek 94 százaléka nem talál szakmunkást. Hasonlóan rossz a helyzet a fémiparban is, itt 93 százalékos a hiány által sújtott cégek száma, a képzeletbeli dobogó harmadik helyén pedig holtversenyben áll az élelmiszeripar és a gépipar. Ha valaki ezeken a területen szerez képzettséget, garantáltan kapkodni fognak utána. Persze akkor, ha itthon akar kevés pénzért dolgozni, de erről később.

A felmérésből kiderül továbbá, hogy nem csak a szakmunkásokból van hiány. A GKI által megkérdezett csaknem minden harmadik cég arról panaszkodott, hogy segéd-, illetve betanított munkást is keres, s minden ötödiknél kevés a diplomás. A cégek tizede megfelelő képzettségű vezetőt keres. Adminisztratív területeken azonban gyakorlatilag telített a pálya.

Demográfia, agyelszívás, képzetlenség

A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) főtitkára szerint „teljesen őrült” helyzet alakult ki munkaerőpiacon. Dávid Ferenc az atv.hu-nak felvázolta azt a három okot, ami elvezetett a jelenlegi torz állapothoz.

Az első, a demográfiai válság. Jelenleg nagyjából 90 ezer gyermek születik évente Magyarországon, ez a szám az ’50-es években 220-230 ezer volt. Ez a csökkenés erősen meglátszik a munkaerőpiacon, és még drámaibb lesz a helyzet, ha az úgynevezett Ratkó-gyerekek elmennek nyugdíjba.

A második ok szintén egy fájó probléma: a leginkább tehetséges, munkaképes fiatalok jelentős része elhagyta az országot. Brutális adat, de nagyjából 400-500 ezer értelmiségi és szakmunkás hagyta el az országot az utóbbi években. Ugyanerre a problémára hívta fel a figyelmet egyébként a GKI is, sok szakmunkás már a végzést követően közvetlenül külföldön keresi a boldogulást a jobb fizetés, a perspektíva és a stabilitás reményében.

Mások egy-két év hazai „szakmai gyakorlat” után mennek idegenbe. Erről beszélt csütörtökön Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke is az M1-en, kiemelve, hogy a munkaképes korú népesség fogyása miatt évente 40-50 ezerrel kevesebb ember dolgozik Magyarországon és a probléma vélhetően még évtizedekig fennáll majd.

Sokan vannak és képzetlenek

A VOSZ-főtitkár szerint a következő – és talán a legnagyobb és legbonyolultabb – probléma a képzettség hiánya. Magyarországon ma durván 200 ezer ember van munkanélküli segélyen, és körülbelül ugyanennyi a közfoglalkoztatott. Ezen felül van 100-150 ezer ember, aki kiesett mindenféle regiszterből. Első pillantásra örömtelinek tűnhet, hogy a nagyjából félmillió betöltetlen munkahelyhez társul 500-550 ezer potenciális munkavállaló, csakhogy ezek jelentős része teljesen képzetlen.

„A közfoglalkoztatottak 55 százalékának nincs meg a nyolc általánosa sem. A mai világban nem az a kérdés, hogy van-e munkahely, hanem hogy van-e foglalkoztatható munkaerő” – hangsúlyozta Dávid Ferenc.

Mi a megoldás?

Lehangoló, de ma országos átlagot tekintve 100 közfoglalkoztatottból nagyjából 13-14 ember tud becsatlakozni a versenyszférába. Szabolcsban ez a szám még rosszabb: jó esetben 7-8.

Dávid Ferenc szerint az egyik megoldás az lenne, ha kőkeményen elindulna a közfoglalkoztatottak képzése, ami legalább egy betanított munkás szintjére fel tudja emelni az embert, hogy alibi munkák helyett valós tudást kapjanak.

Az is sokat javítana a helyzeten, ha valóban elkezdenék átirányítani a közszférában dolgozók egy részét a versenyszférába. Erről ugyan volt szó a kormányban, de mindezidáig nem történt semmi, és – érthető okokból – nem is várható, hogy a választások előtt elkezdik elbocsátani a munkavállalókat. Pedig a közszférában jól képzett munkaerő dolgozik, ahonnan tudna meríteni az üzleti szféra.

Dávid Ferenc szerint szintén megoldás lehetne a Nyugat-Európában divatos, úgynevezett atipikus munkák támogatása, illetve bevezetése. Ide tartozik például a távmunka, a részmunkaidő, a munkaerő-kölcsönzés és minden olyan lehetőség, ami színesíti a munkaerő-piaci palettát. Ezek mind-mind hozzájárulnának a munkaerőpiac frissüléséhez.

Fogadjunk-e vendégmunkásokat?

Ez a megoldási javaslat osztja meg leginkább a társadalmat. Tavaly Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is megpendítette annak a lehetőségét, hogy vendégmunkásokkal lehetne csillapítani az egyre nagyobb problémát jelentő munkaerőhiányt, de a javaslat – finoman szólva – nem aratott nagy sikert.

A VOSZ főtitkára szerint félmilliós „tartaléksereg” mellett nem szabad, hogy az országot elárassza több százezer külföldi vendégmunkás.

Ugyanakkor vannak olyan hiányszakmák, amiknek a betöltése rövidtávon nem megoldható magyar munkavállalókkal, a fent már említett demográfiai okok és a képzetlenség miatt.

Dávid Ferenc szerint ilyen esetekben – jól szabályozott keretek között – meg lehetne engedni, hogy átmenetileg munkát vállaljon néhány száz vagy ezer külföldi munkavállaló.

Hosszútávon ugyanakkor mégiscsak a magyar munkanélkülieket és közfoglalkoztatottakat kell „felemelni” olyan szintre, hogy be tudjanak szállni a versenyszférába, és ezt csakis képzéssel lehet elérni.

Nem vonzóak a bérek

A cikk elején idézett GKI-felmérés készítői szerint a szakmunkásképzési-rendszer nem képes enyhíteni a kialakult munkaerőhiányt. Az egyik oka ennek – a már említett elvándorlás mellett – az, hogy a potenciális munkavállalók elégedetlenek a kínált bérekkel, amelyek sok esetben nem haladják meg jelentősen a minimálbért.

Ennyiért?

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a fizikai munkakörben foglalkoztatottak átlagbére 2016 októberében nettó 126 ezer forint volt, a kereskedelemben, az építőiparban, illetve az iparban dolgozók nettó keresete 110 ezer, 105 ezer és 141 ezer forint volt.

A GKI szerint az alacsony keresetekre megoldás lehet a garantált bérminimum emelése, ami vonzóbbá teheti a pályát a leendő munkavállalók számára. Ehhez tartós és érezhető bérfelzárkózásra van szükség, amely azonban önmagában rontaná az ország versenyképességét, így olyan további intézkedéseket is végre kell hajtani, mint például az állami kiadások csökkentése, a piaci verseny növelése, a humán tőke fejlesztése, valamint a tőkebeáramlás ösztönzése.